Az egyházkerület története

Az Északi Evangélikus Egyházkerület 6 egyházmegyéből tevődik össze. A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának határozata szerint 2000. október 16-tól az „Északi egyházkerület[hez]… a Borsod-Hevesi, a Budai, az Észak-Pest Megyei, a Dél-Pest Megyei, a Hajdú-Szabolcsi és a Nógrádi egyházmegye tartozik…” Bár az egyházmegyék korábban más-más egyházkerületekhez tartoztak, ezek az egyházkerületek részben megszűntek, átalakultak, összeolvadtak, vagy a zsinat határozatai alapján változott a kerületi hovatartozás. Az alábbi leírás forrása a Luther Kiadó gondozásában 2006-ban megjelent "Őrállók - A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerülete gyülekezeteinek története" c. kötet.

Az egykori kerületek az egyházmegyék révén ma is szoros kapcsolatban vannak északi egyházkerületünkkel. Visszafelé haladva 1952-ben alakult meg a déli egyházkerület és az északi egyházkerület, korábban az 1735-ben létrejött bányai egyházkerület, a tiszai egyházkerület és a dunáninneni egyházkerület, s még előbb azok az egyházkerületek, amelyek e három kialakulását lehetővé tették. E gyökerektől elindulva érkezünk meg a mai északi egyházkerülethez, ahol élünk.

 

A Bányai Evangélikus Egyházkerület a zsolnai zsinaton alakult 1610-ben. A nógrádi, turóci, zólyomi és a 2 Hont megyei egyházmegyéből alakította ki a zsinat 163 egyházközséggel. A gyászévtized (1670–1680) előtt a zaklatásoknak ellen tudott állni a kerület, amely „buzgó szuperintendesek által híven igazgattatott”. A Lipót–Szelepcsényi-féle üldözésnek azonban sok lelkész, tanító és sok egyházközség áldozatául esett.

A rózsahegyi zsinat l707-ben ujra felosztotta az egyházkerületeket, s akkor a bányai kerülethez csatolták a Bars és Pest-Pilis vármegyék területén lévő gyülekezeteket, de 1709-ben a kishontiakat elcsatolták ettől a kerülettől.

1735-ben a II. Carolina Resolutio újra rendezte a kerületi felosztást. Ekkor elcsatolták a turóciakat. Ekkorra azonban a Pest-Békési egyházmegye önállósult, majd további új egyházmegyék kialakulásával 9 egyházmegye tartozott ehhez a kerülethez.

1735-ben 70 anyaegyházközség volt, amelyek száma 1791-ig 137-re nőtt, sőt az 1895 előtti időkben már 219 anyaegyházközség tartozott a kerülethez 231 lelkésszel.

1895-ben újra felosztották a kerületeket. Visszajött a bányai egyházkerülethez a turóciak egyházmegyéje, de a barsi, a nagyhonti és a nógrádi egyházmegyét elsorolták a kerülettől. Pótolta az egyházmegyék számát a kerületben a békésiek 3 részre tagolása 1896-ban. Sőt 1900-ban a bács-szerémiek is 2 egyházmegyére váltak szét.

Trianon után a kerület nagy részét elveszítette. Szinte csak a történelmi elnevezés maradt meg. 1923-ban a Pest megyeieket osztották 3 egyházmegyére. De a történelmi név így is illuzórikussá lett.

1952-ben megszűnt a kerület. Korábban 6 gimnázium tartozott az egyházkerületbe (Budapesten 2 gimnázium, Aszód, Békéscsaba, Szarvas és Orosháza). 1948-ig az Aszódi Leánynevelő Intézet jelentette a polgári iskolai hálózathoz tartozást.

Az egyházközségek száma 1903-ban 164 volt, 1936-ban 87, 1943-ban pedig a Felvidék visszacsatolásával 212.

A bányai egyházkerület e régi alakjában tehát 1952-ben a zsinat határozata értelmében megszűnt. Területét a kialakult új egyházkerületekhez csatolták.

 

A Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület 1735-ben alakult a II. Carolina Resolutio következtében.

A kerület gyökerei a bittsei egyházkerületbe nyúlnak. A kialakulásakor 1735-ben a turóci egyházmegyét csatolták át a bányai egyházkerületből. Így a kerületet alkotó egyházmegyék a következők voltak: a Pozsony vármegyei, a nyitrai, a trencséni, az árvai és a liptói gyülekezetek. A liptói és az árvai egyházmegyét haramosan összevonták, mert az anyaegyházközségek elfogytak.

Az 1891/94-es zsinat területrendezési munkája nyomán a fejér-komáromi, a barsi, a nagyhonti és a nógrádi egyházmegyét a kerülethez osztották. A kerület 1735-ben 15, 1791-ben 72, a 19. század utolsó évtizedében 99, 1895-tó1 163 anyaegyházközségből állt. 1920 után 33 anya-egyházközség maradt a kerületben. Amikor a 40-es évek elején a Felvidéket visszacsatolták, 52-re nőtt a gyülekezetek száma a püspökségben. Ez az állapot azonban nagyon rövid ideig maradt fenn.

1952-ben ez az egyházkerület is megszűnt. Részeit az akkor kialakított Északi Evangélikus Egyházkerületbe sorolták.

Amikor az egyházkerület 1735 előtti gyökereit keressük, akkor egészen a zsolnai zsinatig mehetünk vissza. Ezen a zsinaton ugyanis a felső-magyarországi vármegyékben élő evangélikusokat szuperintendenciákba (püspökségekbe) sorolták be. 3 püspökséget formáltak az anyaegyházközségekből. Trencsén, Árva és Liptó evangélikusainak püspöke (szuperintendense) Láni Illés bittsei lelkész lett. A nyitrai, barsi, pozsonyi hívek élére Hrochotius Abrahamidesz Izsák bajnóci lelkészt (prépostot) választották püspökké. A turóci, nógrádi, honti evangélikusok püspöke pedig Melich Sámuel breznóbányai lelkész lett.

Az 1670-ben indult üldözési hullám azonban olyan totális elnyomást jelentett, hogy a tanító és lelkész nélkül maradt gyülekezeteket és a püspökétől megfosztott kerületet a megsemmisülés veszélye fenyegette. Különösen 1673-ban volt kritikus a helyzet. Némi felszabadulást hozott 1681 artikuláris törvénye, de csakhamar az újabb erőszak kerekedett felül. A Rákóczi-szabadságharc idején keltek újra életre a gyülekezetek. 1708-ban sikerült a rózsahegyi zsinat szellemét megvalósítani, amikor Krman Dániel zsolnai lelkész egyházi nagygyűlést hívott össze Zsolnára. Ezen a Pozsony, Nyitra, Trencsén, Liptó és Árva megyei gyülekezetek lelkészei és világi vezetői Pilarik Istvánt, a selmecbányai lelkészt választották szuperintendenssé.

A rózsahegyi zsinat (1707) területrendezési döntése nyomán a volt bittsei egyházkerület (tehát Trencsén, Árva és Liptó) és a bajnóci egyházkerület (tehát Nyitra, Bars és Pozsony) Krman Dániellel az élén új egyházkerületben egyesült. A barsi egyházmegye a bányai egyházkerület része lett. Csatlakozott hozzájuk még Esztergom és Komárom megye evangélikussága és a Duna bal partján fekvő szabad királyi városok is. Krman ugyan kénytelen volt Zsolnára menekülni 1708-ban, de mint miavai lelkész folytatta püspökségét 1711–1729 között, majd 1729-ben Pozsony várába zárták rabként, ahol 1746-ban halt meg. Elfogatása után a bittsei kerület püspöki hivatalát nem töltötték be.

A zsinat területrendezési munkája nyomán a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület 1952-ben megszűnt. Egyházmegyéi az északi kerületbe kerültek át.

 

A Tiszai Evangélikus Egyházkerület tényleges megalakulásának dátuma 1735, a II. Carolina Resolutio óta viseli a „tiszai” megjelölést. Gyökereit a szabad királyi városok kerületében találjuk meg. Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben, az öt szabad királyi város evangélikusságához odasorolták még Nagysáros mezővárost, amelyek így alkottak egyházkerületet a szepesváraljai zsinat döntése értelmében. Ez 1614-ben történt. Később bővült a kör a szepesi és sárosi anyaegyházközségekkel. Így azonban a lengyel kormány is beavatkozott egyházunk életébe, mert nem engedélyezte a szuperintendens választását.

A rózsahegyi zsinat hivatalosan elfogadottnak nyilvánította a korábban történt csatlakozásokat Abaúj, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Szatmár és Bihar megye evangélikus egyházközségeinek döntése alapján.

1735-ben egyesült a kerület a gömöri egyházkerülettel, és együtt alkották a tiszai egyházkerületet. Két funkcióban élő püspök volt egy időben a kerületben. Amikor meghalt a gömöri egyházkerület püspöke, a gömöriek megpróbálkoztak püspökválasztással 1738-ban. Sőt 1741-ben sikerrel választották meg a maguk püspökét, aki hamarosan az egész kerület püspöke lett. Eleinte 4 egyházmegyéből állt a kerület: a 6 szabad királyi városi, a sáros-zempléni, a gömöri és a kishonti egyházmegye tartozott ide. 1742-ben csatlakozott a hegyaljai, majd a század végén a 3 szepességi egyházmegye is. Így nyolcra nőtt az egyházmegyék száma.

Érdekes megegyezés történt 1743-ban: a dobsinai egyezség. Megegyeztek abban, hogy a szuperintendenseket a szabad királyi városok német és a többi egyházközségek magyar és tót lelkészei közül felváltva választják. 1860-ig élt ez az egyezség, akkor megszűntnek nyilvánították.

1866-ban csatlakozott a kerülethez a brassói magyar egyházmegye is. Sőt 1895-től a liptói és árvai evangélikusok is ehhez a kerülethez tartoztak. A kezdetkor (1735) 70 anyaegyházközség tartozott a kerülethez, 1791-ben 108, 1823-ban 117, 1890 táján 147, 1895-től 170.

A kerületben működött az eperjesi kollégium (gimnázium, tanítóképezde, jogakadémia és teológiai akadémia együtt), Késmárkon, Iglón, Rozsnyón és Nyíregyházán gimnázium volt. Felső leányiskola működött Rozsnyón, és egyesült protestáns gimnázium volt Rimaszombatban.

Trianon után 2 egyházmegye és 17 anya-egyházközség maradt Magyarországon. Miskolcon működött a jogakadémia, Nyíregyházán pedig 8 gimnázium.

A II. világháboru idején a Felvidék visszacsatolásával, Erdély és a Tiszahát visszatértével rövid időre 46-ra nőtt a gyülekezetek száma, amelyek 4 egyházmegyét alkottak. A háború végén visszaállt a régi csonka helyzet.

1952-ben a zsinati döntés megszüntette a kerületet. A benne élő egyházközségek az északi kerületben kaptak helyet.

 

A Déli Evangélikus Egyházkerület a zsinat 1952-es területrendezési munkája nyomán jött létre. A Bács-Kiskun Egyházmegye, a Kelet- és Nyugat-Békési, a TolnaBaranyai, a Somogy-Zalai, a Csongrád-Szolnoki, a Pesti és a Pest Megyei Egyházmegye alkotta.
142 egyházközség került ebbe a kerületbe. Megalakulásának időpontja 1952. július 1.
A zsinat határozata értelmében 2000. október 15-én megszűnt a déli egyházkerület 1952-ben megalakult formájában. 

 

Az Északi Evangélikus Egyházkerület szintén a zsinat 1952-ben hozott területrendezési határozata nyomán jött létre 1952. július 1-én. Mind a 4 korábbi egyházkerület része lett az új egyházkerületnek. A borsod-hevesi, a budai, a fejér-komáromi, a győr-soproni, a hajdú-szabolcsi, a nógrádi, a vasi és a veszprémi – összesen 8 egyházmegye – alkotta.

A zsinat 149 egyházközséget sorolt az északi kerülethez. 2000-ig állt fenn ebben a formában a Északi Evangélikus Egyházkerület.

Ez az egyházkerületi forma 2000. szeptember 9-én megszűnt.

Az „új” északi egyházkerület az általános tisztújítás menetébe beleillesztve 2000. október 16-án megkezdte funkcióját új területi beosztásban, megválasztott tisztségviselőkkel. Az új egyházkerületben a régi északi egyházkerületből az alábbiak maradtak: Borsod-Hevesi, Budai, Hajdú-Szabolcsi, Nógrádi Egyházmegye. A régi déli kerületből átkerült az Észak-Pest Megyei és a Dél-Pest Megyei Egyházmegye.