„Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango…” – az élőket hívom, a holtakat elsiratom, a villámokat megtöröm” – sok harangon olvasható ez a felirat. Ma délelőtt, amikor a váci evangélikus templom új harangját fogjuk felszentelni, biztosan utalni fogok erre a hármas funkcióra. A villámok megtörése a természeti katasztrófákra utal, a holtak elsiratása a lélekharangra, illetve arra a sok faluban ma is élő hagyományra, hogy a harang szavával hírt lehet arról adni, ha valaki meghal. Másként kondítják a harangot férfi vagy asszony, fiatal vagy idő ember esetében.
Kányádi Sándor Harangfölirat című verse megrendítően érzékelteti mindez:
azért harang a harang
hogy hívja az élőket
temesse a holtakat
s hogy árvíz jégverés
tűzveszély idején
s hódító horda láttán
félreverjék
Andrej Tarkovszkij Andrej Rubljov című filmjében szerepel Boriszka, a harangöntő fia. Ennek a gyereknek az apját a tatárok karóba húzták. Amikor aztán a jogaiba visszatérő orosz herceg harangöntőt keres, hogy városának új harangot öntessen, ez a Boriszka – tudván tudva, hogy a fejével játszik – azt hazudja, hogy ő ismeri a harangöntés titkát. Pedig dehogyis ismeri. Egyet azonban mégis tud… A végére ugyanis kiderül, a harangöntéshez hit és lélek kell. Meg az is, hogy emlékezzen apja szavára: minden harangöntőnek magának kell az öntőgödröt megásni. Boriszkára hallgatnak a helybeliek, és hallatlan erőfeszítésük után ki tudják önteni a harangot. Megtörténik a csoda! A falubeliek feszült csendben állnak a templom körül. Aztán egyszer csak hatalmas erejű, mély, tömör hang válik el lassan a megremegő hangtesttől, és igézőn úszik el a néma sokaság feje fölött. A második kondulás felébreszti a torony harangjait, amelyek sokféle hangon, egymás szavába vágva, örvendezve köszöntik a falut. Az emberek boldogan hadonásznak, lekapják sapkájukat, és keresztet vetnek a vártemplom kupolái felé.
„Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango…”
A nándorfehérvári diadal óta délidőben – pápai rendelkezésre – szerte Európában megszólalnak a harangok. Őrizzük ezért is mi is ezt a szép hagyományt, legyünk büszkék eleink hősiességére. Legfőképpen azonban az élő hallják meg a hívást. Vivos voco – az élőket hívom!
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan…” – mondja Jézus a Máté írása szerinti evangéliumban.
Nemcsak a váci evangélikus templomban, hanem az ország szinte minden településén megszólalnak ma a harangok. Meghaljuk e kondulást? Elindulunk-e a hívás nyomán?