Melanchton és Nádasdy

Létrehozva: 2017.09.23. 00:00, frissítve: 2017.11.15. 15:27
Fabiny Tamás
...Nádasdy Tamás reneszánsz műveltségű főúrhoz illően a kultúra patrónusa, aki diákokat iskoláztat külhonban, nyomdát létesít és iskolát alapít. A levél éppen ez ügyben, az iskola támogatására született meg. Melanchthon jelzi, hogy kedves tanítványától, a Witenbergben tanuló Dévai Bíró Mátyástól értesült Nádasdy szándékáról, amit ő csak pártolni tud. „Felszítod az érdeklődést a tudományok művelése iránt” – írja reformátor...

„Hitetekhez ragasszatok tudományt”, olvashatjuk Péter apostol 2. levelében. Ez a mondat járt eszemben, amikor a héten egy nemzetközi tudományos konferencia keretében kezembe vehettem a wittenbergi reformátor Philip Melanchthonnak a budapesti Nemzeti Levéltárban őrzött, saját kezűleg írt levelét. A felbecsülhetetlen értékű, 1537-ben keletkezett dokumentum címzettje a sárvári Nádasdy Tamás. Ő reneszánsz műveltségű főúrhoz illően a kultúra patrónusa, aki diákokat iskoláztat külhonban, nyomdát létesít és iskolát alapít. A levél éppen ez ügyben, az iskola támogatására született meg. Melanchthon jelzi, hogy kedves tanítványától, a Witenbergben tanuló Dévai Bíró Mátyástól értesült Nádasdy szándékáról, amit ő csak pártolni tud. „Felszítod az érdeklődést a tudományok művelése iránt” – írja reformátor. Egyébként éppen ez a mondat volt az említett konferencia mottója. Melanchthon – a „hitetekhez ragasszatok tudományt” jegyében – mindig vallotta, hogy a klasszikus műveltség és a személyes hit jól kiegészíti egymást. „Egyik kezetekben Szent Pál legyen, a másikban Cicero”, mondta egyszer tanítványainak, akik között jelentős számban voltak magyar diákok is. Az ő wittenbergi egyesületük emlékét őrzi egyébként az a koronás címeres zászló, amely ezekben a napokban a Nemzeti Múzeum Ige-idők című reformációtörténeti időszaki kiállításán is szerepel. Levelében Melanchthon név szerint meg is említi két magyar diákját: a később „Magyar Luthernek” nevezett Dévai Bíró Mátyást, valamint Sylvester Jánost. Előbbit „kitűnő bölcsességű, tudományú és jámborságú férfiúként”, utóbbit „tudós emberként” jellemzi. Melanchthon arra kéri a dunántúli főurat, hogy támogassa az új hitnek ezt a két apostolát.

       1537-ben vagyunk. Immár a mohácsi vész után, és közvetlenül Buda török kézre kerülése előtt. A mohamedán veszedelem egész Európát fenyegeti, Magyarországot pedig kiváltképpen. Melanchthon – Lutherhez hasonlóan – azt vallja: a török veszedelem Isten büntetése, ezért meg kell térni a pogányságból és a bálványimádásból. Ez a dolog hitbeli része. De hogy is mondta Péter apostol? „Hitetekhez ragasszatok tudományt”. Éppen ennek jegyében alapítanak iskolát a Dunántúlon. Sárváron pedig – Nádasdy uram hathatós támogatásával – hamarosan megjelenik Sylvester János Újszövetség-fordítása. Ez 1541-ben került az olvas kezébe. Éppen abban az esztendőben, amikor Buda elesett. Hiszem és vallom, hogy azokban a vérzivataros évtizedekben a túlélést is szolgálta, hogy Isten igéjét magyarul lehetet olvasni és hirdetni.

       Mostanában is próbás időket élünk. Nagy veszedelmek leselkedhetnek ránk. Hitre és tudományra egyaránt szükség van. Leginkább pedig arra, hogy az élő Istenhez forduljunk, az ő szavát meg ne vessük.

       Nos, ilyen gondolatok foglalkoztattak, amikor a lutheri reformáció kiemelkedő alakjának, Philip Melanchtonnak kézzel írott levelét a kezemben tartottam.