Ora et labora - Ne lankadjon kezed!

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: und include() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/sites/eszak.lutheran.hu/themes/eszakill/templates/node/node--view--hirdetesek--block-hirdetes.tpl.php 11 sor).
  • Notice: Undefined index: und include() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/sites/eszak.lutheran.hu/themes/eszakill/templates/node/node--view--hirdetesek--block-hirdetes.tpl.php 11 sor).
Létrehozva: 2017.06.25. 00:00, frissítve: 2017.09.29. 14:30
Fabiny Tamás
Ifjúsági közösségben, gitárkísérettel gyakran énekeljük a kánont: „Ne félj, Sion, ne lankadjon kezed…” A nem lankadó vagy a fölemelt kéz egyszerre utal az imádságra és a munkára.

„Ne fél, Sion, ne lankadjon kezed! Veled van az ÚR. Ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.” (Zof 3,16b – 17)

Ifjúsági közösségben, gitárkísérettel gyakran énekeljük a kánont: „Ne félj, Sion, ne lankadjon kezed…” A nem lankadó vagy a fölemelt kéz egyszerre utal az imádságra és a munkára. Eleink nem összekulcsolt vagy összetett kézzel imádkoztak, hanem úgynevezett orans tartásban, ég felé emelt nyitott tenyérrel.   Ismerjük a történetet Mózesről: amikor Izráel Amálékkal küzdött, ő felemelt kézzel, kitárt karral imádkozott. Amíg fönt tudta tartani a karját, addig győzelemre állt a küzdelem. Amikor meglankadt, és lehanyatlott a keze, akkor Izrael kénytelen volt visszavonulni. Ám Mózes két testvére, Áron és Húr ott állt mellette, és tartották a kezét. Madách Imre  Mózes című  drámájában megrendítő módon jut ez kifejezésre. Máig előttem van a kép: a Mózest játszó Sinkovits Imre így imádkozik: egyre nehezebben tartja a kezét, ám testvérei  segítenek neki imádkozni.

       Milyen jó lenne, ha egyházunkban is így lenne. Tartanánk a másik karját. Hordoznánk egymást imádságban.    

De a felemelt és nem lankadó kéz a munkát is jelenti.  „Imádkozzál és dolgozzál!” Ne lankadjon a kezünk.  Egyaránt szükség van imádkozó és dolgos kezekre. Az egyházban is. Adjunk hálát a munkánkért: akár kenyérkereső tevékenységünkért, akár az önkéntes szolgálatért. Nyár idején pedig Urunk iránti hálával éljünk a pihenés, a feltöltődés lehetőségével. Amikor nem feszülnek izmaink és idegeink, hanem el tudjuk engedni magunkat, Istenre merünk hagyatkozni.

Júliusban ezt is jelentheti a „ne félj, Sion…” kezdetű énekünk, és főként a mögötte levő prófétai ige. Az ÚR „megújít szeretetével, ujjongva örül neked”.

 

Imádkozzunk

 

-        egyházunk lelkészeiért és világi szolgálóiért;

-        a munkanélküliekért;

-        azokért, akik most állnak munkába;

-        a nyugdíjba készülőkért és nyugdíjasokért;

-        azokért, akik szabadságukat töltik, pihennek, úton vannak

-        az őket helyettesítőkért

-        testi és lelki  feltöltődésért mindnyájunknak

Címkék: Lélektől lélekig -