A reformáció asztala

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: und include() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/sites/eszak.lutheran.hu/themes/eszakill/templates/node/node--view--hirdetesek--block-hirdetes.tpl.php 11 sor).
  • Notice: Undefined index: und include() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/sites/eszak.lutheran.hu/themes/eszakill/templates/node/node--view--hirdetesek--block-hirdetes.tpl.php 11 sor).
Létrehozva: 2017.10.29. 00:00, frissítve: 2017.12.20. 15:53
Fabiny Tamás
Holnapután, október 31-én ünnepeljük a reformáció kezdetének 500. évfordulóját. Luther Márton reformátorrá formálódását elsősorban a wittenbergi templomban tartott igehirdetései, valamint egyetemi előadásai szolgálták. A szószék és a katedra mellett harmadikként az asztalt jelölhetjük meg emblematikus tárgyként. (Elhangzott 2017. október 29-én a Lélektől lélekig c. rádióműsorban)

Holnapután, október 31-én ünnepeljük a reformáció kezdetének 500. évfordulóját. Luther Márton reformátorrá formálódását elsősorban a wittenbergi templomban tartott igehirdetései, valamint egyetemi előadásai szolgálták. A szószék és a katedra mellett harmadikként az asztalt jelölhetjük meg emblematikus tárgyként. Ezen érthetjük a tudós asztalát, amelyen önmagát könyvekkel és szótárakkal körülvéve a Bibliát fordította, de gondolhatunk arra a közösségi asztalra is, amelyet barátaival körbeült, hogy ott gondolatot cseréljenek. Igen, a híres lutheri asztali beszélgetésekre gondolok.

Mindennek biblikus gyökerei vannak. Jézus számára is fontos volt az asztalközösség a tanítványaival, és általában minden emberrel. A farizeusok meg is botránkoztak azon, hogy a Mester egy asztalhoz ül a bűnösökkel (Lk 15,2).

Szeretném, ha mi is beszélgető egyház, igazi asztalközösség tudnánk lenni. Ökumenikus módon, sőt annál is szélesebb körben is, hiszen más felekezetekkel, vallásokkal és általában a másként gondolkodókkal is párbeszédet kell folytatnunk. E nyitottság és dialóguskészség jelképe lehet a közös asztal.

    Sok keresztény jogos vágya, hogy végre megvalósul a közösség az úrvacsorai asztalnál is.

A földi asztaloknál folytatott beszélgetések előkészíthetnek minket a mennyei asztalközösségre is. Erről költői formában így vall Pilinszky János: „Ennél az asztalnál – Jézus isteni ígérete szerint – nem lesz többé se ellenség, se barát, se vér szerinti rokonság, se szülő, se feleség. Mindenki mindenkije lesz mindenkinek, áthatva az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetemesen beteljesült ígéretétől. Ennél az asztalnál mindenkinek akad egy szék, s mindenki a maga eleve kijelölt, ezerszer áldott helyére kerül – annyi vita, helycsere és zűrzavar után” (Imádságért).

    Amíg e mennyei asztalközösség megvalósul, addig is újra felfedezhetjük azt a formát, ami Luther Mártonék wittenbergi otthonában természetessé vált. Mindezt tehetjük a merev hagyományoktól elszakadni képes újítás, a sokszor annyira hiányzó párbeszéd, valamint az egészséges derű jegyében. Luther wittenbergi asztalánál a háziasszony, serfőző – ugyanakkor szellemi társ – feleség, Bóra Katalin mellett helyet kaptak a tudós társak, a vendégek és nem utolsósorban a kosztos diákok. Többnyire a házigazda Luther „milyen újdonság hallatik?” kérdésére indult el a beszélgetés. Jó lenne, ha ez a hálózatosság és nyitottság határozná meg mai egyházi életünket is.

    Történelmi tény, hogy a wittenbergi diákok közt és Lutherék otthonában szép számmal voltak magyar diákok is: a „magyar Luthernek” is nevezett Dévai Bíró Mátyás, vagy a magyar újszövetség fordítását éppen Buda török kézre kerülésének évében, 1541-ben kézbe adó Sylvester János.

Dévai és Sylvester is ott ült Lutherék asztalánál. Vacsora után együtt énekelhették: „Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk.” Sylvester ott és akkor megtanulhatta, hogy csak ezzel a jó fegyverrel és pajzzsal lehet felvenni a harcot a külső ellenséggel. Isten igéje ad ma is életet. Az Úr a mi oltalmunk és erős várunk.