Jézus ellenfelei újra nekigyürkőznek, hogy megkövezzék őt (Jn 10,31). Korábban azt nem tudták elviselni, hogy az ördög fiainak és hazugnak nevezi őket. Ezúttal azon botránkoznak meg vérszomjas vitapartnerei, hogy önmagát az Atyával egynek nevezi. Ugyanakkor János evangéliumának ez a 10. fejezetét nem csupán az ilyen teológiai viták teszik különlegessé, hanem az a szépség is, ahogy Jézus önmagát jó pásztornak nevezi (10,11). Ez nem valami bukolikus ábrázolás, hanem véres valóság: a jó pásztor életét adja a juhokért.
Jézus tudja, hogy mit beszél. Mindez korántsem csak költészet. Nem metaforikus leírása a jó pásztor önfeláldozó feladatának. Nem jelkép, hanem a véres valóság. Ellenfeleinek éppenséggel nincs érzéke a költőiségre, nem képesek metaforikusan gondolkodni: ők bizony köveket ragadnak, hogy megkövezzék őt (10,31).
Ádventi időben a halálra szánt Jézus áll előttünk. Aki azért jött erre a világra, hogy életét is odaadja. Akinek meg kell halnia.
Mint ahogy Keresztelő János, e harmadik ádventi vasárnap központi alakja is mártír sorsot vállalt. Előbb szenvedélyes vitát folytatott azokkal, akik csak névleg voltak vallásosak, és megtérésre hívta őket. Aztán – ma úgy mondanánk – szociális érzékkel arra hívott fel, hogy az emberek osszák meg egymással javaikat: „akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék”. A vámszedőknek – úgymond „a gazdasági szféra képviselőinek” – lényegében azt mondta, hogy ne legyenek korruptak. Az erőszakszervezet képviselőit, a katonákat pedig arra intette, hogy ne bántalmazzák és zsarolják az embereket (Lk 3,11-14). Ezzel az ethoszával alighanem már csípni kezdte a hatalmon levők szemét. Ő azonban akkor sem tett lakatot a szájára, amikor a királyi udvarban tapasztalható züllöttséget kellett szóvá tennie. Radikális és szókimondó magatartásáért börtönbe került, és le is fejezték őt (Mt 14,1-12). Mártíriuma mintegy tragikus előjátéka volt Jézus halálának.
A jó pásztort meg akarták kövezni. Jézusnak itt még nem jött el az ő órája, így az ítéletet itt még nem hajthatták végre, de hamarosan megtörtént a keresztre feszítés. Jézus követőit aztán hol ilyen, hol olyan módszerekkel gyilkolták meg.
Istvánt például megkövezték, és vele kezdődött a mártírok máig tartó hosszú sora. Volt, akit vadállatok elé vetettek a Colosseumban, volt, akit kerékbe törtek, volt, akit karóba húztak, főbe lőttek vagy felakasztottak. Volt, akik ellen törvényt hoztak: „lutherani omnes conburantur” – minden lutheránust meg kell égetni.
Végtelen hosszú a vértanúknak ez a láncolata. A pásztor-subát sokszor áztatta vér.
Ezekben a napokban két hatvan évvel ezelőtt meggyilkolt papra is emlékezünk. A katolikus Brenner Jánost 1957. december 15-én éjjel azzal hívták el a plébániáról, hogy egy beteghez vigye el az oltári szentséget. Az erdőben bestiális módon, harminckét késszúrással megölték. A református Gulyás Lajost az 1956-os forradalomban vállalt tevékenységéért – jóllehet ő éppen hogy megakadályozta egy ávós meglincselését – 1957. december 31-én felakasztották.
Beszélhetünk a mártírok ökumenéjéről. Csaba Gyula péteri evangélikus lelkészt 1945 tavaszán egy különítmény gyilkolta meg brutálisan. Szemét kiszúrták, nyelvét kitépték, testét megbecstelenítették, sőt keresztre is feszítették. Kivégzői ezekkel a szavakkal nyomatékosították tettüket: „Ütött a potrohos papok végórája, táncot járunk a papok fején.”
„Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai” (Mt 26,31) – ebben bízva pusztították és pusztítják sokfelé ma is a pásztorokat. Ha pedig nem széled el a nyáj, akkor módszeresen levadásszák a bárányokat is. Jézus ezt is megmondta előre: „Elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé” (Mt 10,16). Korunkban is beteljesedik ez a prófécia. Módszeresen gyilkolják a keresztyéneket a világ számos országában.
Ádvent harmadik vasárnapján rájuk is gondolunk, értük is imádkozunk, az ő megsegítésükre is gyűjtünk.
Imádkozzunk!
Urunk! Eleink azt vallották, hogy a mártírok vére az egyház magvetése. Ne engedd, hogy hiábavaló legyen testvéreink halála. Segítsd az üldözötteket. Add, hogy a magunk eszközeivel támogatni tudjuk őket. Ámen.