Pál apostol szemmel láthatóan szerette a sportot. A folytatásban a vívás és a bokszolás képeit használja: érződik, hogy személyes tapasztalatai lehetnek ezekről a sportokról. Bizonyára ott ült Korinthus vagy Efezus stadionjának lelátóján, és Athénban közelről ismerhette az ókori olimpiai játékok világát. Azt hiszem, ha ma élne Pál apostol, kedvét lelné a mai sportokban is. A bundázást és a doppingolást persze mélyen elítélné, hiszen ebben az igeszakaszban is hangsúlyt tesz a szabályszerű versenyzésre. Pál, a korabeli világpolgár talán ellátogatna a modern kori olimpiai játékokra is. Mediterrán környezetből érkezve persze vacogna a koreai Pjongcsangban, de a gyorskorcsolyázás látványa mindenért kárpótolná. Ott is mondaná, hogy az 5000 méteres váltóversenyben csak egy csapat nyeri el a versenydíjat.
A folytatást már mi mondtuk a négy magyar fiúnak: „Úgy fussátok, hogy elnyerjétek”,vagyis hajrá, magyarok!
És lássatok csodát, a mi fiaink lettek az aranyérmesek. Amire téli olimpián még soha nem volt példa.
Érdemes megtanulni a nevüket: Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor ésBurján Csaba. Legyen egyértelmű: mindannyian magyarok. Akik ennek a kis országnak szereztek dicsőséget. És akik persze arra is emlékeztettek minket – hiszen Pál apostol erről is ír –, hogy nemcsak a hervadó, hanem a hervadhatatlan koszorú elnyerésére is törekednünk kell. Vagyis nemcsak a versenypályán futunk, hanem a hitünket is meg kell harcolnunk.