Világunkban nyolcszázötvenmillió ember nem jut tiszta vízhez. Húsz másodpercenként szomjan hal egy gyermek. Az elsivatagosodás egyre nagyobb mértéket ölt. Prognózisok szerint a „kék arany” lesz a Föld egyik legértékesebb nyersanyaga.
A német protestáns egyházak Brot für die Welt (Kenyeret a Világnak) nevű segélyszervezete 2018-ra „Vizet mindenkinek” mottóval indított fejlesztési programot, a 23. zsoltárt is idézve: „…csendes vizekhez terelget engem.” Néhány éve sokakat megszólított a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet „Te meddig mennél el egy pohár vízért?” mottójú programja. E szemléletformáló akció az etiópiai segélyprogramjukhoz kapcsolódott, és egy futópad segítségével bárki megtapasztalhatta, milyen az, amikor egy kis vízért akár öt-tíz kilométert is kell gyalogolni…
A szomjúságot persze érthetjük metaforikusan is, hiszen beszélünk tudás- vagy kultúrszomjról, költők szavaival pedig szerelmesek vallhatják: „Részeg vagyok, és mindig szomjazom.” (Shakespeare: 75. szonett) „A szó nem leli számat: / kimondhatatlan szomj gyötör utánad.” (Nemes Nagy Ágnes: A szomj)
Jézus még ezeknél is erősebb tartalommal használja a szomjúság képét, amikor a Hegyi beszédben ezt mondja: „Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5,6) Jézus szavai mögött ott érezhetjük a megrendítő ámószi próféciát, amely szerint eljön majd az idő, amikor az emberek nem kenyérre éheznek, és nem vízre szomjaznak, hanem Isten igéjére: „Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét, de nem találják. Azon a napon elepednek a szomjúságtól a szép szüzek és az ifjak…” (Ám 8,12–13)
Minek kell még történnie, hogy a 21. század embere is ilyen kétségbeesetten vágyódjon Isten igéjére, mert különben úgy érzi, szomjan pusztul?
Ha létezik légszomj, akkor lennie kell égszomjnak is. Ez az ősi vágy, Isten utáni epekedés. Clairvaux-i Bernát énekeskönyvünkben is megtalálható, misztikus szavai is ezt juttatják kifejezésre: „Ki téged ízlel, éhezik, / S szomjasabb lesz, aki iszik.” (EÉ 360)
Jézus tanítványaiként nemcsak ezt a lelki szomjúságot ismerjük, hanem azt is tudjuk, hol lehet azt csillapítani. „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” (Jn 7,37) Évi igénk lényegében ezt folytatja: „Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.” (Jel 21,6c)
E csodálatos ígéret mélyebb megértéséhez ezúttal a szöveg latin fordítását hívom segítségül.
Az „élet vizének forrásából” kifejezés a Vulgatában így szerepel: de fonte aquae vitae. Az aqua vita élő vizet jelent. Biblikus és egyházi szóhasználatban megszentelődtek ezek a szavak. Az más kérdés, hogy az alkoholgyártók is lecsaptak erre a kifejezésre, és Akvavit néven forgalmaznak gabonából vagy burgonyából előállított, fűszerezett szeszes italt. Ennek bizonyára kellemes az íze, kismértékben lehet is fogyasztani, de a szomjat biztosan nem oltja. Főleg nem az egzisztenciális szomjúságot, az égszomjat.
Isten közvetlenül a forrásból adja a csillapító, élő vizet. A forráshoz kell visszatérnünk, úgy, amint a reformátorok is mondták: ad fontes. Magyarországi Evangélikus Egyház! Lelkészek, presbiterek és gyülekezeti tagok! Ha nem élünk rendszeresen Isten igéjével, akkor végünk. Ha a tiszta forrás helyett mocskos vagy maszatos edényekből vesszük magunkhoz a zavarosnál zavarosabb folyadékokat, akkor elpusztulunk.
Nem járunk jó úton, ha a tiszta forrás helyett csakis a pénzügyi forrásokat lessük, vágyakozva azok felbuzgására. Az élő víz forrását a mi Urunk ugyanis ingyen kínálja. A latinban itt a gratis szerepel. A szóban nem egyszerűen a reklámvilág csábító grátisz szavára ismerhetünk rá, hanem a gratia, kegyelem kifejezésre. Luther nagyszerű felismerésével vallhatjuk: sola gratia, egyedül kegyelemből.
Ezért is szeretem a budavári templom közelében létesített reformációi emlékkutat, ahol a csobogó víz mellett olvashatók a számunkra oly kedves szavak: sola gratia, solus Christus és a többi.
A reformáció emlékéve után is érvényes a Lutheránus Világszövetség tavalyi, windhoeki nagygyűlésének három híres „not for sale” (nem eladó) meghatározása: sem az üdvösség, sem az ember, sem a természet nem bocsátható áruba.
Pál apostol ezt mondja a Úrban hívőkről: „…Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.” (Róm 3,24)
„Szomjat oltó vizedet add” – hangzik ifjúsági énekünk. Szépen rímel az évi igénkre. Idézzük fel napról napra. Kortyoljunk nagyokat az Isten szeretetéből.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 5–6. számában jelent meg 2018. február 11-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.