„Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül... Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben.” (Zsid 13,2.7)
A Zsidókhoz írott levél szerzője a vendégszeretetre hívja fel a figyelmet. Igaz volt ez Keken Andrásra, aki még hódmezővásárhelyi lelkészként feleségével árvaházat alapított, így bár maguk gyermektelenek voltak, mégis nagycsaládosokká váltak. Amikor Kekent a Deák téri gyülekezet a lelkészének választotta, azzal a feltétellel fogadta el, ha magával viheti az árvákat. Ez így is történt. A Deák téri épület azonban szűkösnek bizonyult, így a csehszlovák–magyar lakosságcsere folytán üresen hagyott házak közül Keken András kiigényelt néhányat az árvák részére, s itt létesített nekik árvaházat, melyet a kommunista karhatalom rövidesen bezáratott. Most, a hosszú évtizedek múltán ugyanazon helyen épített menedékház vette föl az alapító Keken András nevét.
Fabiny Tamás elnök-püspök az apostol nyomán kiemelte, emlékezzünk meg elöljáróinkról, akik a hitben előttünk jártak. Akkor követjük őket a hitben, ha emléket állítunk nekik, ha ezt a házat megtöltjük szeretettel és irgalommal.
Az eseményen jelen voltak Keken Andrásnak és feleségének, Magyar Erzsébetnek a keresztgyermekei a családjukkal, akik a Keken-hagyatékból a menedékháznak ajándékozták azt a feszületet, melyet egykor a hódmezővásárhelyiek adtak búcsúként lelkészüknek.
A rövid áhítat és feszületátadás után a menedékházban Fabiny Tamás előadást tartott Keken András életéről, bemutatva annak főbb mozzanatait, meghatározó állomásait, s végül a résztvevők meghallgathatták a szószéken álló Keken utolsó prédikációját, melynek végén elcsuklott hangja, eszméletét vesztette, és rövidesen visszaadta lelkét Teremtőjének.
A Keken házaspár életét végigkísérte az Isten népének szolgálata, a menedékház így méltó emléket állít életüknek, szolgálatuknak.