Mi, evangélikusok sem I. Istvánnak, hanem Szent Istvánnak nevezzük őt. Ő a mienk is. Ennek az örökségvállalásnak a jegyében több dunántúli evangélikus gyülekezet (például Lébény, Bezi, Tárnokréti) templomszentelési ünnepét augusztus 20-án tartják.
Egy olyan bekezdést idézek Szent István híres Intelmeiből, amely az államalapító hitbeli meggyőződését tárja elénk.
„A szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz...”
A kulcsszó az irgalom. 2015 felzaklatott világában és értékeit sorra elveszítő Európájában, de ezen a szegény Magyarországon is naponta kell ezt az irgalmat keresnünk. A hazát csak részvéttel lehet szeretni. Ezt teszi Jézus is: „Megszánta a sokaságot, mert olyanok voltak, mint a juhok, pásztor nélkül...”