Megszámláltattunk – meg is mérettettünk?

felügyelői jelentés a 2022-es évről

Dr. Fábri György

egyházkerületi felügyelő

Magyarországi Evangélikus Egyház – Északi Egyházkerület

         Visszaolvasva egy évvel ezelőtti jelentésemet, az orosz agresszióval indult háború feletti megdöbbenés hatja át

bevezetőjét, a jövő iránti aggodalomtól kísérve. Az eltelt idő csak mélyítette ezt a megrendülésemet. A szomszéd

országból jövő hírek a szenvedésről, a nem szűnő támadások, a világhelyzet mind zavarosabb

elbizonytalanodása, a gazdasági nehézségek közepette egyetlen reménységünk valóban csak a Teremtő

kegyelme lehet. Ő adhat vígaszt a háborúság áldozatainak és kellő bölcsességet a döntéshozóknak, nekünk

pedig józan értékítélet-képességet, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, és nem szűnő odafigyelést a

rászorultakra, hogy jól segítsük őket. Krisztus-követésünk vezessen el hozzájuk. Ennek is a próbája a

közelmúltbéli földrengés, ahol az emberi silányság okozta a természeti katasztrófa áldozatai számának

mértéktelenségét. Imádságunk és áldozatunk legyen a törökországi, szíriai szenvedőknek segítség, támogatás.

          Gyakran halljuk, hogy ezek már nem az idők jelei, hanem maguk az idők. Így egy mindezekhez képest össze nem

hasonlíthatóan nyugodtabb és kényelmesebb helyzetben lévő keresztény egyház tagjaiként vajon nem kellene

némi pirulással a saját huzakodásainkra, csetlő-botlóságunkra, szervezeti nyomorúságainkra néznünk? Hiszen

jól látható, hogy a világ ilyenténképpeni alakulásait megérteni és megélni evangélikus keresztényként úgy lehet

esélyünk, ha mindenekelőtt és mindenekfelett teológiai, hitéleti megújulásunk áll a középpontban. Jelentésemben

az elmúlt egy év történéseit, munkáit ezért ennek a tengelyén igyekszem bemutatni, ahogyan a jövőbeni

kihívásainkat is ennek jegyében fogalmazom meg.

     1. Hitmegélési – teológiai folyamataink

          a; Egyházkerületi közgyűlésünk még 2021-ben kezdeményezte, hogy induljon teológiai igényességű, testvéri és

őszinte párbeszéd egyházunkban a hitmegélési, társadalmi-valláserkölcsi kérdésekben felmerült

álláspontok megfogalmazására. Az Országos Presbitérium és a Zsinat is támogatta előterjesztésünket, így

került sor 2022. áprilisában arra a zsinati fórumra, amelyen a bibliai hermeneutika, a morálteológia és a

társadalmi kérdésekről szóló egyházi diskurzus témáit járták körül az előadók. Az előadások többsége

párbeszédre törekvő és szakmailag is magas színvonalú volt, példát s egyben konkrét kiindulópontokat kínálva

az egyházi kereteinkhez méltó vitákhoz. Ezért is fájlalom, hogy a rendezvényt nem követte az egyházi felületeken

további diskurzus, és további rendezvényekre sem került sor.

          Pedig egyházi életünkben bőven állnak előttünk meg- és kibeszélendő teológiai, hitmegélési kérdések. Biztató,

hogy ezek között vannak olyanok is, melyek a szervezeti szemléleten túllépve teológiai szinten is

megfogalmazódnak, mint például az evangélikus diakónia ügye. Hasonlóan jár együtt az idei évben az

elköteleződés és konfirmáció ekleziológiai, gyakorlati és teológiai értelmezése. Evangélikus kegyességeink

többfélesége, ezen belül az egység és testvériesség érvényesülése ugyancsak teológiánk és gyakorlatunk közös

ügye.

          b; Népmozgalmi folyamataink is egyszerre jelzik missziós és szervezeti erőnket:

          c; A számosságokat azonban sohasem önmagukért figyeljük. A tavalyi év nagy egyházi energiákat megmozgató

programja, a népszámlálási kampány stratégiai tervezésekor és megvalósításban is sikerült érvényesítenem

azt a felfogást, hogy kifejezetten missziós, egyházépítő kampányt csináljunk. Evangélikus identitásunkat hiteles

személyiségeink jelenítették meg (köztük buda-hegyvidéki lelkész testvérünk, Keczkó Szilvia), a kampány legfőbb

felületeként pedig aktív és az információkat összekapcsolódva terjesztő egyháztagjaink hálózatát építettük fel. A

népszámlálási adatokat ősszel tudunk majd értékelni, az azonban már most elmondható, hogy a kampány révén

a visszajelzések és mérések alapján egyházunk társadalmi képe kedvező volt, gyülekezeteink aktivitása pedig

erősödött. Hiányérzetem abban maradt, hogy több hitvallásos tanúságtételt reméltem, de így is értékelendő, hogy

a szélesebb körben voltunk láthatóan evangélikusok.

     2. Találkozásaink Krisztusban

          A COVID miatti kényszerű lezárások után a régóta hiányolt személyes együttlétek mindannyiunkat új

reménységgel töltöttek el. A tavaly májusi óbudai egyházkerületi napunk, az évkezdő lelkészkonferenciánk

Szárszón, a novemberi felügyelői találkozó Révfülöpön ennek legszélesebb körű eseményei, de legalább ilyen

hasznosak, amikor gyülekezeti alkalmakon, egyházmegyei egyeztetéseken vehettem részt. A gyülekezeti,

egyházmegyei, kerületi és országos alkalmak mindegyikét itt nincs mód számbavenni, az igen sikeres és minden

tekintetben lélekemelő „Találkozó Veled” egyházkerületi missziós napot Óbudán pedig őszi közgyűlésünkön

értékeltük. Ezért itt most két olyan eseményt idézek fel jelentésemben, amelyek teológiai megújulásunkat nagy

erővel szolgálták. Egyházkerületünk és az országis egyház vezetésében végzett szolgálatom leginkább örömteli

és hiterősítő alkalmai is ezen találkozásokhoz kötődnek.

            a; A népszámlálási kampányt is segítette annak a kiemelt alkalomnak a megrendezése, ami sok év után újra

egybegyűjtötte az evangélikus presbitereket. A testvéri, lelki és intellektuális épülést egyaránt nyújtott EPOT

minőségi körülmények között került sorra. A programtervezésben és a gazdasági önállósodásról szóló szekció

előadójaként egyaránt tapasztaltam a presbiterek felelős érdeklődését közös ügyeink iránt. Egyházmegyéink

részvétele nem volt egyenletes, de az ottlévőkkel az egymástól való tanuláson túl közös élményünk lehetett az

találkozások, közös imádságok és éneklések hiterősítő élménye.

          b; Elnöktársam, Tamás püspök nemzetközi szolgálatai egyházunk erősségét jelentik abban is, hogy saját

helyzetünket szélesebb horizonton tudjuk szemlélni. Ennek egyik fontos eleme a norvégiai Mørei

Egyházkerülettel való többéves kapcsolatunk, aminek keretében több lelkésszel közösen októberben

meglátogattuk norvégiai testvéreinket. Az egyhetes ottlétet megelőzték itthoni személyes találkozások (egyebek

között a tavalyi missziós napunkon is vendégül láthattuk őket) a közös imahíd és az ukrajnai szenvedőknek

nyújtott támogatásban való együttműködés is. A Kristiansudben tartott lelkészkonferencia egyik fókuszpontja is

a menekültek segítése volt, aminek során például a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye aktivitása jelentett felrázó

élményt a norvég lelkészek számára. Emellett találkozhattam az Oslói Egyetem teológiai fakultásának

vezetésével, ez a kapcsolatfelvétel szakmai együttműködéseket alapozhat meg. A legfontosabb mégis (ezt talán

küldöttségünk minden tagja nevében mondhatom) annak a keresztényi közösségnek, figyelmes és figyelő

vendégfogadásnak a megtapasztalása volt, amit az egyházkerült tagjai részesítettek minket. Tusen takk, takk

Gud, norske brødre og søstre!

     3. Beszámolás az országos döntéshozatalról

          Természetesen igyekszem az áldást megtalálni szolgálatomban az országos döntéshozatal fórumain is.

a; Az Országos Presbitérium az elmúlt egy évben kiemelt feladatként foglalkozott az energiaválság okozta

   vészhelyzet kezelésével. Azonnali intézkedésként rezsitámogatást nyújtott az egyház azoknak a

   gyülekezeteknek, amelyek válsághelyzetbe kerültek. Erről az energiahatékonyság fejlesztéséről ősszel Krámer

   György igazgató úr beszámolt már küldöttgyűlésünkön, most pedig már arról adhatok számot, hogy beérkeztek

   az energiahatékonysági pályázatok, ezek elbírálása folyamatban van. Köszönet az Országos Irodának a

   professzionális és gyors munkáért! Első körben a kiírásnak eleve nem megfelelő beadványok kiszűrése zajlik

   (pl. a templomokra nem lehetett volna pályázni stb.), majd az OP által előre meghatározott és ismertetett

   értékelési szempontok szerint folytatódik az bírálat, így március 31-ig véglegesülnek a támogatások.

b; A válságkezelés mellett más stratégiai kérdésekkel is foglalkoztunk.

   • A lelkészek nyugdíjkorhatárának ügyében az OP-n konszenzusosnak látszó javaslat körvonalazódott, ami

     egységesíteni volt hivatott a szolgálatok 65 ill 67 éves megoldásait. Itt az zsinati tárgyalás végül

     (feszültséges előzmények után) az intézményi szolgálat esetében is lehetővé tette a két évvel történő

     további szolgálatot, illetve a püspökök esetében a kerületi közgyűlés jóváhagyását iktatta törvényeinkbe.

   • Egyházunk identitása megőrzésének és egyben a magyarországi kulturális örökség őrzésnek is fontos

     intézménye az Evangélikus Országos Gyűjtemény. Ennek megválasztottuk új igazgatóját, Lackner Pál

     testvérünk személyében.

   • Az egyházkerületünk által kezdeményezett személyiségvédelmi munkacsoport felállítása is megtörtént

     azzal, hogy megválasztottuk tagjait és elfogadtuk ügyrendjét.

   • Többszöri zsinati egyeztetés után az egyházi jogi személyiség kérdése ügyében kellően

     kompromisszumosnak tűnő eredmény született, ami lehetővé teszi az ezt igénylő gyülekezetrészek

     önállóságát és egyben reményt ad az egységes és a világi jogszabályoknak megfelelő rendezésre is majd.

   • Zsinati kezdeményezésemet elfogadva egy munkacsoport megkezdte a lelkész-utánpótlás ügyét

     széleskörűen feltárni, a megoldási javaslatokat kidolgozni.

   • Állami pluszforrások révén mód nyílt a kistelepülési lelkész-támogatások növelésére, itt elindult a

     gondolkodás a differenciálás lehetőségéről, de ebben nem léptünk előre.

   • Az országos egyházvezetés zsinati határozattal is megtámogatva nyitottan és érdemben reagált a magyar

     oktatási rendszerben tapasztalható feszültségekre, kezdeményezte a társegyházaknál a közös fellépést az

     ez ügyben nélkülözhetetlen párbeszéd ösztönzésére a pedagógusok és a kormányzat között. Itt várjuk a

     többi intézményfenntartó felekezet reagálását. Azonban azzal nem vártunk, hogy az evangélikus

     intézmények pedagógusi számára az év végén egységesen egyszeri, érzékelhető mértékű juttatást

     biztosítsunk, ezzel is kifejezve nagyrabecsülésünket és elkötelezettségünket.

   • Egyházunk meghatározó intézménye az Evangélikus Hittudományi Egyetem, Mivel a jelenlegi

     intézményvezető megbízatása idén lejár, az OP elindította a rektorválasztás folyamatát, egyben az

     egyházvezetés megfogalmazta a szervezeti változások igényét is.

   • Az OP majd a zsinat is tárgyalta egyházunk diakóniai stratégiáját, amit jóvá is hagyott a két testület. Külön

     kiemelni tartom fontosnak, hogy itt nem csupán szervezeti vagy szolgáltatási logikájú anyagól van szó,

     hanem kifejezetten a diakóniai szolgálat teológiai megalapozású és lényegű felfogásából vezeti le

     egyházunk ezen tevékenységét. Ezzel követi az oktatási stratégiánk logikáját is.

   • Az OP megtárgyalta azt a lehetőséget, amit egy minapi törvény tett lehetővé az egyházi intézmények által

     használt ingatlanok tulajdonba igényléséről. Az elvi fenntartásaink mellett azt is megvizsgáltuk, hogy vane

     olyan ingatlan, amit érdemes a tulajdonló önkormányzatokkal való konfliktusok nélkül lehetne tulajdonba

     venni. Ilyet nem találtunk, ezért ilyen igényt az egyház nem adott le.

   • Mindezeken túl az Országos Presbitérium számos, konkrét köznevelési és diakóniai intézményt érintő

     személyi és gazdasági döntést hozott. Ezek között az egyházkerületünket érintő döntések konszenzusosan

     születettek, kellő egyeztetéssel az érintettekkel. A belső ellenőri vizsgálatokat is rendre megtárgyalta az

     OP, az itt feltárt hiányosságok az intézmények esetében döntő többségükben megoldásra kerültek

     egyházkerületünkben.

          4. Ügyeink bajai

           Az országos egyházi fórumokon is figyelmet kaptak azok az ügyek, amelyek egyházkerületünk régóta húzódó

konfliktusaihoz kapcsolódtak.

          A Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség lelkészválasztása törvényeink betűjének és szellemének megfelelő

elindítása esperesi hatáskör, de az egyházkerület vezetése az előzmények (melyeket a korábbi közgyűléseken

részletesen ismertettünk/megtárgyaltunk) alapján is teljes mértékben támogatja az egyházmegye erőfeszítéseit a

törvényes rend elvárásainak érvényesítésére. Imádságos reménységgel bízunk benne, hogy az érdekeltek

belátják a törvényesség és együttműködés nélkülözhetetlenségét.

           A Miskolc-Belvárosi Evangélikus Egyházközséget érintő törvényességi lépésekben az egyházkerületi elnökségnek

nem lehetett szerepe, így mi is szomorúan vettük tudomásul, hogy az egyházi fegyelmi eljárás, többszörös

fejlebbviteli bírósági döntéssel megerősítve, Sándor Frigyes lelkészre jogerős elbocsátás fegyelmi büntetést

szabott ki, és megállapította, hogy rendelkezési állományba került. Sajnos, ezzel a gyülekezetben korábban

kialakult megosztottság nem csökkent, a presbitérium egy részében nincs meg az elvárható együttműködési

készség és testvériesség. Elnöktársammal többször is egyértelművé tettük az érintettek számára, hogy kizárólag

a békés, jóindulaton alapuló, a törvényes helyzetet tudomásul vevő kibontakozást tudjuk támogatni.

Ez a két eset mindazonáltal általános tanulságokkal is bír. Mindenekelőtt a gyülekezeti önállóság és felelősség

kölcsönös egymást feltételezésére, dinamikájára hívja fel a figyelmet. Jelenleg igen szűkösek az eszközeink arra,

hogy a felelős működés meglétének hiánya esetén érvényesítsük az egyházi érték-szempontokat. Az is

végiggondolandó, hogy mit tehetünk, ha nem egyházi munkavállalók (például lelkészek), hanem önkéntes munkát

végző egyháztagok (például presbiterek) esetében tapasztaljuk a jó rend megbontását. Nem tartjuk

célravezetőnek (bár jogalap adódik rá) a fegyelmi eljárások alkalmazását ilyenkor, de a megoldást együtt kell

kimunkálnunk.

5. Választanunk kell!

         Jelentésem végén azokról a lépésekről kell beszéljek, amelyek már a közvetlen jövőnkre mutatnak előre.

Zsinatunk februári ülése nyilatkozatot fogadott el a közelgő, teljeskörű egyházi tisztújításra való készülésről. Ennek

szellemében és az egyházkerületi elnökség törekvéseit hangsúlyozva a formálisan 2024 tavaszán induló

választási folyamat tartalmának lényeges vonásaira ráirányítva a figyelmet zárom mondandómat.

          A választási folyamat ugyanis nem csupán technikai ügy, hanem egyben alkalom gyülekezeti/egyházi jövőképünk

végiggondolására és gyülekezeti/egyházi jövőnk formálására. Ezért szorgalmazzuk már most, hogy a jövendő

presbiterek, szolgálattevők megszólításához induljon el mielőbb a tájékozódás. Tudjuk persze, hogy nem könnyű

manapság új embereket bevonni ebbe a munkába. De bizonyos, hogy ha mind több gyülekezeti tag vesz részt a

jövőről zajló gondolkodásba, többen vállalnak majd szerepet a megvalósításban.

Egyházunkban nincsenek életkori vagy férfi-nő kvóták, de a gyülekezetekben bizonnyal bírunk a józan

gondolkodás áldásával. Ennek jegyében természetesnek és kifejezetten célravezetőnek tartjuk, ha a

presbitériumokban valamint a magasabb egyházkormányzati szinteken a tapasztaltabb testvérek mellett egyre

több fiatal jelenik meg, ahogyan eléggé logikus továbbvezetése a nők gyülekezeti (felül)reprezentáltságának egyre

számosabb jelenlétük a testületekben.

          Egyházkerületi felügyelői munkámban a következő egy évben elsősorban ebben fogok közreműködni. Kérem az

egyházmegyéket, hogy közgyűléseiken legyen mód ezzel a tematikával foglalkoznunk és bízom benne, hogy sok

gyülekezeti alkalmon tudunk majd erről beszélgetni.

Mindennek alapján kérem a tisztelt közgyűlési tagoktól jelentésem elfogadását!

Erős vár a mi Istenünk!

Csömör, 2023. március 3.

Dr. Fábri György

egyházkerületi felügyelő