Budapesten, a Bécsi kapu téri evangélikus templomban megemlékezést tartottak a Magyar Honvédelem Napján 2016. május 21-én. 1849-ben a magyar csapatok Görgei Arthur fővezér vezetésével ezen a napon szabadították fel Buda várát az osztrák megszállás alól. Hetvenkét év elteltével élesztették újjá a hagyományt, hogy ezen a napon istentiszteletet tartanak. Ezt megelőzően megemlékezés volt a Dísz téren, illetve a résztvevők megkoszorúzták Görgei Arthur szobrát. A templomi megemlékezésen szolgált Takács Tamás alezredes, katolikus tábori lelkész és Máté Sándor alezredes, református tábori lelkész, valamint a Magyar Légierő Zenekara Katona János vezetésével. Az alkalmon részt vett Varga Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, dr. Benkő Tibor vezérezredes, vezérkari főnök, a Magyar Honvédség parancsnoka, valamint a tábornoki kar. Ugyancsak jelen volt a Görgei (Görgey) család számos leszármazotta.
Igehirdetésében Fabiny Tamás evangélikus püspök két újszövetségi katona, a kapernaumi és a római százados példájára utalt abban az összefüggésben, hogy ők nehéz hivatásukban is emberek maradtak, illetve hitvallóvá lettek. Egyháztörténeti példáként Tours-i Szent Mártonra utalt, aki a legenda szerint katonaköpenyét is félbevágta, hogy egy didergő koldust betakarjon vele. Idézte továbbá Petőfi Sándor versét: „Isten után legszebb és legszentebb név / A honvéd-nevezet! / Hogy ne iparkodnám hát megérdemelni / Ezt a szép nagy nevet”, kiemelve, hogy a költő is Isten nevét helyezi mindenek elé. Ezért nem szabad a „pro patria et libertate” (a hazáért és szabadságért) jelszó elől sem elhagyni a „Cum Deo” (Istennel) bevezető szavakat.
Görgei Arthurról szólva – akinek éppen május 21-én emlékeztek halála 100. évfordulójára – kiemelte a fővezér evangélikus elkötelezettségét: Görgei a késmárki evangélikus Lyceumban tanult, Berta lányát még karintiai száműzetéséből is Pestre küldte, hogy ő a Deák téren Székács Józsefnél konfirmáljon. István öccse a gyülekezet jogtanácsosa és jegyzője volt. Amikor aztán Görgei Arthur életének 99. évében elhunyt, akkor őt Raffay Sándor temette. A későbbi püspök nekrológjában aztán ezt írta Görgeiről: „Mi nem ítélni akarunk, csak megállapítani, hogy Görgey kivételes tehetségekkel és nagy jellembeli erőkkel volt felruházva. Hős volt nem csak a csatákban, hanem a súlyos megítélések elviselésében is. Most már megpihent. Legyen álma csendes, legyen ítélete Istennél üdvösséges, embereknél emberséges.”