Német kitelepítés

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: und include() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/sites/eszak.lutheran.hu/themes/eszakill/templates/node/node--view--hirdetesek--block-hirdetes.tpl.php 11 sor).
  • Notice: Undefined index: und include() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/sites/eszak.lutheran.hu/themes/eszakill/templates/node/node--view--hirdetesek--block-hirdetes.tpl.php 11 sor).
Létrehozva: 2016.04.24. 00:00, frissítve: 2016.12.05. 16:55
Fabiny Tamás
"...Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának.” (Préd 3,2.4-5) Az elmúlt napokban elemi erővel éltem át ezeknek a bibliai igéknek az igazát. Ágfalván és Sopronbánfalván emlékeztünk meg a németek kitelepítésének 70. évfordulójáról.

„Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. […] Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának.” (Préd 3,2.4-5)

       Az elmúlt napokban elemi erővel éltem át ezeknek a bibliai igéknek az igazát. Ágfalván és Sopronbánfalván emlékeztünk meg a németek kitelepítésének 70. évfordulójáról. A győztes hatalmak követelésére az akkori magyar kormány az ország elhagyására kényszerítette az akkor legnagyobb hazai nemzeti kisebbség igen jelentős részét. Ezzel a kollektív büntetés elvét alkalmazták. A családoknak csak egy-két nap, sőt olykor csak néhány óra állt rendelkezésre, hogy néhány holmit összecsomagoljanak, mert a rossz emlékű vagonok már ott álltak a vasútállomáson. Az evangélikus egyház különösen nagy veszteséget szenvedett el, hiszen a németek jelentős része a mi egyházunk tagja volt.

Amikor az önkormányzat és az egyház közös rendezvényén emlékkövet helyeztünk el a vasútállomás melletti téren, akkor Szilágyi Domokos erdélyi költő versét idéztem:

„Sínek hasítanak sivítva országok vérző húsába mint fába a fűrész
vonító vonatok vonszolják vérző testemet
     vérző testünket
     országok vérző testén át
nyolc ló vagy negyvennyolc ember vagy százötven deportált”

Mit élhettek át azok az emberek, akiknek itt kellett hagyniuk házat és hazát, földet, állatot. A szőlőültetvényeket. A virágba borult cseresznyefákat – és halottaikat a temetőben. Megalázott emberek végtelen sora tartott az ágfalvi állomás felé. Az egyik marhavagon oldalára valaki krétával ezt írta: „Bölcsőben ringattál, batyuval kidobtál.”

Pusztay László evangélikus lelkész azon kevesek közé tartozott, akik vigasztaló szeretettel álltak a kitelepítendők mellé mellé. Az állomáson sorra járta a marhavagonokat, és könnyes szemmel egyenként elbúcsúzott az emberektől. Áldásként a 37. zsoltár 5. versét mondta nekik: ’Hagyd a Jóistenre a te utadat, bízzál őbenne, ő munkálkodik.’. Elmondása szerint többen a magyar himnuszt énekelték, amint a szerelvény elhagyta az állomást. A lelkész elmondása szerint szóltak a harangok: siratták a kitelepítetteket.

Az elmúlt hétvégén több száz egykori kitelepített vagy leszármazott látogatott haza Ágfalvára és Sopronbánfalvára. Megrendítő találkozásoknak lehettünk részesei. Megtapasztaltuk, hogy ők évtizedek elmúltával is sajátjuknak tekintik ezt a közösséget. Az egyházi gyökerek pedig különösen mélyre hatoltak.

Ilyenkor újra meg lehet tapasztalni József Attila versének igazát: „A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés.