Minden böjti vasárnapnak van egy, az ünnep tartalmát kifejező latin neve. Ma böjt 3. vasárnapja van, amit úgy hívnak: Oculi. Nevét a 25. zsoltár egy mondatáról kapta: „Oculi mei semper ad dominum… Magyarul a teljes mondat így hangzik: Szemem állandóan az ÚRra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából (Zsolt 25,15-16).
Már gyerekkoromban nagyon szerettem ezt a vasárnapot. Tetszett nekem az „oculi” név. Talán azért, mert a dunántúli faluban, ahol laktunk, az öregek okulárénak hívták a szemüveget. Amikor kancsalságom miatt szemüvegem egyik oldalát leragasztották, a nénik ezt kérdezték tőlem. „Mi lőtte a szemedet?”, vagyis hogy mi történt velem.
Oculi vasárnapján hadd osszam meg egy másik kiskori élményemet is ezzel kapcsolatban. Egy gyereknek a szemészeten értelemszerűen még nem számokat vagy betűket mutogatnak annak kiderítésére, hogy mikor lát élesebben, hanem kis ábrákat: labdát, fát, esernyőt. Egy alkalommal elég sokáig habozhattam, és nem tudtam eldönteni, hogy mikor látok jobban. Lenke néni, az egyébként áldott jó lélek asszisztens egy kicsit türelmetlenül mondta: „Mondd már, kisfiam: Látod vagy nem látod!” Erre nagy levegőt vettem, és jó hangosan ezt mondtam: „Látod vagy nem látod!”
Oculi vasárnapja ezzel a gyermeki kérdéssel szólít meg minket – immár komoly tartalommal. Látjuk vagy nem látjuk az Urat. Az Újszövetségből ismerjük azt a történetet, hogy az emmausi tanítványok először nem ismerték fel Jézust a melléjük szegődött vándorban. Lukács evangélista az írja, hogy „látásukat mintha valami akadályozta volna” (Lk 2416). Ám Jézus nem adta fel, és egész úton beszélgetett velük, majd a városba érve társaságukban asztalhoz telepedett, és megtörte nekik a kenyeret. Az evangélista ezt írja erről a kegyelmi pillanatról: „megnyílt a szemük, és felismerték őt” (Lk 24,31).
Oculi napján nekünk is megnyílhat a szemünk. Megláthatjuk az Urat és megláthatjuk a körülöttünk levő embereket. Szeretteinket és idegeneket. Közelieket és távoliakat. Legfőképpen pedig a szenvedőket és a bajban levőket. Ha az Urat látjuk, az esendőkről sem fordíthatjuk el tekintetünket. Nem süthetjük le a szemünket, nem kaphatjuk félre a fejünket. Jézus odavezet a beteghez és a nélkülözőhöz, és megkérdi: Látod, vagy nem látod? Majd így szól: „A tanítványom vagy, vagy nem vagy a tanítványom?” Mert ha annak tartod magad, akkor segíts rajtuk, és gyakorold az irgalmasság cselekedetét.