A héten Ferenc, „a meglepetések pápája” egyháza nevében bocsánatot kért azért a magatartásért, amit egyháza más keresztények ellen a múltban tanúsított. Azt mondta, hogy ez nem tükrözte az evangélium szellemiségét. Ezzel egyidejűleg arra szólította fel a katolikusokat, hogy bocsássák meg, ha ők szenvedtek el sértést más keresztényektől. „Nem törölhetjük ki, ami történt, de nem akarjuk megengedni, hogy a múlt bűneinek terhe tovább torzítsa kapcsolatainkat”, mondta.
Ferenc pápa szerint az egyház megosztottsága nyílt seb Krisztus testén. Ezt a szívszorító képet úgy gondolhatjuk tovább, hogy akkor a felekezetek megbékélése nem egyszerűen nagyvonalú gesztus vagy egyházdiplomáciai cselekedet, hanem e fájdalmas seb gyógyítása, és a Krisztusban megvalósuló közösség helyreállítása.
Már Kain és Ábel története is azt mutatja, milyen tragikus következményekkel jár, ha a testvérek nem tudnak békében meglenni egymással az oltár körül. Később egy ikerpár, Jákób és Ézsaú folytatott egymással küldetésükhöz méltatlan küzdelmet, amelyben kölcsönösen adtak egymásnak sebeket. Egyhzaink közül ki került Jákób szerepébe, és ki viselkedett Ézsaú módján? Ne siessük el a választ erre a kérdésre. Azt viszont annál nagyobb örömmel nyugtázzuk már most, hogy az ármánnyal, erőszakkal és megfélemlítéssel terhes történet végén csodálatosképpen meg tud békélni a két testvér.
Mózes első könyvének leírása szerint Jákób hétszer borul le a földre, amíg bátyjához ér. Az elébe futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak.
Mi is tudunk együtt sírni. Mert testvérként sok fájdalmat okoztunk a másiknak, és ellentétünkkel szégyent hoztunk a mi atyánkra. Szavaink és cselekedeteink sokat veszítettek így hitelességükből.
Ferenc pápa bocsánatot kért. Ezt kell, hogy tegyék az evangélikusok és más vallásúak is. Hiszen a szakadás nem lehet Isten akarata. A seb még ma is ott tátong Krisztus testén. Együtt várjuk ezért a gyógyulást, közösen tehetünk is annak érdekében.
Mindez pedig azért lehetséges, mert az Atya – közös Atyánk – irgalommal szeret bennünket. A Jákób és Ézsaú történetében olvasott szavak („elébe futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta”) az Újszövetségben is szerepelnek. A tékozló fiút fogadja így vissza az atya. Ezért nem az a kérdés, hogy közülünk ki Jákób és ki Ézsaú, hanem az a felismerés a döntő, hogy mindannyian tékozló fiak vagyunk. Akiket az Atya ilyen szeretettel és megbocsátással fogad vissza, és újra egymásnak ajándékoz minket, egymással szembekerült testvéreket. Nála újra együtt lehetünk, egy asztalt ülhetünk körül.
És ott teljesen beforrnak majd a Krisztus testén ütött sebek.