Püspöki jelentés a 2022-es évről

          A püspöki jelentésben hagyományosan beszámolok mindarról a tevékenységről, amelyet lelkészi, lelkigondozói, egyházkormányzási, továbbá ökumenikus területen végeztem, illetve felsorolva a közgyűlés elé tárom publikációs listámat, valamint a velem készült interjúk és egyéb közéleti megnyilvánulások jegyzékét. A sorrend nem esetleges, mivel elsősorban lelkésznek tekintem magam, akinek legotthonosabb közege a szószék, de sajátos megbízatásom miatt bőségesen kell egyéb feladatokat is végeznem. Ezeket igyekszem rendszerezve, csoportosítva a közgyűlés tagjai elé tárni.

I. Covid után

          Egyházunk, benne egyházkerületünk 2022-es életét meghatározták a koronavírus-járvány utáni talpra állással kapcsolatos feladatok. Ezzel kapcsolatban örvendetes jelenségekről is be tudok számolni. Hála Istennek ismét sok gyülekezetet és intézményt meg tudtam látogatni, eközben és emellett sok-sok személyes beszélgetést folytathattam, örömmel mondhatom: sokaknak gyorsan és hatékonyan sikerült ez a talpra állás. Olykor még az is megvalósult, amit előző évi jelentésemben így fogalmaztam meg: a covid után nem oda kellene visszatérnünk, ahol 2020 tavaszán voltunk, nem az addigiakat kellene folytatnunk, hanem megerősödve, új szemlélettel kellene kijönni a válságból. Ezt a tatárjárás utáni helyzethez hasonlítottam: IV. Béla nem a korábbi földvárakat építtette újjá, hanem a hatékonyabb kővárak építését szorgalmazta. Sok gyülekezetben a digitalizációnak is köszönhetően kiterjedtebb lett a missziói munka, a lelkészek felismerték, hogy munkatársak nélkül nem megy, és azt, hogy az egyházkerület és az országos egyház központja nem a gyülekezetek bosszantására, hanem épp ellenkezőleg azok hatékony segítségére van különféle pályázatok kiírásával, szakmai tanácsadással és még sok másfajta segítséggel.

          Az alábbiakban sorolom fel, hogy 2022-ben mely gyülekezeteket és intézményeket volt módomban meglátogatni.

          Az egyházkerületi és országos egyházi alkalmakat most nem megkülönböztetve örömmel emlékezem vissza azokra a két vagy több év után újra megvalósult rendezvényekre, mint a Találkozó Veled, vagyis az egyházkerület missziói napja Óbudán; a Szélrózsa találkozó Gyulán; a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületének kétnapos ülése Budapesten; az egyházkerületi lelkészkonferencia Balatonszárszón, az északi kerületi teológus hallgatók lelkigyakorlata Piliscsabán és nem utolsósorban az őszi EPOT a Hungexpo területén. Sok áldást kaptunk ezeken az alkalmakon, amelyek sohasem öncélúak voltak, hanem a gyülekezetek megelevenítését szolgálták. Köszönetet mondok a szervezőknek, akik igazán önzetlenül és fáradhatatlanul tudásuk legjavát adták.

          Itt kell megemlítenem a határon túli és nemzetközi kapcsolatokat is, sajnos a covid miatt az elmúlt két évben nem volt alkalmunk személyes találkozókat szervezni, de Istennek hála ebben az évben már sok valóságos találkozásban lehetett részünk. Először a határon túli magyar evangélikusokkal való kapcsolatainkról szólva most csak felsorolom azokat a területeket, melyeknek képviselőivel személyesen vagy egyéb csatornán felpezsdítettük együttműködésünket.

Erdély: Több testvérgyülekezeti kapcsolat is működik kerületünk gyülekezetei és erdélyi testvéreink között. Sajnos a Szélrózsára kevesebben tudtak most eljönni, de az EHE hallgatói Kolozsváron járhattak konferencián. 2023-ban két rendezvényre is meghívásom van. Az erdélyi sajtóval jó az együttműködésünk.

Felvidék: Sikerült elérni, hogy Nagy Olivér személyében hivatalos koordinátora legyen a magyar munkának. Lóczy Tibort felszenteltem, és kiküldtem a szolgálatba. 8 lelkészünk vesz részt az „egyházi kishatárforgalomban”, közöttük Bálintné Varsányi Vilma és Dechertné Ferenczy Erzsébet havonta feljár szolgálni. Alkalmam volt Pozsonyban és Hosszúszón szolgálni, az utóbbi helyen a magyar kormány támogatásával újult meg a templom. Tornalján ugyancsak magyar – állami és MEE (diaszpóra és elnökségi keret) – támogatással készült el – és a kúria felújításával bővül – a konferenciaközpont.

Szlovénia: Domonkosfán és Muraszombaton szolgáltam ősszel, interjút adtam a szlovén TV-nek. Személyes jó kapcsolatot ápolok Leon Novak püspökkel. Fontos kezdeményezés, hogy szombatonként Györfi Judit jár Ljubjanába, hogy egy fiatal családokból álló közösséget gondozzon. Ez mintegy 2-2 óra autóutat jelent neki.

Ausztria: Szolgáltam a magyar és az osztrák gyülekezetben tavasszal. Több magyar lelkész végez munkát Ausztriában különféle területeken.

Németország: Stuttgart az egyik biztosnak látszó hídfőállása a magyar közösségnek. Több német gyülekezetben szolgál ösztöndíjas hallgató. Berlin is evangélikus vezetésű, jóllehet nincs állandó lelkésze. De a közelben lakó Csabay Csaba és mindig valamelyik ösztöndíjasunk, jelenleg Pöcze Barnabás ellátják a szolgálatot.  Göttingenben Bence Áron van, de tudtommal nem végez magyar munkát.

Nyugati diaszpóra: Svájcba magyar lelkész jár ki, a svéd szolgálat sajnos átment református kézbe. Finnországba magyar lelkészek járnak ki. Brüsszel, Luxemburg és Párizs magyar közössége inkább csak református gondozásban van.

Tengerentúl: Az AMEK-kal sajnos egyre kevesebb a kapcsolat, az Erős Vár újságot kapjuk. Egy vagy két ösztöndíjas hallgató mehet Columbusba, akik olykor átjárnak szolgálni Clevelandbe. Innen 2023 elején érkezett haza 6 doboznyi anyag, melyet hamarosan átveszünk az OSZK-tól. A kapcsolat az ott lévő lelkésszel, Tamásy Évával rendszeres.

Venezuela: Puky Ákos lelkészt itthon láttuk vendégül. Szeretnénk a magyar evangélikus gyülekezet iratanyagát megmenteni, hazahozni.

Argentína: Folyamatos a levelezés az ottani közösséggel, olykor videós áhítatot küldök.

Mindezt a munkát jól összefogja a Magyar Evangélikus Tanácskozó Testület.

          De nem akarok megfeledkezni a hagyományos értelemben vett külkapcsolatokról sem, ideértve a testvéregyházi (ELCA: NE Iowa, a bajor, a wesztfáliai, a szász, az ELKI, a szlovák, a finn, a nigériai egyház) és testvér-egyházkerületi (a norvégiai mørei egyházkerület) kapcsolatot, valamint a különböző nemzetközi szervezetekkel (LVSZ, EVT, KEK, GEKE, MLB, GAW) való együttműködést.

          Az említett örvendetes jelenségeket el nem felejtve megkockáztatom a kifejezést: egyházunk még mindig poszt-covid tünetekkel küzd. Alighanem mindannyian betéve tudjuk, milyen tünetek jelennek meg az emberi szervezetben ilyenkor. A fertőzésen átesett betegeknél szív- és érrendszeri, tüdőgyógyászati, neurológiai tüneteket, valamint pszichés problémákat is diagnosztizáltak az akut fertőzést követően. A poszt-covid időszakban a leggyakoribbak a fáradékonyság, nehézlégzés vagy mellkasi fájdalom, koncentrációs zavarok. Az eddig felsorolt tünetek mellett jelentkezhet még gyors pulzus, fejfájás, brain fog (korai demenciás tünetek) stb.

Amennyiben panaszok a fertőzés lezajlása után 12 héttel is fennállnak, akkor a szakirodalom szerint ún. longcovid- (vagyis hosszúcovid-) szindrómával kell számolnunk. 

          Az egyház Krisztus teste. Úgy tűnik ezt az organizmust sem kerülik el ezek a tünetek. Az ügy komolysága nem engedi meg, hogy tréfásan – ámbár nagy eséllyel találó módon – beazonosítani próbáljak bizonyos tüneteket, de jelezni szeretném, hogy a nyugtalanság, fáradékonyság, igen gyakran a feledékenység egyes szolgálókra és közösségekre mintha a korábbiakhoz képest jellemzőbb volna. A kiégés lehetősége mindig is jelen van a sok energiát elszívó segítő szolgálatokban, de most mintha ez is gyakrabban jelentkezne. Ugyanezt kell mondanom a magánéleti, házassági vagy éppen a hitbeli és hivatásbeli válságokról.

          Azt is fontos azonban megjegyezni, hogy nem vagyunk egészen eszköztelenek.  Ahogy a 8–10 éve némileg magasabb sebességre kapcsolt digitális fejlesztés (aminek mindig zászlóvivője volt kerületi elnöktársam) nagyon jól jött a karantén idején, vagy miként az elmúlt évek néhány (sajnos nem elégséges) energetikai fejlesztése sok közösséget megsegített az energiaválság idején, úgy a helyét a rendszerben egyre inkább megtaláló LÉM sokak segítségére lehet a poszt-covid idején. És itt tudatosan mindhárom lábát említem a LÉM-nek: a képzések és továbbképzések felkínálását, a jelzőrendszer működését és a fizetések rendezését.

          Egy, az egyházkerületünket is érintő országos ügyet is ide kívánok hozni. Tavaly januárban nagy vihart kavart egyházunkban az a jó szándékból fakadó, de balul sikerült kezdeményezés, amely a lelkészeket aszerint osztotta két különböző csoportba, hogy ők „miként viszonyulnak ma a Szentíráshoz, Isten igéjéhez”. Sokan tették, tettük szóvá, hogy egyrészt ez a „kutatás” nem felel meg a szakmai kritériumoknak, másrészt a lelkészek osztályozása, csoportokba való besorolása végtelen leegyszerűsítést jelent, és lényegében a polarizálódást szolgálja. Utóbb a szervezők maguk is leállították a kutatást. Mindez viszont lehetőséget adott arra, hogy – részben a kerület elnökségének kezdeményezésére – zsinati fórumot tartsunk két témában. Összesen hat előadást hangzott el egyrészt a bibliai hermeneutika, másrészt aktuális szociáletikai kérdések tárgyában. Az előadásokat – amelyek utóbb a Lelkipásztorba is megjelentek – élénk vita követte.

          Sajnos külön lehetne szólni az egész mai magyar társadalom poszt-covid állapotáról, benne az oktatási és az egészségügyi helyzet számos megoldatlan kérdéséről.

Fábri felügyelő úrral úgy osztottuk meg a feladatot, hogy konkrét ügyekről ő számol be, így áttérek két más területre.

II. Ökumené

          Idén 50 éves a Leuenbergi Konkordia, amely célja a protestáns ökumené megvalósítása volt. Ennek egyik része a közös úrvacsoravétel, tehát az oltárközösség, a másik a szószékközösség, aminek az alapja, hogy ugyanazt az igét hirdetjük, egyek vagyunk ebben a missziói igehirdetésben, de a társadalmi felelősségvállalásban is.

          Az ökumenének ma nem az a modellje, hogy mindenáron szervezetileg egyesüljünk, az pedig pláne nem, hogy a nagy hal megegye a kis halat, azaz a kisegyházak betagozódjanak a nagyba, hanem az, hogy egyfajta megbékélt sokféleséggel tudjunk együttműködni, amiben elfogadjuk a tanításbeli különbségeket, de képesek vagyunk ezekkel békében együtt élni. Természetesen ez nem jelenti a teológiai diskurzusok hiányát.

          Leuenberg másik üzenete, hogy az egyházat nem lehet a püspökökkel, de még a lelkészekkel sem azonosítani, az egyház a hívek közössége. A világi tisztségviselők is ugyanolyan fontos és legitimációval rendelkező vezetők minden szinten (gyülekezetben, egyházmegyében, egyházkerületben és országosan). Ráadásul ők a maguk területének – pl. gazdaság, média, környezetvédelem – a szakértői. Fontos, hogy ennek az 50 éves évfordulónak a kapcsán is figyelmeztessük magunkat: ne engedjük, hogy elpaposodjon, elklerikalizálódjon az egyház, vonjuk be jobban a világiakat; világiként merjünk aktívabbak lenni!

III. Háború

          A jelentésem tárgyát képező 2022-es év legnagyobb nyomorúsága a február 24-én kitört háború. Sokat írtam és beszéltem már erről, így csak utalok korábbi megszólalásaimra, különösen is a zsinati jelentésemben írtakra.

          De azt fontosnak tartom itt újra elmondani, főleg mert kerületünket is érinti, milyen nagyra értékelem azt a gyülekezeti és intézményi összefogást, amely bő egy éve szüntelenül megtapasztalható ezzel kapcsolatban, elsősorban a menekültekkel való foglalkozásban. Felügyelő úrral magunk is tájékozódtunk Kárpátalján, és meg tudjuk erősíteni, hogy milyen rettenetesek az ottani körülmények. Az elvándorlóknak és az ott maradottaknak is meg kell adnunk minden segítséget.

          Azt is leírtam és elmondtam már többször, hogy a lehető legnagyobb aggodalommal követem az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni agresszióját. Elsősorban azért, mert mérhetetlen emberi szenvedést okoz a háború. Ezen túl mélységes aggodalommal követem a fejleményeket azért is, mert egy független ország területi integritásának semmibevétele, annektálása a nemzetközi jog elfogadhatatlan megsértése. Ez a második világháború után kialakult nemzetközi rend összeomlásával fenyeget.

          Nagy az egyházak felelőssége.  Megdöbbenéssel halljuk, hogy az Orosz Ortodox Egyház főpapja, Kirill moszkvai pátriárka „metafizikai” jelentőségűnek nevezte a háborút és a „jó” és a „rossz” küzdelmeként értelmezte azt. Ez összeegyeztethetetlen a keresztény tanítással: magam is csatlakoztam számos teológushoz, amikor aláírtam a keresztény hitigazságokkal való ilyen visszaélés elutasítását tartalmazó Oxfordi szolidaritási nyilatkozatot.

          Azt is bőrünkön érezzük, hogy a háború következtében egész Európa válságos helyzetbe kerül, nem utolsósorban gazdasági tekintetben. Az infláció, az árak – elsősorban az energiahordozók árának – brutális emelkedése minden egyes családot érint, de a közösségeket, így a gyülekezeteket is. Ebben a helyzetben egyrészt önmérsékletre és számos jó helyi kezdeményezésre van szükség, másrészt az egyházkerület és az országos egyház is segít anyagiak átcsoportosításával, pályázatok kiírásával és hasonlókkal. Örülök annak, hogy mai ülésünkön ilyenekről is szó lesz.

IV. Zárszó

          Megköszönöm az egyházkerület népének bizalmát és együttműködését, elnöktársamnak, helyettesemnek és a hivatal munkatársainak a testvéri kooperációt, a fáradhatatlan munkát és a sok megtapasztalt támogatást.

Korábbi püspöki jelentés: Püspöki jelentés 2021-ről.