A reformáció hazájában

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: und include() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/sites/eszak.lutheran.hu/themes/eszakill/templates/node/node--view--hirdetesek--block-hirdetes.tpl.php 11 sor).
  • Notice: Undefined index: und include() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/sites/eszak.lutheran.hu/themes/eszakill/templates/node/node--view--hirdetesek--block-hirdetes.tpl.php 11 sor).
Létrehozva: 2016.10.16. 16:31, frissítve: 2017.02.13. 16:31
Fabiny Tamás
Az elmúlt hónapokban egyházunk külkapcsolatokért is felelős püspökeként, valamint a Lutheránus Világszövetség alelnökeként négy különböző németországi meghívásnak kellett eleget tennem. Lényegében csak távirati stílusban idézem fel az eseményeket. (Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 41. számában jelent meg, 2016. október 16-án.)

Wittenberg

Egy evangélikus lelkész áll a frissen renovált városi templom oltárterében.  Arról beszél, hogy ez a hely a reformáció forrásvidéke. Itt anyanyelven hangzott Luther prédikációja. A reformáció nélkül Németország nem létezne a mai formájában. Hangsúlyosan utal a szabadság eszméjére, amely a reformáció idején új tartalmat kapott. Ez aztán évszázadok múltán is erőt adott azoknak, akik az akkori Német Demokratikus Köztársaságban éltek hívő evangélikusként, és vettek részt a békés forradalomban. Aki beszél, lelkészként egyik alakítója volt azoknak a rendkívüli változásoknak. Ő Joachim Gauck, Németország elnöke. Az istentiszteletet követően ő leplezi le az ötszáz fából álló Luther kert közepén a hatalmas keresztet.

Bückeburg

Schaumburg-Lippe az egyik legkisebb német tartományi egyház. Karl-Hinrich Mantzke püspök meghívására érkezem az alsószászországi kisvárosba. Európa és a kereszténység kapcsolatáról kell előadást tartanom, a menekültválság közepette. Azokról a veszélyekről szólok, amelyek hiteltelenné tehetik keresztény életünket. Ezek egyike a bezárkózó idegengyűlölet, amely megtagadja az irgalmasság cselekedetét a rászorulótól, bármilyen nemzethez és valláshoz is tartozzon ő. Ugyanígy eltávolodik azonban a krisztusi tanítástól az az európai polgár, aki kínosan ügyel arra, hogy a keresztyén jelképek nyilvános használata ne sértse a más vallásúak vagy a nem-hívők érzékenységét, ezért nyakából, de akár temploma tornyáról is eltávolítja a keresztet, városa főterén pedig immár nem állít karácsonyfát.

Rövid látogatásom során szép példákat látok arra, hogy igenis el lehet kerülni ezt a kettős kísértést. Vendéglátóm elvisz az egyház által fenntartott integrációs házba. Albán, macedón, csecsen és szír családok élnek itt egy-egy takaros lakásban. Sorra meglátogatjuk őket, közben figyelmesen hallgatjuk történeteiket, miért is kellett hazájukból menekülniük. Egy gyülekezeti munkatárs látogatja őket rendszeresen, ő segít nekik a nyelvtanfolyamok, a hivatali, vagy éppen iskolai ügyek intézésében. Egyszer csak mindannyiunk számára váratlanul megjelennek a városi hatóság emberei. Azt kérik, valamennyi lakó menjen le a ház elé. Kiderül, hogy az illetékesek azt akarják szemléltető előadás keretében megmutatni, miként kell a szemetet szelektálni, illetve felhívják az egyik család figyelmét, hogy a kertben nem szabad tyúkokat tartani. Láss csodát: minden érintett kész elfogadni és megtanulni az együttélésnek ezeket a szabályait.

Betérünk még egy olyan épületbe, amelyben az egyház és a Vöröskereszt közösen nyitott meg kísérő nélküli kiskorúaknak. A nyelvtanfolyam szünetében beszélgetünk velük. „Aleppo kaputt”, mondja keserűen az egyik fiatal. Egy másik arról beszél, miként jutott Magyarországon és Ausztrián át Németországba. A harmadik videót mutat a Földközi tengeren hánykolódó csónakról és a mentőmellényes utasokról. A negyedik arról számol be, hogy a Keresztyén Ifjúsági Egyesület tagjai meghívták őt a maguk közösségébe.

Salem

         A Bodeni tó közelében fekvő kisváros kastélyában ökumenikus vitakörben adok elő Mintha megállt volna az idő. A 18. századi épület házigazdájának „königliche Hoheit” megszólítás jár, feleségének azonban „kaiserliche Hoheit”, mivel ő Habsburg család sarja. Az előadást követő beszélgetésben aztán megérkezünk a 21. századba, és itt is a menekültkérdést vitatjuk meg. A résztvevők fele szenvedélyesen képviseli a befogadó szeretet parancsát, másik fele pedig – elrettentő példákat is idézve – az iszlám hódítástól retteg.   

Tutzing

         A bajor város Evangélikus Akadémiája Németország szerte fogalom. Az itteni konferenciáknak országos híre van. Ezért is megtiszteltetés, hogy Heinrich Bedford-Strohm evangélikus püspök és Reinhard Marx katolikus érsek társaságában előadást tarthatok az „egyház – politika – kultúra” témakörben. Az alkalom nyitányaként az intézmény egy-egy díját adják át az arra méltónak talált embereknek. „Civil kurázsi díjat” kap a népszerű kabarettista, a török és szír viszonyokat kiválóan ismerő Christian Springer. A rangos tolerancia díjat pedig Frank-Walter Steimeier külügyminiszternek adja át Udo Hahn, az Akadémia igazgatója. A CDU-s politikus éppen Ukrajnából érkezik egy béketárgyalásról. Beszédében kendőzetlen szavakkal, ugyanakkor a legkisebb önteltség nélkül szól keresztény elkötelezettségéről. A hitben nemcsak nyugalmat talál, hanem az döntéseit is meghatározza. A díjat már csak azért is hálával fogadja, mert az általa különösen is szeretett Luther volt az, aki a német nyelvben meghonosította a tolerancia szót. Ugyanakkor hozzáteszi: a Bibliában ez a kifejezés nem szerepel – annál inkább a szeretet és irgalmasság szavai. Jó, hogy egy politikus tudja ezt. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 41. számában jelent meg, 2016. október 16-án. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

 

 

 

 

 

 

Címkék: Égtájoló - cikkek -
vasárnap, 2016, október 16
-
csütörtök, 2016, november 3