Vigasztalás

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: und include() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/sites/eszak.lutheran.hu/themes/eszakill/templates/node/node--view--hirdetesek--block-hirdetes.tpl.php 11 sor).
  • Notice: Undefined index: und include() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/sites/eszak.lutheran.hu/themes/eszakill/templates/node/node--view--hirdetesek--block-hirdetes.tpl.php 11 sor).
Létrehozva: 2016.01.03. 10:31, frissítve: 2016.12.05. 16:32
Fabiny Tamás
A bibliaolvasó Útmutatót a világ 61 nyelvén olvassák valamennyi kontinensen. Ennek alapján az élő Isten 2016 vezérigéjeként Ézsaiás könyve 66. részének 13. verse szerint szólítja meg az olvasót: „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket.” (Kossuth Rádió Vasárnapi Újság - Lélektől lélekig, 2016. január. 3.)

A bibliaolvasó Útmutatót a világ 61 nyelvén olvassák valamennyi kontinensen. Ennek alapján az élő Isten 2016 vezérigéjeként Ézsaiás könyve 66. részének 13. verse szerint szólítja meg az olvasót: „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket.”

E mondat értelmében ma reggel a vigasztalásról szeretnék szólni.

Csecsemőként keservesen sírtunk – aztán édesanyánk magához ölelt, mellére vett bennünket.   

A kisgyerekre is orvul leselkedő szorongás miatt nem tudtunk elaludni – de anyánk addig simogatott minket, amíg álomba nem szenderültünk.

Máskor sírva próbáltunk feltápászkodni egy esés után – és egyszer csak érzetük, hogy egy erős kar felemel és átölel minket.

Kamaszként zavartan motyogtunk ezt-azt a világról – amikor anyánk leült mellénk, ránk nézett, mindketten és tudtuk, hogy itt nincs szükség szavakra.

       „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” Ézsaiás mondata nagyon merész. Ő ugyanis az anyai vigasztalással Isten hozzánk forduló szeretetét juttatja kifejezésre. Ő mer a Mindenható gyöngédségéről szólni. Istent nemcsak olyan szavakkal lehet illetni, hogy erős és hatalmas, őt nemcsak olyan „férfias” jelzős szerkezetek segítségével lehet bemutatni, mint Seregek Ura vagy Királyok Királya, hanem bizony gyöngéd, „feminin” jelzőkkel is lehet érzékeltetni az ő magatartását. Isten természetesen se nem férfi, se nem nő. Ám adott esetben segít a hozzá való közeledésben, ha rájövünk: ő olykor olyan, mint apánk, máskor meg úgy tesz – ebben az esetben úgy vigasztal – mint édesanyánk.

       Rembrandt A tékozló fiú hazatérése című festményén az apa öleli át lerongyolódottan hazavergődő fiát. Két karjával tartja az esendő fiatalembert, aki egész testtartásával ezt mondja: „Vétkeztem az ég ellen és teellened, nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz…” A befogadó két keze a hazatérő két vállán. A kép figyelmes szemlélőjének fel kell hogy tűnjön valami. A fiút egy erősebb férfias és egy gyengédebb nőies kéz érinti meg. Az apa megtart, az anya simogat. Az egyik erősít, a másik vigasztal.

       Az éppen csak megkezdődött új esztendőben bizonyosan lesznek fájdalmaink, veszteségeink, botlásaink. De nem kell reménytelenül és vigasztalanul bolyonganunk, hanem hazatérhetünk a szülői házhoz. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a vigasztalás Istene ott és akkor különösen is át fog ölelni bennünket. Egyik kezével megtart, a másikkal simogat. Erősít, mint egy apa, és vigasztal, mint egy édesanya.

       Így kap számomra mély értelmet a gyakran könnyedén megfogalmazott kérés: „Áldjon meg az Isten mind a két kezével.”

       Amikor pedig átéljük, hogy Isten így megvigasztal bennünket, magunk is meg tudjuk vigasztalni egymást. Szeretném, ha vigasztaló egyház tudnánk lenni. Gyászolók, betegek és hajléktalanok, gyülekezeti tagjaink, a periférián élők, az egyházzal szinte semmiféle kapcsolatot nem tartók: mind-mind vigaszra szorulnak. Nem egyszerűen emberi törődésre és szolidaritásra – arra is –, hanem a Lélek erejére.

       Adja a Vigasztalás Istene, hogy 2016 minden napján megvigasztalt vigasztalók tudjunk lenni. 

Csatolt állományok: 2016_01_03_vigasztalás.docx -
vasárnap, 2016, január 3
-