Különösen sok zaklatási ügy tört a felszínre mostanában. Színházi emberek és pedagógusok szégyenletes cselekedetei kerültek napvilágra az elmúlt napokban – korábban pedig számos áldozat számolt be arról, hogy a zaklatásokban edzők, politikusok – és sajnos egyházi emberek is érintettek.
Száz megjelent kommentár után nem szeretnék egy százegyedikkel előállni, teológusként viszont rá kell világítanom arra, mit is mond a Szentírás a szexuális zaklatásról. Ez a kevésbé ismert nézőpont talán segít a dolgok mélyebb megértésében.
Azzal a megállapítással kell kezdenem, hogy mind az Ó-, mind az Újszövetség a leghatározottabban elítéli a szexuális erőszakot. Sajnos van mit, ugyanis számos történeti elbeszélésben találkozunk abúzussal, a másik ember megalázásával, a hatalommal való visszaéléssel. Már a Biblia legelső könyvében, a Genezisben olvashatjuk a rettentő történetet, hogy Sikem, „az ország fejedelmének a fia” (1 Móz 34,2) – ki ő, ha nem a hatlom embere? – erőszakot követ el Lea lányán, Dinán. Hiába próbálja az erőszaktevő apja úgy elsikálni a gyalázatot, hogy össze akarja őket házasítani, a zaklatónak, sőt fejedelmi rangú apjának is halállal kell bűnhődnie .
A Bírák könyvében pedig azt olvassuk, hogy Gibea városában férfiak csoportosan erőszakolnak meg egy asszonyt, aki ebbe bizony bele is hal. Itt sem marad el a legszigorúbb büntetés: Izráel törzsei kardélre hányják a város lakóit.
Nemcsak férfiak élnek vissza hatalmukkal oly módon, hogy a másik embert szexuálisan zaklatják. Az Ószövetségben József Egyiptomba kerül, ahol a jómódú Putifár veszi őt pártfogásába. Az előkelő egyiptomi felismeri ugyanis József tehetségét, és egész vagyona felügyelőjévé tesz. Ő megbízható és tisztességes emberként teszi a dolgát. Putifár felesége – talán egy unatkozó szépasszony – el akarja csábítani a jóképű és szép termetű Józsefet. Ő természetesen ellenáll, és nemcsak az alapvető emberi tisztességre hivatkozik, hanem vallási meggyőződésére is: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen”, mondja Putifárnénak, és otthagyja a házat. A sértett asszony persze elterjeszti Józsefről, hogy visszaélve a bizalommal erőszakot akart rajta elkövetni, és börtönbe juttatja a férfit. Arra a helyzetre is érvényes lesz aztán amit József más összefüggésben a testvéreinek mond: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten azt jóra fordította”.
A Biblia szellemiségéhez tartozik, hogy Izráel még a legnagyobb vezető, Dávid király szexuális indítékú hatalmi visszaéléséről is kendőzetlen őszinteséggel ír. Az addig példaképnek tekintett uralkodó szemet vet egyik katonájának, Úriásnak a feleségére, és elcsábítja őt. A férjet a frontvonalba küldi, hogy ott szabaduljon meg tőle, így látszólag háborítatlanul teheti magáévá a szépséges Betsabét.. Később Dávid rádöbben tettére, és zokogva így imádkozik: „Könyörülj rajtam, kegyelmeddel, Istenem. Töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal. Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem.”
Dávid példája megmutatja, mit lehet, mit kell tenni a legocsmányabb bűnök esetében is. Egyrészt nem szabad azt takargatni, beszélni kell róla. Másodszor is meg kell vallani a bűnt, amit valaki a másik ember és a Teremtő Isten ellen elkövetett.
Csak így lehet eljtutni a katarzishoz, a megtisztuláshoz. És így lehet visszatalálni ahhoz a szeretethez, amelyről Pál apostol az első korintusi levélben himnikus szépséggel így ír: „A szeretet türelmes, jóságos… Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát… Nem örül a hamissággal, de együtt örül az igazsággal…”