Amikor három évvel ezelőtt az Evangélikus Roma Szakkollégium (ERSZK) lelkész-intézményvezetőjének, Molnár Erzsébetnek a kezdeményezésére belevágtunk a passió színrevitelébe, egyszeri kalandra számítottunk… Az akkori közösség akkori állapotának nagyon megfelelt a kihívás. Azt gondoltuk, Jézus szenvedéstörténetének bemutatása úgy teremt alkalmat az evangéliumi üzenet megértésére, hogy nem kell komolykodó bibliaórákra fogni a fiatalokat. A dramatikus játék mindenkinek lehetőséget ad az önmegvalósításra, miközben csapatjáték, közösségépítés ez a javából. Együttműködés, egymás segítése nélkül nem jöhet létre színpadi produkció, miközben a művészet minden ága szinte egyszerre és észrevétlenül lopózik be az életünkbe egy ilyen projekttel. Isten segítségével megélhetjük a közös erőnket, s mindenki magában is felfedezheti szunnyadó képességeit, sosem tapasztalt sikerélményt élhet át. Úgy fejlődhetnek a szakkollégisták, hogy örömöt, élményt ajándékozhatnak azoknak a közösségeknek, ahol létrejöhet egy-egy bemutató. A misszió mindig más: ugyanaz a történet és ugyanazok a szereplők mást jelenítenek meg egy-egy nyíregyházi vagy budapesti evangélikus gyülekezetben vagy intézményben, mást a börtönökben, s megint mást a roma közösségekben…
A korábbi évek előadásairól beszámolónk itt, itt és itt!
Az elmúlt három évben – szemeszterről-szemeszterre – jelentősen kicserélődött az ERSZK tagjainak köre, ám a vágy, hogy csináljuk meg újra, átöröklődött. Azt persze nem tudhatjuk, hogy a sok szempont, számos lehetőség és előny közül kinek mi számít, mit tart fontosnak, miben leli leginkább örömét, de mindegy is. A lényeg, hogy a szakkollégisták kezdeményezésére idén is bemutattuk a passiót.
Az időpont-egyeztetéssel súlyosbított próbafolyamatot az is terhelte, hogy idén a szakkollégistáknak már három generációja működött együtt. Akadnak olyanok, akik az első bemutatótól velünk vannak, mások tavaly estek át a „beavatáson”, s jöttek idén is újak. A rutinosak magabiztos szövegtudása mikor csap vajon közönybe? Hogyan hat ez az újakra: lebénít vagy motivál, ha a másik láthatóan előrébb jár? A próbák jó emlékű terheivel a hátunk mögött a nagyhét szerdáján kerekedtünk útra a feltámadás üzenetével.
Odaadó, figyelmes közönségre leltünk a biharkeresztesi általános iskola tanulóiban, akik őszinte kíváncsisággal faggatták a szakkollégistákat az előadást követően, ki mit tanul a nyíregyházi felsőoktatási intézményekben… Felemelő érzés volt a toldi roma közösség tagjai előtt színpadra lépni, bizonyosságát venni, hogy értik ők is a lovári nyelven elmondott Miatyánkot…
Mindez egészen másként szólalt meg a debreceni evangélikus templomban, hisz a padsorokban ülő evangélikus testvéreknek inkább az lehetett újdonság, hogy az általuk jól ismert bibliai történetet micsoda átéléssel, odaadó komolysággal és hitelességgel tolmácsolják a csodás roma szakkollégisták, akiknek azelőtt esetleg még a létezésükről se hallottak… Sőt a cigányokról, meglehet, egészen mást tudtak…
Hosszú, izgalmakkal teli és sikerélményeket hozó nap volt. A jól végzett munka, szolgálat örömét adta.