„Első lépés, hogy a fácskának készített gödör aljára kerüljön a kiásott felső réteg, ahol a fű majd elhal, és így meglesz a zöld trágya is” – magyarázza Flander Zoltán vasárnap reggel (április, azaz tavaszhó vagy kikelet hava 15-én) 9.30-kor az Öregtemetőben a Tabányi Pál polgármester, Kérges László alpolgármester, felügyelő, és Vaskó József, a polgári kör elnökhelyettese, gondnok és ötletgazda által irányított ültető csapatnak, mielőtt minden magonc két kanna innivalót kapna útravalóul a gyökéreresztéshez. Első körben húsz fát ültetnek el az egy óra múlva kezdődő istentiszteletig. A tapasztalat bölcsessége beszél belőle, neki magának is erdeje van Hosszúszón. Jut a fából a világháborús emlékmű elé és a puszta, kopárabb részekre is.
Amíg az ágacskák épp addig a vonalig nem állnak a földben, mint a felvidéki faiskolában voltak, Vaskó József azon morfondírozik magában, hogy hosszabban vagy rövidebben érdemes-e „kora” reggel súgni a sajtónak. Utóbbi képviselője ugyanis épp fuldoklik, krákog és prüszköl, hisz T. A., egyelőre büntetlen előéletű magyar állampolgár és főállású góbé ismeretlen eredetű tüzes vizet „diktált” belé, ha már a cikket nem mondhatta előre tollba. („Székelysirató”, mosolyog elnézően a bajusza alatt Flander Zoltán, aki vegyész és pálinkafőző mester is egyben.) Mire visszatér a helyi sajtó hetyke hangja, a történtek is megvilágosodnak. Nemcsak szóvirág, valóban gyümölcsöző a testvérkapcsolat Maglód és Hosszúszó között, mégis azon gondolkoztak, hogy az évi egyszeri falu-, esetleg városnapok az évi egyszeri közös istentisztelet, az egy-egy közös kirándulás, no meg a Kárpát-medencei Magyarok Találkozójának évenkénti szélesebb körű találkozásai mellé még elférne valami, ami tovább erősíti a tavaly az Attila szobrának itteni és ottani felállításával is megizmosított testvériséget. A faültetés a legjobb idea, ha már a hun király is abból vétetett.
Fél tizenkettőkor kivonul hát a gyülekezet a templom oldalába, a ravatalozó elé, és egy fácskát ünnepi áhítat keretében közösen ültetnek el a két gyülekezet, a két helység képviselői, hogy virágával illatot, árnyékával hűst adva hirdesse a hárs Isten dicsőségét és a két település testvériességét.
Németh Mihály lelkész előbb az 1. zsoltárt idézi, hiszen a boldog ember olyan lesz, „mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja”, majd Pál apostol Korinthusbelieknek írt első leveléből is a fametaforát metszi ki. A maglódi evangélikus templomkert ugyanis azon ritkábbak közé tartozik, amelyek egyben sírkertek is. Csakhogy a folyton munkálkodó ember kőtengerré változtatta. Mára alig maradt benne fa. A felmelegedéssel a buxusok kipusztultak, sőt a tuják sorsa is megpecsételődött. Milyen jó hát, hogy a felvidéki testvérgyülekezet, illetve a testvértelepülés éppen fát ültetni jött el Maglódra! A gesztus társadalmi (civil) és teológiai üzenetet egyaránt terem. Az előbbi abban gyökerezik, hogy április 12. a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja (nálunk). A csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében kiadott Beneš-dekrétumok a német és magyar kisebbség kollektív bűnösségét mondták ki. Az Európai Unió szégyene, hogy máig érvényben tartják. „De mi itt vagyunk, együtt vagyunk, mert összenő, ami összetartozik” – mondta Németh Mihály. Lelkészként azonban a politikainál is fontosabbnak tartja az evangéliumi üzenetet: „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. Mert mi Isten munkatársai vagyunk…” (1Kor 3,6–9)
„Ki fogja majd elgereblyézni ezt a sok falevelet?” – mosolygott utólag is a temetőgondnok első „ijedségén”, amikor a szorgos asszony a faültetésről értesült. – „Nem mi!” – „nyugtatta” meg. – „Mi csak az ültetésért kaphatjuk meg a jutalmunkat, de nem magunknak ültettük ezeket a csemetéket. Adja meg Isten a növekedést a magoncoknak, és mindkét gyülekezetnek, sőt minden gyülekezetnek a reménységet, a növekedést is Jézus által!” – kívánta Németh Mihály.
Flander Zoltán, a hosszúszói gyülekezet felügyelője egy kínai mondás tanítása révén hozta szóban is még közelebb egymáshoz a két magyar gyülekezetet: „Ha egy évre tervezel, ültess (rizs)magot; ha tíz évre tervezel, ültess fákat; ha száz évre tervezel, tanítsd az embereket.” Mindhárom korszakolás érvényes most itt, ahol a város neve is a mag szóval, az ültetéssel, a termékenységgel fonódott össze. Véssük hát az emlékezetünkbe, hogy hol a hegyek csókolóznak az éggel, és frigyükből felhők születnek, él ott egy nép, amelynek egyedüli „bűne”, hogy magyar. Nőjetek, fácskák, nagyra, és zizegő-susogó leveleitek mondják el majd itt mindenkinek, hogy a testvéri felvidéki nép mindig szeretni fog benneteket! – prófétálta a felvidéki felügyelő.
A hosszúszói testvéreket Maglódon lepcsánkaebéddel kényeztették, mielőtt a Martinovics téren, Nyaraló központjában is helyet találtak volna a két megmaradt fának. A várossá avatáskor, tíz esztendeje kifaragott emlékkő, a tizedik évfordulóra felállított Attila-szobor, az ugyanebből az alkalomból felújított játszótér, illetve az épp a napokban elkészült kültéri fitneszpark együtt gondoskodik majd itt arról, hogy a feltörekvő tölgy és a jóravaló juhar nem fog a nyolc utca találkozását összeterelő „körtéren” egy percig sem unatkozni.
Az „erdei ember”, Flander Zoltán tarisznyájából még ide is jutott a jó tanácsokból, de a maglódiak mosolyogva sem tűntek már kiskertésznek: Hosszúszón annyi a fa, hogy maguktól nőnek az égig, de itt, az Alföld és a Gödöllői-dombság találkozásánál ültetni is kell tudni! „Azt hittem, már valami komolyat csinálnak” – jött az évődésre már közelebb feleségével, gyermekeivel egy környékbeli férfi a téri cukrászda felé menet –, „például kosárpalánkot…”
Talán e családfő kívánsága is teljesül egyszer, hisz nem zárja ám ki egyik a másikat. Sőt még komoly „családfa” is lehet bármely csemetéből: a déli áhítat végén ugyanis meghirdették a maglódi „Fogadj örökbe egy fát!” kezdeményezést. Laczkó Györgyné temetőgondnoknál (29/325-620) és Németh Mihály lelkésznél (20/770-3026) jelentkezhetnek azok, akik legalább két-három évi gondozást vállalnak a most elültetett csemeték valamelyikére. Lenne bár minél több ilyen családfa, ilyen életfa és istenfa Maglódon, akár a temetőben is, hiszen talán csak a kosárpalánk, mely komolyabb lehet a faültetésnél. Vagy még az sem? „Kerek egy ég alatt kerek egy istenfa, kerek istenfának szép tizenkét ága, szép tizenkét ágán hatvanhat virága, hatvanhat virágán három aranyalma.” Mind Maglód javára váljon, virágozzon!