A szokásoknak megfelelően az idén is kétnapos rendezvény pénteki elődöntőjén két verset hallgatott meg a szakavatott zsűri, míg a szombati döntősök közül kerültek ki a legjobbak. A zsűri elnöke Béres Tamás író volt, aki 2017-ben az Év Írója címet nyerte el kortárs ifjúsági novelláival. A zsűri másik két tagja Munkácsi Anita, a Móricz Zsigmond Színház színművésze és a Hátsó Színpad Alapítvány kuratóriumának elnöke, és Cserepes Csilla magyartanár, szakértő volt.
A téma ebben az évben a kortárs költészet volt. A kötelező szavalat Lackfi János egy szabadon választott költeménye, a szabadon választott téma egy a szavaló iskolájához kapcsolódó protestáns alkotó verse kellett, hogy legyen. A győztes Gáspárfalvi Dorka, az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium tanulója lett Lackfi János Dühöngő című versével.
A második helyen a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és AMI tanulója, Bucsku Balázs végzett Lackfi János A hajlékkészítés zsoltára című alkotásával.
A harmadik helyet pedig Kovács Fanni, az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium tanulója szerezte meg Lackfi János Halottak a mosógépben című alkotásával.
A szavalóverseny szünetében a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium Non Nihil színjátszó körének előadását láthatták a nézők. A témához hűen Arany János Fülemile című alkotásának kortárs feldolgozását mutatták be a fiatal színjátszók.
A témán kívül újdonságot jelentett az Evangélikus Pedagógiai Intézet támogatásával szerveződő magyar nyelv és irodalom tantárgygondozói program beillesztése a versenynapba az elődöntő után rendezett magyartanári ankét formájában. Vitatémául a kortárs irodalom helye a tanteremben került terítékre. A vitafórumot dr. Karádi Zsolt főiskolai tanár indította, aki kettős szerepben volt jelen, hiszen kortárs alkotó és tanár is egyben, sőt a tanárképzésben tanítva történeti szempontból is látja a mindenkori kortárs kánon helyzetét.
A vitaindítót követően izgalmas és inspiráló gondolatok hangzottak el mind az alkotók, mind a tanárok oldaláról, és a vitát végigkövető diákok is szót kaptak. Felmerült, hogy van-e kortárs istenes költészet, illetve egyáltalán mi számít kortárs kánonnak? Van-e kortárs befogadás a klasszikusok ismerete nélkül? Az előadóművészet és a kortárs irodalom kérdése többször visszatérő gondolat volt, és fontos kérdésként merült még fel, hogy a kortárs darabok közvetítésében van-e szerepe a színháznak. A konklúzió nyilván sok esetben elmaradt, mert a kérdések túlmutattak a jelenlévők kompetenciáján. Azonban az egyértelmű volt a megszólalásokból, hogy a magyar és világirodalmi kortárs próza érdekli a fiatalokat, hajlandók olvasni, könyveket vásárolni. A kortárs költészet inkább irányítva jut el hozzájuk, de ha rátalálnak, szeretik, olvassák vagy „követik” a költőket akár közösségi oldalakon is, így élővé válik számukra.
A kortárs istenes költészet kérdésében egyetértettek a jelenlévők, hogy az istenes tematika szerteágazóan és folyamatosan jelen van, ám formájában egész más, mint a korábban ismert istenes versek, ezért az istenes költészet fogalma átalakulni látszik. A versenyen is elhangzó A hajékkészítés zsoltára című Lackfi-alkotás jó példa erre az egészen különleges, a hitet és Isten létét meg nem kérdőjelező, mégis polemizáló költészeti tematikára.
A döntő második napján, az eredményhirdetésre várva az élő irodalom szólalt meg: A Vörös Postakocsi folyóirat jubileumi számából olvastak fel az alkotók. Kováts Dénes, Béres Tamás, Karádi Zsolt, Kulin Borbála és Oláh András művei szólaltak meg a díszteremben.
A kétnapos versünnep a negyedszázados jubileumon a kortárs irodalom köré szerveződött. A rendezők elhatározták, hogy az elmúlt huszonöt év tapasztalataiból a jövő évi versenyre kiadvánnyal készülnek a résztvevők számára.