A tavalyi nagy siker után egyértelmű volt, hogy idén is szervezünk egy családi napot, ahol kicsik és nagyok, gyermekek és felnőttek egyaránt jól érezhetik magukat. A templomunk kertje csodaszép ebben a tavaszi nyárban, ezért nagy öröm volt számunkra, hogy minden programot a szabadban tarthattunk.
Május 5-én reggel kilenc órától vártuk a lufikkal díszített és játékokkal (trambulin, csocsó, asztalitenisz, tollaslabda, biciklik, kismotorok) felszerelt udvaron a vendégeket, akik szép sorban meg is érkeztek. Tíz óra előtt már több mint százan gyűltünk össze, ekkor a gyülekezet lelkésze, Asztalos Richárd megnyitotta az egész napos rendezvényt. Áhítatában a másnapi anyák napjára készülve a szeretet egyik legszebb kifejezéséről, az ölelésről beszélt. Érdekességképpen elmondta, hogy az ókorban az emberek még nem összekulcsolt kézzel, hanem kitárt karokkal imádkoztak, mintegy befogadva Istent, a középkorban pedig némely szerzetesi rend keresztben a vállukra tett kézzel, mintegy átölelve az Istent. A bevezető szavak után közösen elénekeltük az „Atyám, két kezedben” kezdetű ifjúsági énekünket, és közben meghatottan figyeltük a sok, gyermekét ölelő édesanyát és édesapát.
Tíz órától a Kíváncsi Katica zenekar teremtett mesés hangulatot. A gyerekek nagy örömmel bújtak különböző állatjelmezekbe, és váltak aktív részeseivé a fantasztikus koncertnek. Eközben a gyülekezet felügyelője, Abaffy Zoltán segítőtársaival már főzte a gulyáslevest ebédre, melyhez egy asszonytestvérünk már előző nap harminc rúd diós és mákos kalácsot sütött. A koncertet követően a hűs árnyékot adó fák lombja alatt bárki készíthetett az édesanyjának, nagymamájának valamilyen kedves ajándékot: festhetett virágcserepet, köveket és képeslapot, vagy hajtogathatott virágot, szívet.
Meglepetésként gyülekezetünk ifjúságának egyik tagja, Muzsnay András két társával kempobemutatót tartott.
A továbbiakban kötetlen játékra volt lehetőség. Gyerekzsivaj töltötte be az udvart, barátságok szövődtek, kisebb viták után nagy békülések következtek. Sokan késő délutánig maradtak, élvezve a kellemes időt és a jó társaságot.
Megérte a sok munka, mert annyi mosolyt, kacagást hallottunk, annyi ölelést, felhőtlenül játszó gyermeket és beszélgető felnőttet láttunk, hogy a nap végére fáradtan, de szeretettel feltöltekezve zártuk ezt a csodás napot.
És mindez még csak a hétvége egyik fele volt, ugyanis vasárnap reggel fél nyolckor a gyülekezet harmincfős csoportja Nagyváradra utazott, eleget téve testvérgyülekezetünk meghívásának. Gyülekezetünk egyik lelkes tagja, Tomor Andrea felajánlotta, hogy vállalja az idegenvezetést, így rengeteg érdekes információval gazdagodtunk az utunk során. A nagyváradi magyarság legnagyobb kulturális fesztiváljának, a Festum Varadinumnak a keretében az evangélikus templomban ünnepi istentiszteletet tartottak, melyen lelkészünk, Asztalos Richárd szolgált igehirdetéssel. A magyarságukat féltve őrző külhoni evangélikus testvéreink megható ünnepi alkalmat szerveztek, melyet szeretetvendégség követett. Majd megnéztük az egyház fenntartásában működő óvodát, ahol gyermekeink jót játszottak a templomban műsort adó evangélikus óvodásokkal. A búcsúölelések során már a jövő évi debreceni találkozót szerveztük.
A nap végén ellátogattunk a gyönyörűen felújított várba, majd egy közös fagylaltozást követően hazaindultunk.
A Nagyváradra vezető úton természetesen Ady Endréről is beszélgettünk, és egyik jól ismert verséből, Az Úr érkezéséből idézett nekünk idegenvezetőnk. Az Istenbe vetett hitet ennél szebben talán nem is lehet megfogalmazni:
„Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.”
Ezen a hétvégén, úgy hiszem, a szerető Isten ölelő karjai között érezhettük magunkat.