Pünkösd felé közeledve egy karácsonyi történettel indította az alkalmat Fabiny Tamás elnök-püspök, amikor a Máté írása szerinti evangéliumból felolvasta a napkeleti bölcsek történetét. A bölcsek Jézusban felismerték a megváltót, Heródes pedig arra próbálta rávenni őket, hogy spicli módjára jelentsék neki, hol született meg a kisded, akit a zsidó nép oly régóta várt. A történetet a püspök a fasori evangélikus templom oltárképével illusztrálta, s megtudhattuk, hogy a festő, Benczúr Gyula a környék szegényei közül választott modelleket. Így örökítette meg a művész a szerecsen király képében a rossz hírű, Csikágóként is emlegetett VII. kerületben élő roma férfit. Érdekességként az is elhangzott, hogy a kis Jézus modelljéül szolgáló csecsemőt felnőtt korában a kommunista hatalom üldözte, sőt igaztalanul be is börtönözte, igazolva ezzel, hogy minden történelmi kornak megvannak a maga Heródesei – fogalmazott Fabiny Tamás.
Heródesnek, mint a legtöbb erős, sikeres uralkodónak/politikusnak hosszú az árnyéka és ellentmondásos, de inkább rossz a megítélése – kezdte előadását Kőszeghy Miklós történész. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem ókortörténettel foglalkozó professzora példaként hozta fel erre, hogy a Jézus születése után – az Újszövetség szerint – elkövetett betlehemi gyermekgyilkosságról a zsidó nép históriáját leíró történész, Josephus Flavius sem szól, mégis máig többnyire ez alapján ítéljük meg/el Nagy Heródest. A „nagy” állandó jelzőt egyébként – rémtetteitől függetlenül – alighanem megérdemli az egykori király, hiszen uralkodásának idején Palesztina virágkorát érte – mondta az előadó.
Az előadás során Kőszeghy Miklós a máig vitathatatlan tudású politológus, Niccolò Machiavelli hatalomelmélettel foglalkozó írásaiból vett idézetekből kiindulva elemezte Heródes pályafutását. Azzal kezdte, hogy az arab származású, de hívő izraelita Heródes kivételes esélyt kapott a hatalom megragadására, amikor egy 6500 kipróbált katonából álló, római légióval meghódíthatta Palesztinát. Ezt követően hatalma megszilárdítása érdekében nem távolította el a helyi vezetőket – a szanhedrint és a főpapot –, ugyanakkor elmozdította az addig uralkodó dinasztiát. A térséget uralma alatt tartó Római Birodalommal – mint afféle klienskirály – jó kapcsolatot alakított ki, ráadásul helyben telepedett le, ideje nagy részét Cézáreában és Jerikóban töltötte.
Heródes Rómával kialakított hatalmi kapcsolatát alapvetően a Marcus Antoniushoz és Kleopátrához való viszonya határozta meg – mutatott rá a professzor. Az Antoniusszal szerelmi viszonyban álló Kleopátra több gyermeket is szült, és igyekezett számukra méltó örökséget biztosítani. Erre csak úgy volt lehetőség, ha a Heródes által uralt területekből hasítanak ki számukra részeket, vagyis a király egyértelműen útjában volt a helyi római hatalmasság szeretőjének – ami az álmoskönyvek szerint már ekkoriban sem jelentett jót.
Az etnikailag sokszínű birodalomban és a fenyegető hatalmi játszmák közepette uralkodó Heródes hamar megtanulta, hogy – amint azt Machiavelli is megállapította – a sikeres politikusnak szükségképpen könyörtelen, sőt kegyetlen döntéseket kell hoznia, ha érdekei úgy kívánják – hívta fel a figyelmet a történész. A mindenkor pater familias módjára élő és cselekvő Heródes féltve őrizte a testvéreivel kialakított családi szövetséget, ugyanakkor habozás nélkül kivégeztette tisztán politikai/hatalmi megfontolásból maga mellé vett feleségeit és azok gyermekeit. A hatalmi játszmákban edződött Heródes rendre megelőző csapásokkal szilárdította pozícióját, mindenkit eltett láb alól, akiről úgy sejtette, hogy összeesküvést sző ellene. Heródest feleségei közül egyedül Malthace élte túl, ő hozta a világra azt az Antipast, aki utóbb a palotájában kihallgatta Jézust.
Az öregedő királyt mind jobban megviselte az udvari pártokkal és ellenségeivel vívott politikai/hatalmi küzdelem. Ráadásul súlyos betegségek is gyötörték, s így – a történetírók szerint – nyomorúságos halála volt. Heródes vélhetően asztma folytán nehezen lélegzett, nemi betegsége okán visszatérő láz gyötörte, ráadásul élete végén májzsugorodásban is szenvedett.
Összegzésül Kőszeghy Miklós úgy fogalmazott, hogy mint a történelem igazán nagy alakjaiban, Heródesben is egyszerre volt jelen a jó és a gonosz. Kegyetlen uralkodói módszerei miatt sötét árnyék vetül működésére, ugyanakkor tény, hogy a Szentföldön máig látható legjelentősebb épített emlék zömét ő hozta létre.