A rendezvény egyik fővédnökeként néhány biblikus gondolatot osztottam meg a résztvevőkkel. Tekintettel arra, hogy ez immár a negyedik Keresztény Sziget, három korábbi – bibliai – szigetet mutattam be.
Az első szigetre az Ószövetségből hoztam példát. Ézsaiás itt így prófétál az Úr szenvedő szolgájáról: „Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, (…) tanítására várnak a szigetek.” (Ézs 42,2–4) Ez a messiási tartalmú prófécia az alázatos Jézusban teljesedik be, aki ugyanakkor erőteljes misszióra is biztat. A szövegösszefüggésben ugyanis a szigeteken élők a pogányokat jelentik. Jézus mai népe is szelíden, ám egyértelmű tanúságtétellel kell, hogy a világ felé forduljon.
Második példámat az Újszövetségből hoztam. Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv vége felé arról olvasunk, hogy a fogoly Pált hajón Rómába viszik. A 27. fejezet szemléletes leírásából tudjuk, hogy forgószél csapott le a hajóra, amely immár kormányozhatatlanul sodródott. A matrózok leeresztették a vitorlát, a hajótestet a zátonyok miatt alul átkötötték, aztán már a felszerelést is kidobálták. Ekkor felállt Pál, és elmondta, hogy nem lett volna szabad elindulniuk. Szava egy ponton profetikusra váltott: „…jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, a kié vagyok, a kinek szolgálok is, ezt mondván: Ne félj, Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé, az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak. Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, a mint nékem megmondatott. Egy szigetre kell pedig nékünk kivetődnünk.” (ApCsel 27,23-26) Úgy is történt. Ez a sziget pedig Málta volt.
Málta a bizonyságtétel és a hitvallás szigete. Pál immár nem egy semmibe vett fogoly, hanem tanúságtevő. A folytatás is tanulságos. Csak előítéleteket levetkőző alázattal lehet a narrátor Lukácsnak ezt a mondatát olvasni: „A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és a ránk zúduló eső és hideg miatt mindnyájunkat befogadtak.” (ApCsel 28,2) Miután pedig Pál felgyógyult a halálosnak hitt viperamarásból, ő maga gyógyított meg egy lázrohamoktól és vérhastól szenvedő embert, sőt az epizód ezzel a mondattal zárul: „…a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és meggyógyult.” (ApCsel 28,9) Így lehet a keresztény sziget a tanúságtételek után a csodákat tevő Istennek köszönhetően a gyógyulások színtere.
Végül a harmadik: Patmosz szigete. A Biblia utolsó könyvében így mutatkozik be a szerző: „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.” (Jel 1,9) Ez a földközi-tengeri sziget amolyan fegyenctelep volt: ide száműzték azokat, akik nem voltak hajlandók a hitüket megtagadni, és nem hódoltak be a császárkultusznak. János aztán így folytatja ezt a helymeghatározást: „Lélekben elragadtattam az Úr napján…” (Jel 1,10) Mindez nem kevesebbet sejtet, mint hogy ő az Úr napján, vasárnap istentiszteletet tartott. Akár egymagában.
Ahogy egy kései utóda, Keken András tette 1950 nagypéntekén a hírhedt ÁVO pincéjében, az Andrássy út 60.-ban. Az akkori kor egyházüldöző hatalma által félreállított lelkész ezzel a címmel írt verset: Magamnak prédikálok. Ő akkor így határozta meg a mag patmoszi helyzetét: „A cellám falára / Keresztet rajzoltam, / Eléje állottam, / Aztán prédikáltam. / Nem gyülekezetnek, / Csak árva fejemnek. (…) / A cellám faláról / Vízcseppek csepegtek, / Árva két szememből / Könnycseppek peregtek.” Keken András számára nagypéntek még az ÁVO kínzókamrájában is az Úr napja maradt. Ezért zárhatja versét ezekkel a sorokkal: „De én feledve bajt, / Nyirkos cellafalat / Az értem szenvedő / Krisztus vére alatt / Nagypéntek ünnepén / Boldog voltam s szabad!”
A Jelenések könyve arra emlékeztet minket, hogy az első század keresztény szigete az üldöztetéssel függött össze, és nagyszerű példát adott az elnyomással dacoló, hitvalló magatartásra.
Ilyen előzmények után érkeztünk el a negyedik Keresztény Szigetre. Igei köszöntésem végén hangsúlyoztam, hogy itt is – majd közösségeinkbe és általában a világba visszamenve – a misszió, a tanúságtétel és a hitvallás emberei kell hogy legyünk.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 23–24. számában jelent meg 2018. június 17-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.