Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar (ELTE PPK) ebben az évben egy nyíregyházi pedagógusnak ítélte oda a Takács Etel-díjat. Ez egy magas rangú szakmai díj, amelyre nyelvészeket, nyelvtant tanító tanárokat lehet jelölni, azokat, akik valamiféle módszertani újítást végeznek, valami újszerűt tudnak mutatni a nyelvtantanításban.
Erre a díjra találta érdemesnek Kecskemétiné Szilvási Zsuzsannát a vakok és gyengénlátók egyesületének megyei szervezete, mely jelölte őt az elismerésre. A díjat a tanárnő június 8-án veszi át Budapesten.
Takács Etel szakmai életét a magyar nyelv tanításának, a támogatásra érdemes hátrányos helyzetű, tehetséges diákok nevelésének, valamint a neveléstudomány és a tantárgypedagógia közötti együttműködés megteremtésének szentelte. A Takács Etel Pedagógiai Alapítványt Takács Etel végakarata szerint azért hozták létre, hogy tehetséges és szorgalmas, pályájuk elején álló magyar és pedagógia szakos tanárokat támogasson, gyakorló pedagógusoknak továbbképzést biztosítson, hátrányos helyzetű térségek kisiskoláinak könyvtári állományát gyarapítsa, valamint egyedi támogatásokat nyújtson a pedagógiai örökség védelmében.
A SzabolcsiHír.hu kérdésére, mit jelent számára az elismerés, kitől tudta meg, hogy díjat nyert, „Aranyanyu” így reagált: „Több díjra is jelöltek az utóbbi időben, és akár nyertem, akár nem, mindig volt bennem egy kis kétely, hogy megérdemlem-e. Ez az az elismerés, amikor úgy érzem, minden a helyére került bennem. A nyelvészet, a nyelvtan volt a szívügyem mindig, így az, hogy az általam legnagyobbnak tartott tudományos műhely elismeri a teljesítményemet, minden eddigi sikert felülír. A vakok és gyengénlátók megyei egyesületének elnöke, Nemes Nagy Tünde hívott fel telefonon, és mondta el, hogy mi történt. Kisebb sokkot kaptam, és visszakérdeztem, hogy most ez mit jelent? Én nyertem ezt a díjat? Akkor már nevetett, hogy ezt próbálja elmagyarázni nekem egy ideje. Mikor felfogtam, mit mond, elsírtam magam, eszembe jutott, hogy még mindig lapul egy Takács Etel-nyelvtankönyv a polcomon. Pár perc múlva már nevetve olvastam a díjról értesítő levelet. Nagyon hálás vagyok, hogy a vakok egyesülete vette a fáradságot a jelölésre, és nagy örömmel várom a júniusi díjátadót. Nagyon boldog vagyok.”