A sokszínű programról szinte csak tőmondatokban adunk ízelítőt, mert az előadók előzetes engedélyével a hanganyagok elérhetők a tudósító honlapjáról: itt. „Háttérzajként” madárcsicsergést hallgathatnak az érdeklődők.
Péntek délután
Nyitóáhítatában Percze Sándor lelkész arról szólt, hogy a praktikusság hiányzik az életünkből. Az igazi istentisztelet a hétköznapokban folyik. Szánjuk oda magunkat testestől-lelkestől Urunk szolgálatára! Vetített képes előadásában pedig egy eddig ismeretlen területről szólt: hogy az énnel való szembenézés a pusztai szerzetesek lelkiségében és Luther teológiájában milyen kapcsolódást mutat. Két közös pontra mutatott rá: egy adott krízisre adott akkori válasz volt mindkettőjük fellépése. A keresztyénség államvallássá létele után elvilágiasodott, s ezek a szerzetesek kivonultak a pusztaságba, ott magányban dolgoztak, imádkoztak, tanulmányozták a Szentírást. Ezeregyszáz év múltán Luther első tételében kimondta, hogy a hívek egész élete megtérés legyen. A másik kapcsolat: reformátorunk szerzetesi háttere. Később kilépett ugyan a rendből, de szellemiségében nagyon sok mindenben szerzetes maradt. Például azt javasolta, hogy a Kis kátét gyakran olvassuk, s ő naponta hosszan, több órán át imádkozott. Az előadó idézte Luther gondolatait a bennünk élő ó- és új ember egész életen át tartó küzdelméről. Szükségünk van keresztyén önismeretre! Csak Krisztusban keresd magadat, tanácsolja reformátorunk! A pusztai szerzetesek mély önismeretre jutottak, és az óember nyolc kísértéséről tanítottak, ezek: falánkság, bujaság, birtoklási vágy, szomorúság, harag, kedvetlenség (lelki szárazság), hiú dicsőségvágy és gőg. Az ember értelmét a vágyai és az indulatai elhomályosítják. Az énnel való szembenézés hasznos eszköze lehet ez a nyolc gondolat számunkra is, zárta érdekfeszítő előadását Percze Sándor.
Dr. Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorhelyettese Melanchthon reformációjáról szólt. Előadásában megismerhettük az embert, aki tizennégy évvel volt fiatalabb Luthernél, és ennyivel élte őt túl, nem volt lelkész, zseniális tudású, elméleti humanista tudós volt, az Ágostai hitvallás írója volt – melynek a lelke egyébként Luther volt. Németország iskolamestere, tanítója és a reformátor barátja volt, akinek az élete a Wittenbergi Egyetemhez kötődik, s boldogtalan, szomorú ember volt… A neve görögül ezt jelenti: 'fekete föld'. Az előadó szerint a vérbeli teológus Luther volt, de Melanchthon hatalmas dolgokat tett hozzá az evangélikus, biblikus reformáció ügyéhez, s mély, személyes barátság volt közöttük.
Esti áhítatában D. Szebik Imre a Szentháromság munkájáról szólt, melyet hasonlatokkal szemléltetett: a prizma a fehér fényt a három alapszínre bontja. Isten személyes valóság a benne való hit által, ő szeretet. Pál a Szentháromság titkát próbálja feltárni ebben az igeszakaszban: az Atya áldást ad, hogy mi is áldássá legyünk. A Fiú pedig rendezett kapcsolatba helyez minket Istennel és az emberekkel. Egyetlen életrendező elv ezen a világon a megbocsátás. A Szentlélek pedig hitet ébreszt. A hit mindig csoda – dicsérjük a Szentháromság Istent!
Szombat délelőtt
Reggeli áhítatában Gáncs Péter, egy hete nyugdíjas püspök a többszörösen kirekesztett etióp kincstárnok történetét választotta igehirdetése alapigéjének. Hogyan folytatódik pünkösd? Ébredés van Samáriában, és az Úr elviszi onnan Fülöp diakónust, a sikeres evangelizátort (gyülekezeti munkatársat) egy új szolgálati területre. Milyen legyen a missziói stratégiánk? A Lélek vezetése alatt végezzük a lélekmentés szolgálatát! Olvassuk (akár hangosan is) a Szentírást! Fülöp az emmausi modellt gyakorolta: Jézust hirdette, nem róla beszélt! A kegyelemnek nincs feltétele. A mi életünk olyan, mint a szivacs: amit magunkba szívunk, az jön ki belőlünk! A keresztet nem lehet kiiktatni az életünkből; ne adjuk fel missziói küldetésünket! A püspök ezután a reformáció félévezredes ünneplésének a hallgatósággal közös értékelésére vállalkozott interaktív előadásában. Felelevenítette a 2010-től meghirdetett tematikus éveket – az evangélium közügy. Feltette a kérdést: Kié a reformáció? Istennek a munkája! Hogyan tovább? Az egyház plántálandó! A Szentlélek mai munkájáról szóltak a gyülekezeti munkatársak is hozzászólásaikban.
Dr. Bácskai Károly tanszékvezető egyetemi adjunktus előadásában az Efezusi levélről szólt összefoglalóan, és annak mai üzenetét kereste. Az Efezusi a Kolosséi levéllel mutat nagy hasonlóságot; körlevélről lehet szó. Mindkettő mondanivalója Krisztus teljességéról, egyetemességéről szól. Az első három fejezet azzal foglalkozik, ki az Úr a világegyetemben, a következő három fejezet pedig azzal, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. Az egyház levelének is nevezik, valójában Krisztus levele ez. Én mint a gyülekezet tagja Krisztus képviselője vagyok ebben a világban – függetlenül mindentől! Isten, Krisztusban egybefoglal mindeneket! Krisztus minden dolognak foglalata, ő a középpont, benne minden eggyé lesz! Az egyház pedig Krisztus eszköze, mely által az emberek Krisztussal kiengesztelődnek.
„Minden hiábavalóság!” – idézte a Prédikátor könyvének egyik gondolatát Balicza Iván nyugdíjas lelkipásztor. Felületes ránézésre pesszimista szemlélet tükröződik ebből a bölcsességi irodalomhoz tartozó ószövetségi könyvből. Mi az emberi élet értelme? – tette fel a mindenkor időszerű kérdést az előadó. A könyv szerzőjének, Salamon királynak a válaszát tartalmazza ez a beszédgyűjtemény: „Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” Ő szuverén Úr! Az arany evangéliumban Jézus feltárja Isten szeretetét; Isten a maga szuverénitásában egyetlen egy dologhoz kötött, az ő szeretetéhez! Pál így bátorít: „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van!” S a prédikátor szerint mindennek megvan a maga ideje! Éljünk a rendelt időkben! Az istenfélelem legmélyebb megnyilvánulásának tarthatjuk a Prédikátor könyvét, és lehet Krisztushoz vezérlő mester a számunkra is!
Szombat délután
Dr. Reuss András professzor emeritus A helyes bibliaértelmezés szempontjai, értékei és mértékei címmel tartott nagy figyelemmel kísért előadást. A legnagyobb csoda: Isten szeret! Ő szólít meg a Szentírásban, mert beszélőviszonyban van az emberrel. A Biblia nem dogmatika könyv, hanem Isten története az emberiséggel. Minden könyvnek van szerzője, szövege és olvasója is. Mindig a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek; s a teljes Írás Istentől ihletett. Hogyan kell érteni a szöveget? Keresték a közvetlen értelmét, az allegorikus, rejtett értelmét, történeti szemléletű megközelítést is alkalmaztak. Luther figyelmeztetett: Ne csináljunk Krisztusból Mózest! Ő a betű szerinti értelmezéshez ragaszkodott. Legyünk Jézus tanítványai, ez Isten akarata!
Dr. Frenkl Szilvia pszichológus aktuális kérdéseket feszegetett a napjaink megváltozott családmodellje és a keresztény nevelés témakörében tartott előadásában, melyet élénk beszélgetés követett. Röviden szólt többek között a mozaik- és egyszülős családnak, továbbá ezek különféle változatainak jellemzőiről. Idézte Karinthy írását: „Az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket…”, és figyelmeztetett: az örökbe fogadott gyermek soha ne érezze, hogy ő csak egy „örök befogadott” gyermek a családban! A keresztény nevelés lényege a megváltozott családmodellben élők irányában: ne legyünk előítéletesek! A hitoktatás helyett talán célszerűbb lenne vallásoktatásról beszélni, mert a hitet nem lehet oktatni, és a legfontosabb üzenet a gyermekek felé: Jézus szeret téged! Idézte Luther egy mondását: „Ha a törökkel szembeni védekezésre egy forintot teszünk, száz forintot tegyünk az oktatásra!” Útravalóként Varga Gyöngyi Áldáskönyvéből idézett: „Jöjjön hozzád áldásával az Isten…!”
D. Keveházi László nyugalmazott lelkész a pietizmus áldásáról és kísértéséről szólt. Ám előtte a napokban betöltött kilencvenedik életéve alkalmából köszöntötte őt D. Szebik Imre. Egyházunkban máig keveredik az ortodoxia és a pietizmus, e kettő hagyományából élünk. A tiszta tanításért folyó harc és a jámborság, együgyűség, szelídség, szeretet a kulcsszavai e két irányzatnak. 1605-ben Arndt János Az igaz keresztyénségről című könyve megszületett, és több mint harminc kiadást ért meg! Számára az is nagyon fontos volt, ki hogyan él; nézzünk tehát magunkba. A szerző szerint Krisztustól magától kell tanulnunk, a Bibliából kell tanulnunk, a lelkiismeretünkből kell tanulnunk, és a természetből is tanulhatunk, hogyan kell valódi keresztyén életet élni. A pietizmus folytatása Spéner Fülöp Jakab nevéhez fűződik. Az ő könyve 1675-ben jelent meg Jámbor, kegyes óhajok címmel. Számára a laikusok, a lelki papság szolgálata is igen fontos volt. A pietista mozgalom legfontosabb áldása a misszió volt. Az előadó idézett a „Tegyetek tanítvánnyá minden népet!” – Egyetemes missziótörténeti vázlat című könyvéből – a protestáns misszió tulajdonképpen ebben a korszakban kezdődött, s a pietisták indították el. Szólt Zinzendorf szolgálatáról is. A pietizmus irodalma is jelentős, énekeink egy része ezt a szellemiséget tükrözi. A lózung 1728-tól évente jelenik meg, ma több mint 50 nyelven: Isten szava minden napra! Bibliát a kézbe! – ez volt a pietizmus törekvése. Végül az előadó megemlítette a pietizmus kísértését is, a mások lenézését: én több vagyok, mint a másik.
D. Szebik Imre az elhangzottakra is reflektálva a lelkész és munkatárs kapcsolatáról ejtett szót, amit élénk gondolatcsere, egymás ötleteinek, tapasztalatainak a közreadása követett. A tanfolyamvezető előadásában arról beszélt, miért „hasznos” a kereszténység a mai társadalomban. A vallás nem magánügy, az egyház a társadalom javát kívánja szolgálni. Majd arról szólt, milyen kapcsolata van a hitnek az egészséggel. Egy orvosi tanulmányt idézett, mely szerint a hívők tovább élnek, gyorsabban gyógyulnak és egészségesebbek nem hívő embertársaiknál. Ám világszerte ma a legveszélyeztetettebb helyzetben a keresztények vannak, sok helyen az életük is veszélyben forog.
Esti áhítatában Kézdy Péter az Ószövetség evangélistájának szavaival hirdette: „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” A felszabadult ember tud énekelni, ugyanakkor az éneklés felszabadít. Szabadulást csak az Istennel való találkozás hoz.
Vasárnap délelőtt
Horváth-Hegyi Olivér szentendrei lelkész vetített képes előadásában a gyülekezetplántálás új ösvényeire vezette a hallgatóságot elmondva, megmutatva annak lépéseit, munkamódszereit. Bemutatta a várost, s elmondta a vezérigéjét: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem!” Szólt nyíregyházi gyökereiről, továbbá arról, hogy az ottani tapasztalatait is felhasználva szeretne jelenlegi szolgálati helyén hitvalló egyházban munkálkodni, amelynek közös alapja a Biblia. Krisztus szeretetének a megélése a cél, és egy önmagán túlmutató közösségnek kell teremtődnie, amely önálló csoportokban él és szolgál. A népmesék rajzfilmjeiből összevágott képekkel illusztrált igaz mese az Isten tenyerén élő szentendrei evangélikus közösség életéről szól, és csak a hangot hallva is megismerhetjük a gyülekezetet. A gyülekezetplántálás néhány alapvető feltételét is megosztotta a munkatársakkal Horváth-Hegyi Olivér: óvodaépítéssel kezdődik a közösség építése, de ezt ne egyedül végezze a lelkész, a gyülekezeti munkatársak aktívan vegyenek részt az új gyülekezet megszervezésében és közös életében. S a legfontosabb: a Szentlélek munkája nélkül nekünk nem lehet gyülekezetet plántálni!
A gyülekezeti munkatársak együtt vettek részt a helyi, piliscsabai közösség úrvacsorás vasárnapi istentiszteletén, ahol az új liturgia szerint Kézdy Péter szolgált. Igehirdetésében a kijelölt textus alapján Jézus működésének kezdetéről szólt: Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban! Ő arra hív, hogy térjünk meg az örömre. Isten uralma jött el, s ezzel a szeretet jut uralomra. Hogyan tör be életünkbe Isten uralma? Úgy, akkor, amikor meglátom a másikban az embert.
A tanfolyam záró előadásában D. Szebik Imre a jövő kereszténységéről szólt röviden. Jézus ma is hív: „Kövess engem!” Őt követni sohasem volt könnyű. A korszellem nem kedvez, s az egyház szolgálata szembemegy a világgal. A reformáció megtisztította az egyházat, korszakváltást jelentett. Ám a Káté tanítása a szülők feladata. Nem lehet csak a diakóniára koncentrálni, a legfontosabb az ige hirdetése.
A püspök végül bejelentette, hogy a következő hétvégi alkalmat november 16–18. között rendezik meg ugyanitt, s buzdított a részvételre, majd úti áldásával bocsátotta el a szélrózsa minden irányába a lelkes kis munkatársi csapatot: a hétköznapokban is legyenek láthatóan és hallhatóan evangélikus keresztyének!