„Az ősz ember előtt kelj fel” – Kinczler Irén köszöntése

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 25 user_node_load() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/modules/user/user.module 3738 sor).
  • Notice: Trying to get property of non-object user_node_load() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/modules/user/user.module 3738 sor).
  • Notice: Undefined offset: 25 user_node_load() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/modules/user/user.module 3739 sor).
  • Notice: Trying to get property of non-object user_node_load() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/modules/user/user.module 3739 sor).
  • Notice: Undefined offset: 25 user_node_load() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/modules/user/user.module 3740 sor).
  • Notice: Trying to get property of non-object user_node_load() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/modules/user/user.module 3740 sor).
  • Notice: Undefined index: und include() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/sites/eszak.lutheran.hu/themes/eszakill/templates/node/node--view--hirdetesek--block-hirdetes.tpl.php 11 sor).
  • Notice: Undefined index: und include() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/sites/eszak.lutheran.hu/themes/eszakill/templates/node/node--view--hirdetesek--block-hirdetes.tpl.php 11 sor).
Létrehozva: 2018.10.01. 08:48, frissítve: 2018.10.01. 11:45
Szöveg: Fabiny Tamás
Október 1-jén ünnepeljük az idősek világnapját. Lelkipásztorként Mózes 3. könyvét idézhetem, ahol ezt olvassuk: „Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg...” (3Móz 19,32; Károli-ford)

Igen meg kell becsülnünk azok életét és szolgálatát, akik előttünk jártak, és példát adtak számunkra. Így szólok most egy kilencvenéves, drága nyugdíjas lelkészről, Kinczler Irénről, akivel hosszú időn keresztül együtt szolgáltam a kőbányai gyülekezetben. A gyerekek számára lebilincselő módon szólaltatta meg a bibliai történeteket, magyar, német, angol, szlovák vagy akár finn nyelvű idegenvezetőként fogadta az Evangélikus Országos Múzeum látogatóit, egyaránt utat talált a hagyományos evangélikus hitben élőkhöz és a világias emberekhez, még az utcagyerekeket, a lakótelepeken kulccsal a nyakukban lófrálókat is meg tudta szólítani. De miért is beszélek múlt időben? Irénke néni még most is, bár járni már alig tud, hiteles szóval ér el gyermeket és öreget egyaránt. 

Egy életre meghatározta őt a kárpátaljai indulás. Nemcsak magyarok, ruszinok és szlovákok éltek ott együtt, de jó viszonyt ápoltak a helyi zsidó és cigány közösséggel is. Jól jellemzi az ottani összetett viszonyokat, hogy egy utazásáról cirill betűvel, német nyelven írt haza a családjának. Mások hagyományának és kultúrájának megbecsülése mellett mindig ragaszkodott magyarságához és evangélikus hitéhez. A Drugeth téri kis templomban édesanyjával a koldusok padja előtt ült, közben már kislányként kántorizált is az istentiszteleteken. Amikor Ungvárról a szovjet megszállás miatt az utolsó katonavonattal elmenekültek, lelke eltört, mint egy üvegdarab.

Budapesten, Kőbányán leltek otthonra, ő aztán Sopronba jelentkezett az evangélikus teológiára. Tudta, hogy nőként nem lehet lelkész, de valamilyen módon az ő kicsi egyházának akart szolgálni. Mélyen megérintette Luther Márton teológiája, középpontjában Jézus keresztjével. Vallotta és azóta is vallja: Krisztus áldozata nélkül nincs élet. A legkülönbözőbb egyházi munkákat elvállalta: gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozott, betegeket látogatott, fordított és egyháztörténeti munkákat írt. Egyháza nem becsülte meg eléggé, ezért világi állást kellett vállalnia. Ettől kezdve a napi munka után, sokszor éjszakába nyúlóan végezte az önzetlen szolgálatot. Hatvanévesen szentelték lelkésszé. Közelről lehettem tanúja, milyen hitelesen prédikált. Soha nem menekült bele kegyes frázisokba, hanem megküzdött az evangélium hiteles továbbadásáért. Azzal sem törődött, ha összesúgtak a háta mögött, talán még flúgosnak is nézték. 

Most, élete alkonyán a kistarcsai szeretetotthonban él, de nem egyszerűen lakóként, hanem lelkészként és kántorként. Bizonyos értelemben már gondozásra szorul – ám ő maga igazi lelkigondozó.

„Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg...” (3Móz 19,32; Károli-ford) – olvassuk a Bibliában. A minap beteljesedett ez az ige. Amikor is Budapesten, a Deák téri templomban Kinczler Irénnek adtuk át az evangélikus egyház diakóniai életműdíját, felállva tapsolt neki a népes gyülekezet. Irénke néni nem tagadta meg magát. Előbb megfenyegetett minket, díjátadókat: „Ezért még számolunk!” (Ajaj, mit fog mondani, ha meghallja ezt a rádiós jegyzetet?) Ezt követően azonban az addig tréfásan dorgáló ujjával felfelé mutatott, jelezve, hogy egyedül Istené a dicsőség.

(Kossuth Rádió, Vasárnapi Újság – Lélektől lélekig rovat, 2018. szeptember 30.)