Béres Tamás rektorhelyettes köszöntésében utalt Ferenc pápára és arra, hogy mennyire fontos az, hogy a Jó napot! mondat megteljen szentséggel, és a hétköznapi köszöntésből szentség legyen és ne irónia és gúny. Jézus, az Isten fia is így tekintett be immanens, trinitárius létébe, közelebb hozva hozzánk az Atyát. A kereszthez hűnek maradva fel kell vállalnunk falakon, templomok védelmén túl is a nyilvánosságot. Ferenc pápát idézve a megszólaló annak a meglátásának adott hangot, hogy a katolikus egyházfő Luther Márton utolsó gondolatának parafrázisát mondta, amikor hangsúlyozta, hogy koldusok, lélekben szegények vagyunk, és kegyelemre szorulunk. Ahhoz pedig, hogy hitelessé váljunk, a Fiú megváltására van szükségünk és a Szentlélekre mint tanítómesterre.
Fabiny Tamás elnök-püspök és teológiai tanár moderátorként vezette ezután azt a beszélgetést, amelyben részt vett Hubai Péter vallástörténész, egyiptológus, Mártonffy Marcell irodalomtudós, Szabó B. András evangélikus teológus, lelkész és Nyirkos Tamás filozófus.
Mártonffy Marcell felvezetőjében elmondta, hogy a megtestesülés szimbólum, Isten jelenlétének módja a világban. Jézus a példa arra, hol érzi jól magát az Isten a világban (például a szegények, kitaszítottak között). Az Ige testté lett, eleven szóvá, textussá és kontextussá. A keresztény közösség kritikai funkciójáról elmondta, hogy a világ világosságát kell követni, Isten igazságossága szerint kell igazságossá válni.
Hubai Péter a polgári demokrációák létezése óta számol a nyilvánossággal, amely feltételezi a politikailag, gazdaságilag szabad emberek találkozásának fórumát, ahol a közös ügyekről tudnak beszélni. A mai információáradatban ez azonban elsorvad, probléma az egyirányú kommunikáció, nehéz az értelmes diskurzus. A vallástörténész arra mutatott rá, hogy az Ige testté létele, amelyről „azt hisszük, a kereszténység propriuma, szinte minden vallás sajátja”. Bár a zsidóságnál, iszlámnál és a buddhizmus bizonyos formáinál nincsen meg, az isteni alak manifesztációja, fizikai valósága azonban már a régi egyiptomiak, görögök és a hinduizmus óta velünk van. „A vallásos tapasztalat Isten fizikai formában való velünk lételéhez társul. Az inkarnáció botránya máig skandallum, nem természetes.”
Szabó B. András meglátása szerint a kétezer évvel ezelőtti botrányhoz való viszonyulás megváltozott az idők során, otthonossá, elviselhetővé vált, domesztikálódott, elnyomja a tömjén és a fenyőillat, s ezért tovább kell lépni az inkarnációtól a kereszt felé. A kereszténységnek a kezdetektől fogva volt nyilvánosságigénye, gondoljunk Jézus nyilvános tevékenységére vagy a karácsonyi történet utólagos nyilvánossá tételére. Az első gyülekezet is ötven nap után kilép a falak mögül, és misszionálni kezd. A szekta bezárkózó és titkos, az egyház azonban nyitott a nyilvánosság felé – állapította meg az evangélikus teológus. A nyilvánosságnak lehet vallással foglalkozó politikai vagy gazdasági formája is.
Nyirkos Tamás szerint a vallás definíciója nem használható, esszenciálisan nem megragadható kategória. Szekularizáció sincsen, viszont a kereszténységnek riválisai vannak, kiterjedő ideológiákkal kell szembenéznie. Példának említette a diktatúrát, amelyben van morálteológia, szertartás, liturgia, kultusz, szentek és látvány is. A nemzetállam ideológiája is a poltika szakralizációjának tekinthető, a szent migrációja figyelhető meg az egyházból a politikába – s ezt szakirodalom is alátámasztja. Hozott könyvet a Wall Street oltáráról, a környezetvédelmi vallásról, Hitler teológiájáról, a pénz teológiájáról, Istenről és a nemzetközi kapcsolatokról, a pszichológia, a piac és az ember utáni ember teológiájáról. Nem látja a differenciát ezek és a vallások között.
A beszélgetés ezután a feltett kérdések megválaszolásával folytatódott.
Finta Gergely és Fekete Anikó vezetésével pedig az egyetem énekkara adott elő, majd a nap kis csoportos műhelybeszélgetésekben folytatódott a vendégek részvételével.