Adventi örömünnep Szécsényben

Létrehozva: 2018.12.03. 08:39, frissítve: 2018.12.04. 11:41
Szöveg és fotó: Bartha István
Szécsény – A szécsényi evangélikus gyülekezet idén nagy fába vágta fejszéjét. A kicsiny, mindössze negyvenöt fizető tagot számláló, hatodik éve a Balassagyarmati Evangélikus Egyházközséghez tartozó filia közel 1millió 800 ezer forint értékű munkát végeztetett el épületein, amelyhez 500 ezer forinttal járult hozzá az egyházmegye. Tavasszal villamosították a templom harangját. Ám ennél is jelentősebb, hogy a város központjában, a templommal közös telken álló, egykor parókiaként funkcionáló épület, amely ma imaház, minden tekintetben felújításra szorul. Néhány éve a tetőt javíttatták, és megoldották a csapadékvíz elvezetését.

Idén a helyiségek belső felújítására került sor. A gipszkartonozás, a gáz- és villanyszerelés, valamint a festés munkáját fizetett mesterekre bízták. A laminált padló elhelyezését azonban ugyancsak nagy szakértelemmel és kifogástalanul, de önkéntes munkában végezte a gyülekezet egyik presbitere és férje. A kicsiny gyülekezet sok tagja aktívan részt vett az előkészületekben, a bútorok ide-oda mozgatásában, majd a takarításban. Mindezt szépen és türelemmel szervezte Tornyos László, a gyülekezet gondnoka. A példás összefogást és közös munkát, valamint annak eredményét öröm volt megünnepelni.

A belsőleg megújult épületben 2018. december 2-án, advent első vasárnapján tartottak hálaadó istentiszteletet. Szabó András, a Nógrádi Egyházmegye esperese hirdette az igét Jel 2,1–7 alapján. Kiemelte a testvéri önzetlen szeretet fontosságát, miközben az élő és értünk szeretetből az életét áldozó Urat várjuk vissza. Az ünnepet megtisztelte jelenlétével Koncz István egyházmegyei felügyelő és felesége, valamint a parókiát még lelkészlakásként legutóbb, a '70-es évekig használó lelkész, Kovács Gyula egyik unokája is.

A gyülekezet a 19. században egy kicsiny, ma Szlovákia területén fekvő település egyházközségének filiája volt. Jelentős változást hozott, és reményt adott a Simonides János lelkész szolgálati ideje alatt épült templom, valamint a Pulszky család jelentős anyagi és erkölcsi támogatása jóvoltából megvalósult anyagyülekezeti státusz, amely azonban sajnos nem bizonyult hosszú távon tartósnak. A mostani adventi alkalom a kicsi „maradék” vagy „kezdet” megbecsülésének és az önzetlen testvérszeretet gyümölcseinek ünnepe lehetett.

Az istentisztelet végén a gyülekezet lelkésze, Bartha István mondott köszönetet mindenkinek, és hívogatta a jelenlévőket a gyülekezet tagjai jóvoltából gazdagon megterített asztalokhoz.