A hallgatói önkormányzat tisztújításán a HÖK-elnöki posztra pályázó Varga Ákos kortesbeszédében fogalmazódott meg a karácsonyi szeretetakció gondolata. Élénken emlékezett ugyanis egy korábbi közös élményre, amikor mélyszegénységben, szegregátumban élő romákat látogattak a szakkollégisták, s még a hazaúton, a buszon ébredt fel bennük a késztetés, hogy jó lenne segíteni. Mert a rossz helyzetnél is van még rosszabb, a szegénynél is szegényebb – ott és akkor azt érezték, muszáj lenne tenni valamit. Valamit, amire már ők is képesek.
Ákos megválasztásával az is eldőlt, hogy akkor ennek nekilátnak – az ERSZK vezetője, Molnár Erzsébet és munkatársai pedig készségesen a vállalkozás mellé álltak, noha most is meg vannak róla győződve, hogy a szakkollégisták között is sokan vannak rendkívül nehéz helyzetben, s bizony két ösztöndíj-kifizetés között sokuknak hosszú a hónap, pláne, ha a családnak is küldenek belőle…
„Adjatok, néktek is adatik” (Lk 6,38) – posztolták a szakkollégium közösségi oldalán. „Fogjunk össze a gyengékért, mert együtt erősek vagyunk” – nyomatékosították még az üzenetet, a klubban pedig gyűlni kezdtek az adományok. Otthonról, az ismerősöktől és az ismerősök ismerőseitől érkeztek a jó minőségű ruhaneműk, játékok, iskolaszerek. Egyre határozottabban körvonalazódott, hogyan lenne hatékony az akció.
A fiatalok úgy döntöttek, a nyírteleki Kedvesház kollégium lakóinak készítenek egy-egy megpakolt cipősdobozt. Több szakkollégista is vállalta, hogy maga elkészíti egy-egy kislány vagy kisfiú meglepetését, de hogy kijöjjön a huszonhárom, néhány dobozt még közösen, az addigra bőséggel érkező adományokból töltöttek meg plüssökkel, más játékokkal, egy-egy sállal, kesztyűvel, zoknival, bögrével és édességgel. A válogatáskor külön csomagba kerültek a téli, meleg holmik, főleg a férfiruhákat szánták az Oltalom Szeretetszolgálat hajléktalan klienseinek. De az érkező zsákok, táskák tartalmából egész családok ruhatárát fel lehet frissíteni, ki lehet egészíteni, így az ibrányi tanodás gyerekek kis- és nagytestvéreinek, szüleinek is örömöt lehet vele szerezni.
Az elmúlt héten célba értek az ajándékok. A kertvárosi gyülekezet adventi sorozatának keretében kedden adták át a szakkollégisták a hajléktalanoknak szánt holmikat Laborczi Géza igazgató lelkésznek, illetve az Oltalom munkatársainak, hisz ők tudják a legjobban, hogy a rájuk bízott emberek közül kinek mire van szüksége. Csütörtökön Ibrányba mentek, a gyűjtés nagy része a szombati ruhabörzén talált új gazdára az Iránytű Tanoda projektzáró hosszú hétvégéje keretében. A becuccolásban segédkező tanodás gyerekek azonban jó érzékkel kiszúrták a csomagok közül azokat, melyek játékot rejtettek, nem is voltak hajlandók a raktárba vinni kincseiket!
Szerdán a Kedvesház családi napján az itt lakó gyerekek szülei és testvérei körében kézből kézbe adták a cipősdobozokat az ünnepi műsor és a karácsonyfa közös feldíszítését követően. Ez volt az az alkalom, amikor az átadásra vállalkozott tizenegy szakkollégista személyesen átélhette az ajándékozás örömét: gyönyörködhettek a sugárzó gyermekarcokban, a megajándékozottak boldogságában.
Adni jó – adjatok, és néktek is adatik! A sokaknak magától értetődő igazság tartalmat nyert azoknak a fiataloknak az életében is, akik nagyjából ugyanabból a helyzetből igyekeznek kitörni, melyben a megajándékozottak vannak. Mintha a saját árnyékukat lépték volna át: nélkülözéseik közepette is képesek voltak lemondani a juttatásuk, ösztöndíjuk egy részéről, de – ami ugyanennyire fontos – idejüket, energiájukat és a szeretet erejének bizonyságát adták az akció megszervezésével s a logisztikával a siker érdekében, hogy örömöt szerezzenek a még náluk is nehezebb helyzetben élő embereknek, családoknak.
A szakkollégium képzési programja révén egyébként azzal is tisztában vannak, hogy adni szerényen és hivalkodás nélkül illendő, hogy könnyű legyen elfogadnia annak, akinek nincs más választása… Egy népe boldogulásáért, felemelkedéséért küzdő szakkollégistának azonban másik küldetése is van: rést ütni az előítéletek falán. Előállítani a „pozitív váratlant”, a nyilvánosságnak megmutatni az ajándékozó, adakozó, a másokkal együttérző roma példáját – ezt nem lehet diszkrét csendességben! Majd csak akkor, ha a dolgok nem azáltal dőlnek el a legtöbbek szemében, hogy kinek milyen színű a bőre.