Lélekemelő – Könyvbemutató a Párbeszéd Házában

Létrehozva: 2018.12.20. 14:16, frissítve: 2018.12.21. 10:00
Szöveg és fotó: Zsugyel János
Budapest – Advent utolsó napjaiban reggel 9 órára könyvbemutatót hirdetni lehetetlen vállalkozásnak tűnt, ennek ellenére szép számú hallgatóság gyülekezett a Horánszky utcai Párbeszéd Házában, a személyes találkozás és beszélgetés lehetőségét keresve a frissen megjelent kötet néhány interjúalanyával.

„Van hallgatód? nincsen?
Te mondd, ahogy isten
Adta mondanod,”

(Arany János: Mindvégig)

A házigazda szerepét ellátó Sajgó Szabolcs SJ köszöntő szavai arról szóltak, hogy a Párbeszéd Háza fórumot kíván nyújtani az értelmes beszélgetéseknek, melyben az eltérő nézetek higgadt és egymásra figyelő ütköztetése lehetőséget nyújt a társadalom szakadozó szőttesének újraszövésére, az elesettek felé történő fordulás kultúrájának erősítésére. 

Ezt követően a kötet állandó beszélgetőpartnereként Gégény István – aki nem mellesleg a párbeszéd kultúráját vállaló és ösztönző, népszerű internetes SZEMlélek blog főszerkesztője – vette át a szót. Bevezető szavaiban arról beszélt, hogy az alkalom „lehetetlen” időpontja az adventi készülődés idejében a meghívást kapott, elfoglalt közéleti és egyházi szereplők számára az egyetlen lehetséges időpontként adódott. A beszélgetés eredeti célja az volt, hogy az elcsendesedés napjaiban a hétköznapi nyüzsgésen felülemelkedve lehessen szólni közéleti gondjaink megoldásáról. „Lehetetlenné” csak utólag, a napokban lezajlott erőszakos politikai tiltakozások hatása miatt válhatott a kerekasztal-beszélgetés időpontja, hiszen nem lehet megkerülni az események értékelésének kényes aktualitását.

Az elsőként megszólaló Gundel Takács Gábor televíziós műsorvezető, a Reformáció 500 programsorozat világi arca a napokban megjelent, Leginkább szégyen című írása kapcsán arról beszélt, hogy az indulatok lehetetlenné teszik a konfliktusok kezelését, ezért az elcsendesedés lehetőségét kell keresnünk. Várszegi Asztrik korábbi pannonhalmi főapát a távolságról beszélt, ahonnan aggódva figyeli a rendszerváltozás eufóriájából a csalódottság állapotába érkezett társadalmat. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke pedig hitet tett amellett, hogy a betegség jeleit mutató társadalom számára a beszélgetés gyakorlatának ápolása jelentheti a gyógyulás útját. Sajgó Szabolcs véleménye szerint kíváncsinak kell lenni embertársaink igazságára, s akkor nyitottá válhatunk a másik ember jóságára is.

A második körben a résztvevők arra a kérdésre keresték a választ, hogy az egyház hallgathat-e a közéleti konfliktusok kapcsán. Fabiny Tamás rámutatott, hogy a protestáns felekezeteknél nincs egyházi álláspont, így az egyházi személyek központi állásfoglalás nélkül, a saját működési tapasztalataik alapján nyilatkoznak meg, ugyanakkor a püspökök állásfoglalását gyakran egyházi állásfoglalásként kezelik, s politikai térbe kerülve gyakran torzul az ezekben lévő teológiai üzenet. Várszegi Asztrik véleménye szerint az egyháznak – az egyetemes küldetése miatt – mindenki véleményét fel kell vállalnia, s embertársainkban az eltérő vélemények ellenére is tisztelni kell az istenképmást. Gundel Takács Gábor arról szólt, hogy az igazság és a hatalom ellentéte miatt az igazság keresését sajnálatos módon az érdekek torzítják el.

A záró kérdéskör azt firtatta, vajon hogyan változhat meg – a beszélgetés eredményeként is – mindennapi párbeszédes gyakorlatunk. Fabiny Tamás ennek kapcsán a felekezetek közötti párbeszéd fontosságára hívta fel a figyelmet, s abban bízik, hogy az ökumenikus párbeszéd a felekezeti parcializmustól az egyházi univerzalizmus felé vezető utat mutatja meg, mely a kölcsönös kiengesztelődésen keresztül történhet meg. Várszegi Asztrik azt a nézetét osztotta meg a hallgatósággal, hogy a világ ugyan a gyarapodás útját keresi, de az egyháznak vissza kell találnia az egyszerűséghez és a tisztuláshoz. Gundel Takács Gábor kívánatosnak azt taláná, ha minden ember inkább magát, mint másokat akarná megváltani.

A beszélgetés Arany János mottóbeli gondolatainak felidézésével zárult, melyek a közéleti kérdésekre vonatkozó megnyilatkozásokkal kapcsolatos egyéni felelősségre figyelmeztetnek: Te mondd, ahogy Isten adta mondanod!