Meggyőződésem, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházban a biblikus-reformátori felismerésre, a radikális Krisztus-központúság felismerésére és gyakorlására van szükség. Mindennek gyakorlati következményeit vázlatosan így jellemzem.
Teológiai igényesség, egyházhoz méltó gondolkodás. Egyházi működésünk alapja a személyes hitélet. Döntéseinket csakis annak tudatosításával hozhatjuk, hogy mi Jézus Krisztus egyháza vagyunk, és elsősorban neki tartozunk felelősséggel. Püspöki – megválasztásom esetén elnök-püspöki – szolgálatomban érvényesíteni szeretném azt a gyakorlatot, hogy egyházunk minden tevékenységét áthassa a Krisztuson tájékozódó teológiai reflexió. A teológiai munka tehát nem szolgálatunk egy részét jelenti, hanem minden tevékenységet át kell hogy hasson. Ennek jegyében hirdetjük az evangéliumot alkalmas és alkalmatlan időben, továbbá gondoskodunk a ránk bízottakról, és teszünk tanúságot a világban. Az egyházban a látszólag kevésbé lelki munkát is annak jegyében végezzük, hogy az Isten országának építését szolgálja. Isten iránti felelősséggel szabad csak belefognunk az anyagiakkal való sáfárkodástól kezdve az építkezéseken át a közéleti szerepvállalásig. Isten legyen Isten – és az egyház legyen egyház. Nem érdekszövetség vagy vállalat, hanem Isten népének közössége.
Igehirdetés. Az egyházi élet középpontjában tehát az istentisztelet áll, az evangélium tiszta hirdetésével és a szentségek helyes kiszolgáltatásával, amint az Ágostai hitvallás VII. cikkelyében olvassuk. Talán lehetek annyira szubjektív, hogy elmondjam: egyházvezetői szolgálatomban is a szószéken állok legszívesebben. Sok igehirdető hatott rám: édesapám, két konfirmáló lelkészem, Keken András és id. Hafenscher Károly, keresztapám, Józsa Márton.
Meg kell erősíteni igeszolgálatunkat. Sokféle igehirdetési stílus érvényesülhet, de Luther mondását kell szem előtt tartanunk: „Egyedül Jézus Krisztus akar igehirdető lenni.” Egyházunk korábban elfogadott stratégiája, majd az arra is építő lelkészi életpályamodell reménységünk szerint nyugodtabb hátteret és egyben objektív értékelést biztosít lelkészeinknek ahhoz, hogy be tudják tölteni ezt a legfőbb hivatásukat.
Emberközelség. Legyünk a vigasztalás és az örömhír egyháza. A diakóniai munka, a családok és egyháztagok személyes pasztorációja révén nyújthatunk örömhírt a segítségre, vigasztalásra szorulóknak. Ezt soha nem fölényes távolságból tesszük, hanem az emberek között élve, ismerve az ő gondjaikat és örömeiket.
A célját vesztett, gyakran megtévedetten zavarossá vált világban elsődleges a missziói küldetés, a vonzó egyházi közösségek jelenléte és élő tanúságtétele, megszólítva minden korosztályt. Ez az emberközelség segíthet a helyi közösségek megmaradásában és új gyülekezetek plántálásában.
Professzionalizmus. Egyházunk jó működésének alapfeltétele a túlzott bürokratizmust leépítő szervezeti frissülés, az átgondolt és fenntartható egyházszervezet kialakítása és a transzparencia. E munkában döntő szerepe van egyházunk országos irodájának, ahol szakértő módon, hívő lélekkel és munkájukat szolgálatnak tekintve teszik a dolgukat a munkatársak. A jövőben is fontos szerepet kap, hogy a külső források mellett megerősödjön a gyülekezetek önfenntartó képessége.
Nyilvános szolgálat. Örülök annak, hogy kora nyári tárgyalásaink óta napirenden van a kormánnyal kötendő szerződés előkészítése. Ez adhat világos kereteket az átvállalt feladatokat ellátó intézményrendszerünk felelős fenntartásához és a jó együttműködéshez.
Szellemiekben és lelkiekben gazdag múltunk kötelez a kultúrában való értékteremtő jelenlétre, valamint a tudományos és a közélet jeles személyeivel való, a kölcsönös megbecsülésen alapuló kapcsolattartásra.
Egyházunk nemzetközi kapcsolatrendszere nemcsak az evangélikusság világméretű családjával való lelki összetartozásunkat fejezi ki, hanem az ökumenikus elkötelezettséget is. Az egyházak látható egységének keresése ma az evangélikusság természetes létformája kell hogy legyen. A teológiai párbeszéd mellett közös küldetésünk az emberi méltóság, az igazságosság és a teremtésvédelem munkálása a világban.
A szöveg az egyházunk XI. zsinatának alakuló ülésére készített írás némileg bővített változata.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 47–48. számában jelent meg 2018. december 2-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.