A nyolcvanas években a hivatalos egyház számára kevéssé volt fontos az ifjúsági munka, a frissen alakult szervezet azonban éppen ezt tűzte a zászlajára. Így bár ellenszélben, de fiatal és lelkes önkéntesek által nagy erővel tudott a mozgalom a rendszerváltozás fontos evangélikus bástyájává válni.
A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) önkéntességen alapuló, alulról induló kezdeményezésként született meg. „Történelmi küldetése volt. Felrázta akkor az ifjúsági közösségeket” – fogalmazott a kezdetekre utalva Fabiny Tamás. A meviszesek számára a cél több volt, mint az ifjúsági munka és a mozgássérültekkel foglalkozó Bárka szakcsoport elindítása és működtetése: feladatuknak tekintették a külkapcsolatok kiépítését, teológiai műhelyek létrehozását ugyanúgy, mint környezetvédelmi vagy tényfeltáró szakcsoport megszervezését.
Konferenciák kamaszoknak
Tizennyolc éven aluliak számára a nyolcvanas évek elejétől lehetett Gyenesdiáson országos konferenciákat szervezni. „Innentől kezdve megelevenedett egyházunkban az ifjúsági munka” – emlékezik az elnök-püspök. A táborok mellett a Lutheránus Világszövetség 1984-ben Budapesten rendezett világgyűlése jelentett nagy áttörést: „Akkor a szélesebb nyilvánosság elé léptünk, és azt is megláttuk, hogy más egyházakban milyen ifjúsági munka zajlik. A nagygyűlés lehetőséget adott arra, hogy nagyon sok fiatal bekapcsolódjon a szervezésbe.”
1985 táján alternatív módon, „féllegalitásban” kezdtek találkozni az egyetemisták. Fontosnak érezték, hogy tudjanak egymásról, azt keresték, mit lehetne közösen tenni – meséli Fabiny Tamás.
Cserháti Péter 1986-tól vett részt ezeken a találkozókon. „A 87 nyarán tartott őrimagyarósdi táborban többen voltunk, akik később a Mevisz aktív tagjai lettünk. Komoly megbeszélések folytak ott a jövőről, és akkor még a rendőrség is zaklatott minket” – emlékezik vissza. Több vidéki városban, így Szegeden, Székesfehérváron és Sopronban is tartottak összejöveteleket.
Az igazi áttörést a 88-as balatonszárszói országos ifjúsági konferencia jelentette, amelyre először hívhattak egyetemistákat is. „Harmati Béla püspök tette ezt lehetővé, és engem bízott meg, hogy egy szervező stábot összeállítsak. Többek között ifjabb Cserháti Sándort, Csepregi Andrást, Szabó Izabellát, Tóth Mártát, Szeverényi Jánost, Béres Tamást, Kovács Imrét, valamint határon túli lelkészeket vontam be a munkába” – idézi fel Fabiny Tamás. Itt született meg az első levél, amelyet a Mevisz az első hivatalos dokumentumának tekint. Ebben a résztvevők a Magyarországi Evangélikus Egyház ifjúsági munkájának újjáélesztését tűzték ki célul.
Egyházi undergroundból civil szervezet
„1988 őszén szinte hetente tartottunk találkozót. Mást se csináltunk, mint terveztünk” – meséli az akkor kőbányai lelkészként szolgáló Fabiny Tamás. Cserháti doktor emlékei szerint a Kelenföldön zajlott eszmecseréken igen pezsgő vitákat folytattak. „Jó páran politikai szinten gondolták fontosnak az aktivitást, többen részt vettek a Duna-mozgalomban, és az akkor még liberális Fidesz alapítóihoz közel álló nézeteket vallottak.”
Az induláskor az országos egyház ellenállásával is meg kellett küzdeniük. Az egyházvezetés – vélhetően az Állami Egyházügyi Hivatal nyomására – a Mevisz megalapítása ellen volt. „Mai ésszel végiggondolva túlságosan is belemerültünk az alapszabály megfogalmazásába – eleveníti fel az akkori célokat Fabiny püspök. – Külkapcsolat, gyermekbibliakör, környezetvédelem, tényfeltárás, szociális munka, teológiai műhelymunka és még számos más terület volt, amelyet megneveztünk. Mindent akartunk csinálni. Ennek nagy részét később az országos egyház vette át, de akkor úgy éreztük, hogy ezek mind hiányoznak. Nagyon elszántak voltunk.”
Végül konszenzus született, és az alakuló ülést 1988. december 17-én a Deák téren tartották meg. „Az első civil szervezetek között voltunk, amelyeket a bíróság bejegyzett” – mondja Cserháti Péter. A szervezet első elnöke Bárdossy György szociológus, első titkára ifj. Zászkaliczky Pál informatikus lett.
Közösségi élmény a Bárkában
„Célunk volt az is, hogy a szeretetszolgálat területén aktívabbak legyünk. A deviánsszakcsoport – a hajléktalansággal, állami gondozottakkal, mozgássérültekkel foglalkozó munkaág – munkáját Kovács Imre lelkésszel együtt kezdtük el tervezni. Idővel Jean Vanier mozgalmára utalva a Bárka nevet vettük fel. A vanier-i elvekhez hasonlóan a Mevisz Bárkának is az lett a lényege, hogy ne tegyük a diakóniát intézményivé vagy adakozásban megnyilvánulóvá, hanem arra próbáljuk rávenni a fiatalokat, hogy önkéntesen vegyenek részt a szeretetszolgálatban” – fogalmazott az elvekről Cserháti Péter.
Együtt dolgoztak Orián Géza református szociális munkással, misszionáriussal is, majd 1990-ben a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége kereste meg a szervezetet: „Jó lenne, ha mozgássérülteknek szerveznénk táborokat – mondták. – Az elsőt Kovács Imre és Kovácsné Tóth Márta vezetésével Borgátán rendeztük meg. Ebből nőtt ki a Mevisz legerősebb ága, a mozgássérültmunka. Később Pécsett és Győrött is alakultak csoportok.”
Napjaink Mevisz-táborairól Szász Levente jelenlegi elnök a következőt mondja: „A Bárka-táborokban nagyon erős az elfogadás és a szeretet. És mivel elfogadó közösség vagyunk, minden táborra a felszabadult hangulat a jellemző.” Évente öt budapesti, egy pécsi és egy győri központú tábort tartanak. Ezenkívül kisgyermekek számára Gyermekbárka, értelmi fogyatékkal élők számára pedig Bóbita tábor néven szerveznek alkalmakat. Ezeken átlagosan húsz–negyven fő vesz részt.
„A táborok különlegessége a nagyon erős közösségi élmény – fejti ki Szász Levente. – A résztvevők általában évről évre ugyanabba a táborba mennek, így egyrészt szoros segítői kapcsolat alakul ki, másrészt maradandó barátságok köttetnek.” Ezek a kapcsolatok nem korlátozódnak a táborokra, hanem rendszeres összejövetelekre is van mód év közben.
Szemben az előítéletekkel
A nagyheti mozgássérült-passiókat a 2003-ban elhunyt Andorka Eszter evangélikus lelkész kezdeményezte. Ezek az előadások, amelyekben sérült és ép fiatalok közösen szerepelnek, a Mevisz legfontosabb és legtöbbet emlegetett rendezvényei közé tartoznak. A szervezők három célt tűztek ki: az előadással Krisztust hirdetni, szembemenni az előítéletekkel és kapcsolatot teremteni a mozgássérültek és a többségi társadalom között.
„Az előadások lehetőséget adnak arra, hogy a mozgássérült emberek irányába érzékenyíteni tudjunk másokat. A passiók mély érzelmi hatást váltanak ki. Mára számos olyan segítőnk van, akik a mozgássérült-passión kapták a Meviszbe az elhívásukat” – árulja el Szász Levente.
2004-ben az előadást Fabiny Tamás szerkesztésében a Duna Televízió is rögzítette. „A Mevisz-passió integratív szemléletet testesít meg. Egy dramaturgiai térben van a kerekesszékes és a testileg egészséges. Komoly üzenet, hogy kiegészítik egymást, összeolvadnak a szerepek. Itt szinte valósággá válik az a prófétai mondás, hogy »a megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki«. [Ézs 42,3a]”
A tényfeltárástól az éneklő egyházig
„Több meviszes is zsinati tag volt. A rendszerváltás idején azt próbáltuk képviselni, hogy egyházunkban történjen meg a cezúra. Vallottuk, hogy csak az a diagnózis jó, az tud gyógyítást hozni, amely feltárja a seb mélyét. Ezt a törekvésünket a zsinat leszavazta. Ekkor kezdtük el feldolgozni a pártállami rendszer egyháztörténetét, és Ordass Lajosnak a börtön sötétzárkájában elhangzott mondatát alapul véve publikáltuk a Nem voltam egyedül című köteteket. Később ebből a törekvésünkből nőtt ki az egyházi tényfeltáró bizottság” – mondja Cserháti Péter. (A kötetek alcíme Beszélgetések az evangélikus közelmúltról.)
Fabiny Tamás hozzáteszi: „A huszonnegyedik órában készült el a két kötet. Még meg tudtuk szólítani azokat a megalázott, félreállított embereket, akiknek hiteles volt az életpályája. Felosztottuk egymás között, hogy ki kivel készít interjút; Cserháti Péter, Fabiny Tibor, Ittzés András, Mirák Katalin és ifj. Zászkaliczky Pál vett részt a munkában.”
Az említett, 1995-ben, illetve 1999-ben napvilágot látott kötetek mellett a Mevisz másik komoly vállalkozása a Túróczy Zoltán püspök életét és szolgálatát feldolgozó munkának az elkészítése volt. Isten embere – Túróczy Zoltán evangélikus püspök (1893–1971) címmel jelent meg két kötetben 2002-ben.
Emellett Hírmondó címmel házilag szerkesztett hírlevelet adott ki a szövetség. „Abban az időben ez a kiadványunk alternatív nyilvánosságot jelentett” – mondja Fabiny Tamás. A könnyűzenei munkacsoport megszerkesztette az Új ének című ifjúsági énekgyűjteményt; a második kötetét Zarándokének címmel 2010-ben jelentették meg.
Hajléktalanszálló és cigánypasztoráció
A Mevisz indulásakor számos szakcsoport működött, amelyek később az országos egyházba integrálódva folytatták munkájukat. Első nagy vállalásuk azonban csak időszakosnak mondható: hajléktalanszállót üzemeltettek.
„A 89-es hajléktalantüntetés után mi is kaptunk egy hajléktalanszállót a budapesti Bánya utcában. Az épületében nem volt víz, azt a honvédek lajtos kocsin hozták. Orvosként az évfolyamtársaimmal együtt láttuk el az egészségügyi ügyeletet. Az intézményt a Honvédelmi Minisztériummal közösen körülbelül fél évig üzemeltettük. Akkor volt a romániai forradalom. Nem felejtem el, amikor rongyos ruhájú emberek velünk együtt térdre borulva imádkoztak azért, hogy minél kevesebb áldozata legyen a forradalomnak” – emlékezik vissza a megpróbáló időkre Cserháti Péter.
Emellett Csukásné Bauer Zsuzsával együttműködve cigány fiatalok pasztorálását is vállalták. A „mágyós” táborok (a MÁGYO a Magyar Állami Gyermekotthon névből alkotott betűszó, ebből jön a „mágyós” szlengszó) a balatonalmádi nevelőotthon megkeresésére indultak. „Azt kérték tőlünk, hogy azokat vigyük táborozni, akik nem tudnak hazamenni. Őrimagyarósdon rendeztük meg az első táborunkat roma állami gondozottaknak. Ezt később Andorka Eszter vitte tovább” – meséli Cserháti doktor.
A Mevisz megalakulásakor a munkatársak fiatal pályakezdők, friss házasok voltak. Az egymással való kapcsolattartás érdekében megszervezték az országos családos táborokat. Cserháti Péter mondja: „Mivel a Biblia szerint Péternek volt anyósa, megalapítottuk a »Péterrendet«. A táborokban a családok napközben együtt voltak, a szülők esténként konferenciáztak.”
Az evangélikus gimnáziumok országos találkozója és az országos evangélikus hittanverseny is a szövetség ötletéből jött létre. Utóbbit először a fasori gimnáziumban rendezték meg. „Ebből nőtt ki az országos hittanversenyeknek az a világa, amely a mai napig is sikeres” – állapítja meg Cserháti Péter.
Fabiny Tamás említést tesz még a Mevisz hőskorának néhány kiemelkedő eseményéről: rögtön a romániai forradalom után teherautóval és személykocsikkal vittek segélyt számos erdélyi evangélikus gyülekezetbe, építőtábor keretében segítették a siófoki templom felépülését, vagy a Deák téri – akkor még állami kézben levő – iskola díszetermében bált rendeztek.
Mevisz 30+
„Az országos egyház oldaláról érdemes minél jobban odafigyelni a Meviszre” – emeli ki a jövőre tekintve Fabiny Tamás. Mint mondja, több gyülekezetben is tapasztalta, hogy nincsen rendszeres ifjúsági munka. „Lehet, hogy ismét történelmi feladatot láthatna el a szövetség: újraindítani a helyi csoportokat.”
Szász Levente kiemeli: „Szeretnénk a tábori közösségeket megőrizni és tovább bővíteni. Sajnos ma nem számít menőnek, ha valaki mozgássérülttáborban vesz részt. Mindeközben látom, hogy a fiatalok életében nagy igény van arra, hogy elfogadó és erős közösség tagjai legyenek. Azon dolgozunk, hogy keresztény és nem keresztény fiataloknak egyaránt bemutassuk: mozgássérülttáborainkban és az ott létrejövő közösségekben megélhetik a szeretetüket, a közvetlenséget és az elfogadást.”
Nagy erőkkel dolgozik a Mevisz az Esztus-ház elindításán – vázolja az elnök a szövetség jövőre vonatkozó terveit. A Csepp a Tengerben Alapítvánnyal és a Sion Nevelőszülői Hálózattal összefogva olyan átmeneti otthont kívánnak létrehozni, amely egzisztenciálisan nehéz helyzetben lévő mozgássérülteknek, valamint nevelőszülői hálózatból kikerült fiataloknak nyújt lakhatást.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 49–50. számában jelent meg 2018. december 16-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.