Fabiny Tamás elnök-püspök bevezető áhítatában Jn 19,8–11 verseit olvasta fel. Rávilágított, hogy az idézett részben a földi és mennyei hatalom ütközik meg egymással. Látszólag teljesen egyenlőtlen a küzdelem, hiszen Jézus fegyvertelenül áll a római hatalmat képviselő Poncius Pilátussal szemben. Emberileg a földi hatalom a győztes, és mégis, Jézus hallgatagsága lefegyverző, Pilátus nem tud mit kezdeni a mennyei hatalom képviselőjével. A történelem újra és újra e hatalmak összeütközésének a színtere, így 1956 is. Bibó István egyértelműen azt képviselte, hogy a politikában helye van a morálnak. Sokat idézik az Uchrónia című írást, mely Bibónak egy szellemes gondolatfutama: beszélgetései apósával, Ravasz László bíboros-érsekkel a római katolikus egyház újkori történetéről, különös tekintettel a lutheránus és kálvinista kongregációkra. Vagyis, ha a zsinati mozgalom győzedelmeskedett volna, nem lett volna szükség reformációra, és nem egy külön egyháztest lett volna a lutheránus és kálvinista egyházakból, és akár még Bibó István mint címzetes váci kanonok és Ravasz László mint bíboros-érsek is beszélgethetett volna egymással. Voltak vitáik, de egészen biztos, hogy a földi hatalommal szemben tudtak állni, mert mindketten a mennyei hatalmat tudták képviselni – mondta a püspök.
Aki Bibó István írásait elolvassa, annak feltűnik, hány ma is aktuális gondolata van, mik az elszalasztott és potenciális lehetőségek. Volt sok kihasználatlan és ki nem próbált ötlete, melyekre ma csak elszalasztott lehetőségként gondolunk. Nem csak azért, mert „mi lett volna ha”, hanem azért is, hátha egyszer ismét adódik lehetőség, s hogy akkor majd mi vagy az utódaink érettebb ésszel gondolkodjunk. Mit szólna ma Bibó István, ha élne? – teszik fel a kérdést gyakran a fiának. Megszólalna-e ma? „Meggyőződésem, hogy megszólalna, mert mindig is megszólalt, vagy legalábbis megpróbált megszólalni, amikor veszélyérzete bajt jelzett a közéletben, politikában, és úgy érezte, hogy mondanivalója hozzájárul a veszély elhárulásához” – mondta ifj. Bibó István. Pontosan megmondani nem lehet, hogy édesapja ma mit mondana, de minden bizonnyal a politika erkölcsi fontosságát emelné ki – mondta az előadó.
Id. Bibó István magnóra mondott gondolatai közül az egyik legmagvasabb, melyet az európai társadalomfejlődés értelméről mondott – emelte ki a fia. Ebben arról beszél, milyen próbálkozások voltak az emberi erőszak visszaszorítására, s milyen döntő szerepe volt a folyamatban a kereszténységnek. Az erőszakmentesítő lehetőségek tíz százaléka sincs kihasználva – mondta Bibó István –, miközben ő az egész európai fejlődés lényegét ebben látta.
Kérdésre válaszolva felidézte ’56 október 4. eseményeit az édesapja szemszögéből. Bibó István két nappal korábban a Nemzeti Parasztpárt képviseletében került be Nagy Imre utolsó kormányába államminiszterként. November 4-én, vasárnap hajnalban arról kapott értesítést, hogy menjen a Parlamentbe. Ő azt vélelmezte, hogy a közelgő szovjet csapatok miatt kormányülést tartanak. Magával vitte azt a nyilatkozattervezetet, amelyet eredetileg egy minisztertanácsi javaslatként készített a lehetséges kibontakozással kapcsolatban. A Parlamentbe érkezve konstatálta, hogy a kormánytagok közül csak Tildy Zoltán és B. Szabó István vannak jelen. A szovjet tisztek megérkezése után azonban ők is elhagyták az épületet. Bibó azt gondolta, hogy Nagy Imre a szovjet nagykövetségen tárgyal. A Parlament egy helyiségében akkor gépelte le a korábbi tervezet alapján a később legendássá vált nyilatkozatot:
„Magyarok!
Nagy Imre miniszterelnök a ma hajnali szovjet támadáskor a szovjet követségre ment a tárgyalások folytatására, és onnan visszatérni már nem tudott. A reggel összehívott minisztertanácson a Parlament épületében tartózkodó Tildy Zoltánon kívül már csak B. Szabó István és Bibó István államminiszter tudott megérkezni. Mikor a Parlamentet a szovjet csapatok körülfogták, Tildy államminiszter a vérontás elkerülése végett megállapodást kötött velük, mely szerint ők megszállják az épületet, a benne levő polgári személyek pedig szabadon távozhatnak. Ő, a megállapodáshoz tartva magát, eltávozott. Az országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedüli törvényes magyar kormány egyedüli képviselője.
Ebben a helyzetben a következőket nyilatkozom:
Magyarországnak nincs szándékában szovjetellenes politikát folytatni, sőt teljes mértékben benne akar élni a kelet-európai népek ama közösségében, kik életüket a szabadság, igazságosság és kizsákmányolásmentes társadalom jegyében akarják berendezni. A világ színe előtt visszautasítom azt a rágalmat is, mintha a dicsőséges magyar forradalmat fasiszta vagy antiszemita kilengések szennyezték volna be; a harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és különböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult. A néhány napig napirenden volt utcai igazságtételeket, valamint ókonzervatív politikai erőknek minden fegyveres erőszak nélkül való jelentkezését az éppen megalakult kormány rövid úton megszüntethette {4-168.} volna; az az állítás, hogy evégből óriási idegen hadsereget kell az országba behívni, komolytalan és cinikus. Éppen ellenkezőleg, e hadsereg jelenléte a nyugtalanság és a zavargások legfőbb forrása.
A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen – kivéve azokat, melyek Budapest közellátását és közműveit érintenék. Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban: egy napja kapcsolódtam be a kormány munkájába, a katonai helyzetről tájékoztatva nem vagyok, felelőtlenség volna tehát tőlem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni. Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem szabadsága érdekében.
Megállapítom egyúttal, hogy Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője és külképviseleteinek törvényes feje Kéthly Anna államminiszter.
Isten óvja Magyarországot!
Budapest, 1956. november 4.”
A késői órába nyúlt beszélgetés után sokan keresték még ifj. Bibó Istvánnal a személyes találkozás lehetőségét.
A budavári evangélikus szabadegyetem következő előadása február 11-én lesz, vendégünk Kamarás István egyetemi tanár. Előadásának címe: Egyházközség - közösség. Az evangélikus egyház mai jellegzetességei összehasonlító szociológiai kutatások tükrében. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
A SzemLélek blog tudósítása további képekkel az előadásról itt olvasható.