A keddi esemény résztvevőit Püski Lajos református lelkész köszöntötte, a közös imát pedig Oláh István református lelkész vezette.
A nap üzenete a 145. zsoltárból így hangzott: „Kegyelmes az Úr és irgalmas, türelme hosszú, szeretete nagy.” Palánki Ferenc megyéspüspök ehhez kapcsolódva fejtette ki gondolatait, bevezetésként azt hangsúlyozva, hogy a türelmet, egymás iránti szeretetet Istentől tanuljuk meg, és azt gyakorolnunk kell. Az irgalmas Isten bennünket végtelenül szeret, nem azért, mert jók vagyunk, hanem hogy jók legyünk. Nem azért jött a világra, mert megérdemeltük a megváltást, hanem mert rászorulunk irgalmára.
A főpásztor elmondta, amikor Keresztelő János előkészítette Jézus útját, kemény szavakkal szólította fel bűnbánatra az embereket. Ez nála azt jelentette, hogy a fejsze már a fák gyökerén van, és jön Valaki, aki olthatatlan tűzre szórja a bűnösöket. Ehhez képest megszületett egy gyermek, akitől senki nem fél, és amikor harminc év csendesség után szelíden, türelmesen, jóságosan megjelenik, azzal kezdi tanítását, hogy hirdeti az evangéliumot. Jézus Istenről beszélt, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte – emlékeztetett Palánki Ferenc, majd kifejtette, Jézus nem azért jött, hogy megítélje, elítélje az embert, hanem azért, hogy életet ajándékozzon. Az igazi örömhír tehát, hogy megtérhetünk, van lehetőségünk életünket megjobbítani, újrakezdeni és Isten családjába tartozni.
Január 23-án a debreceni Szent Anna-székesegyházban gyűltek össze a város keresztény felekezeteinek hívei és vezetői. A résztvevőket Palánki Ferenc püspök köszöntötte, majd a nap üzenetére irányította a figyelmet: „Elégedjetek meg azzal, amitek van.” (Zsid 13,5)
Bevezetőjében Fekete Károly református püspök a hegyi beszédet idézte: „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?” „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” Az ember akarja és vágyja a többet, és ez nem baj. De nem több-e az élet? – kérdezi Jézus. Az út és a mód, ahogyan a többet akarjuk, sokszor nem tiszta, nem egyenes, nem krisztusi. Az élet több, és ezt nagyon jól tudjuk, de mivel nem változtatunk a több keresésének módján, szenvedünk miatta, és az úton eltűnnek a legfontosabb értékek. A mai ember nem él a bibliai szó gazdag értelmében, hanem csak feladatokat végez, funkcionál. Pedig több az élet. Nem a birtoklás vezet el a célig, az élet értelméig, hanem Isten uralma.
Jézus Krisztus radikálisan mást kínál, másfajta keresésre ösztönöz, és ebben a prioritásban Isten országa kerül előre. Fekete Károly két lehetőséget tárt a jelenlévők elé: nekünk, Krisztus-követőknek éreznünk kell a különbséget az aggódó, gondviselést nem érző és a hitben felszabadult ember mozgástere között. Az aggódó keresztény csak a törvény szigorát látja, még mindig társadalmi elismertségre tör, de aki igazán hisz, az előtt kinyílik az evangélium szabadító igazsága, a mennyben szeretne polgárjogot nyerni, és az Úristen nagyvonalúságával nyitja meg a szívét mások felé. Az aggódó keresztény istenképe merev, annak pedig, aki hisz a gondviselő Istenben, vándorló Mennyei Atyja van.
Fekete Károly Erich Fromm pszichológust idézve elmondta, a halálfélelem és a birtoklásvágy szorosan összefügg egymással. Az ember minél inkább úgy tekint az életére, mint saját maga tulajdonára, annál jobban fél a haláltól. Hiszen a halál elvesz mindent, és az ettől való félelem, aggodalom felőrli az embert. Viszont minél inkább megszabadul a birtoklásvágytól, annál inkább gyengül a halálfélelme, mert rájön, nincs mit elveszítenie, hiszen minden, amije van, Istentől kapott ajándék. Engedjünk tehát a birtoklásvágyból, és növekedjünk a létezés örömében, mert minden napnak megvan a maga baja, de elég a maga kenyere is. A magasabb rendű, minőségibb út onnan indul, hogy komolyan kimondjuk: „Legyen meg a Te akaratod” – zárta igehirdetését Fekete Károly.
A közös imádságot Krakomperger Zoltán, a székesegyház plébánosa vezette. Az ökumenikus imahét perselyadományát a debreceni hospice-ház támogatására ajánlják fel.