Csomós József református püspök az idei ökumenikus imahét mottójáról – „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj” – elmélkedve kifejtette: egyféle igazság van. Bármennyire szétszakadva él az egyház, bármennyire különfélék is lehetünk liturgiánkban és hitvallásainkban, Istennek csak egy igazsága van. Ezt az egy igazságot keresendő áll előttünk ebben a történetben minden szereplő. Emberek, akik törekedtek az igazságra, akik keresték és megtalálták az igazságot.
Lackner Pál evangélikus püspök hangsúlyozta, hogy Isten mindenütt jelen van. Ezek a dogmatikai igazságok azok, amelyeken a felekezeti konfliktusok legelvakultabb szakaszában sem vitatkoztunk. Ebben mindenki egyetért. Az ember mégis úgy gondolja, vannak olyan helyek, az Istennek szentelt épületek, ahol sokkal közelebb kerülünk hozzá, a hely, vagy a többi, ott megjelent ember miatt. Az Úr házában azt érezzük, itt még inkább átélhető minden. A vele való közösség, az a tudat, amiről a zsoltár eleje szól, hogy ő a világosság, a segítség, az erő, a békesség. Az a tudat, hogy nem a véletlenek sajátos szerencsés, vagy szerencsétlen egybeeséseként élünk ott, ahol élünk és futjuk azt a pályát, amit futunk, hanem van egy célunk, hogy Jézuson keresztül eljussunk az Atyaisten országába. Ha a keresztyén ember Atyaként tekint az Istenre, akkor bízhat is benne annyira, hogy tudja, hogy ő vezet. A békétlenség a mai, modern világban is jelen van, de Isten nem a földi lét hetven-nyolcvan esztendejére ígért nekünk békességet, világosságot, hanem önmagához hív.