A szertartáson részt vett dr. Fabiny Tamás elnök-püspök, Bence Imre, a Budavári Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze, Molnár Péter, a Budai Református Egyházközség lelkésze, Lendvai Zalán atya, a Margit körúti ferences templom plébánosa, Papp Tihamér atya, a Budai Ferences Rendház főnöke és Makláry Ákos, a Budai Görögkatolikus Egyházközség parókus papja.
Az istentisztelet kezdetén Bence Imre budavári lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, és elmondta, hogy bár keresztényként egy test tagjai vagyunk, mégis nagy fájdalom, hogy át kell élnünk az elszakítottságot. Bence Imre továbbá felhívta a figyelmet az imahét programját összeállító indonéz testvérek helyzetére is. Amint elmondta, Indonézia csupa ellentmondással van tele: a természet szépsége mellett a fejlett városok állnak, a nyomor mellett a luxus egyaránt megtalálható. Indonézia lakosainak többsége muszlim, s mind a mai napig botbüntetés jár a keresztényeknek, akik folyamatos üldözéseknek vannak kitéve. Mégis ebben a reménytelennek tűnő helyzetben összefognak és helytállnak testvéreink, akik fényt akarnak vinni a kegyetlen világba. Köszöntése végén elmondta, hogy a szertartásban szolgáló lelkészek nagy egyetértésére az istentisztelet offertóriumát a Kárpátalján működő magyar nyelvű gimnáziumi képzés támogatására gyűjtik.
A prédikáció alapigéje a 27. zsoltár első négy verse volt: „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.” Az igét a bibliai versek alapján Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette, kiemelve, hogy ez a záró alkalom nemcsak azért fontos, hogy visszatekintsünk a mögöttünk álló hétre és a kapott üzenetekre, hanem a jövőbe is kell tekintenünk. A püspök feltette a kérdést: meg tudjuk-e látni azt a jövőt, melyben Isten kézen fogva akar minket vezetni, és amelybe mi nem látunk bele, de Isten már nagyon pontosan tisztában van vele?
A zsoltárban Dávid bizonyságot tesz mindenkinek arról, hogyan is kell látnunk Isten mellettünk állását, aki a legnagyobb mélységből is kiemelte Dávidot, és megmutatta, hol van az ő kegyelmes szeretete. „Nem biztos, hogy holnap könnyebb lesz az élet, a kihívások ugyanolyan nehezek lesznek, talán nehezebbek is, de Isten mellettünk lesz” – emelte ki az igehirdető, aki szerint hívő emberként nem ijedhetünk meg, rá kell döbbennünk arra, hogy Isten segítsége milyen módon fog érkezni. „A félelem sötétségében az ember elveszíti erejét. A rettegésben és a félelemben bizony nagyon hamar belevakulhatunk az életbe, ha csak ennyi a mi ismeretünk. Dávid megtalálta a félelem és a rettegés ellenszerét, és Isten az ő világossága. Isten szeretetéből jön a segítsége, és az erő egyedül belőle származik. Az Úr a te világosságod, segítséged, erőd, ebben a hármas pajzsban lesz a te holnapod, és ez lesz a te jövendőd” – világított rá Csűry püspök Isten ígéretére. Kiemelte még azt is, hogy meg kell hallanunk Isten szavát, ugyanis Isten személyesen szeretné elmondani mindenkinek, hogy ő a mi segítségünk, erre az üzenetre kell emlékeznünk a nehézségek közepette is, ez adjon nekünk reménységet.
A liturgia további részében a gyülekezet tagjai kérhettek a lelkészektől személyes áldást elhívásukra, az elkövetkezendő feladatokra. A szertartás végén közös agapén látták vendégül az egybegyűlteket.
Az alkalom után az Evangélikus.hu-nak lehetősége volt pár szót váltani a szolgálattevő református püspökkel.
Arra a kérdésünkre, hogyan fogadta Csűry István a szolgálatra való felkérést, a következőt válaszolta: „Eddig is nagyon jó kapcsolatot tartottam az erdélyi evangélikusokkal, Adorjáni Dezső kolozsvári püspök igen jó barátom. Az evangélikus egyházzal Nagyváradon belül is nagyon jó a kapcsolat. (…) Nagyon nagy örömmel fogadtam a meghívást, és ismerem Istennek azt az akaratát, hogy csakis közösségben lehet előrébb lépni. Amikor az ember jövendőt álmodik, akkor mindig ugyanazokat az alapelveket ismeri fel, amelyeket Isten mint szilárd köveket helyezett elénk. Tehát hiszem, hogy a sötétségben járó világban, melyben a felekezetek is kínlódnak, és próbálnak világosságot gyújtani, akkor születik meg ez a világosság, ha maga az Atya világostíja meg előttünk a kivezető utat, mely a célra vezet. Nagyon örülök annak, hogy az ökumenikus gondolkodásban ezt nagyon jól lehet tapasztalni, hiszen valamennyien észleljük a sötétséget. A kereszténység nagyon fogyatkozik, és fontos az összetartó erőben ez az erődemonstráció, ami nem egy erőfitogtatást jelent, hanem azt, hogy mégis van mire támaszkodni – ezt fel kell mutatni.”
A püspök válaszolt arra a kérdésünkre is, vajon Erdélyben a nemzetiségi ellentétek miatt nehezebb-e az ökumené megélése: „Igen, de ebben a széthúzásos állapotban valamiféle mentség is. Egy többnemzetiségű helyzetben egyfajta ellenállás, egymás közötti ellenségeskedés esetén ezek az ökumenikus közeledések nagyon sokat jelentenek. Nagyon színes világ van nálunk, de ez egyszer csak egységben van az Isten igéje mellett, és ezt a hívek érzékelik, hogy nincs máshol. Ez egy nagyon sajátságos helyzet. Abban a pillanatban, amikor valaki többet akar a másikkal szemben, akkor viszont kijönnek az ellentétek” – válaszolta a püspök.