A tekintélyes múltra visszatekintő szimpózium a hittudományi osztály éves programjai közé tartozik, s vele egy olyan hagyományt kíván folytatni, mely már kilenc éve nyújt bemutatkozási lehetőséget azon PhD-hallgatóknak és fiatal kutatóknak, akik arra tették fel tudományos pályájukat, hogy a lehető legkülönfélébb aspektusokból tanulmányozzák a hit misztériumát.
Az idei konferenciát olyan neves oktatók, kutatók előadásai vezetik fel, akik maguk is fontosnak tartják az utánpótlás kinevelését, a fiatal kutatók előrehaladását a teológia és a hozzá kapcsolódó tudományok területén. A rendezvény első vendég előadója, Patsch Ferenc, a Pontificia Università Gregoriana oktatója és az intézmény Fundamentális Teológiai Tanszékének vezetője így vélekedik arról, hogy milyen szerepet tölt be a fiatal kutatónemzedék a 21. századi Magyarországon a teológia művelésében:
„S hogy mi a helyzet otthon, Magyarországon? Nos, erről érdemben nem mernék nyilatkozni. De az a benyomásom, hogy Kelet-Közép-Európában, például német nyelvterületen, a teológia válságos időket él: alig néhány évtized alatt gyakorlatilag súlytalanná vált, kiszorult a szekuláris nyilvánosság szférájából. S hogy mi a mi teendőnk? Nehéz kérdés: ha van megújulás – márpedig itthon is, külföldön is élnek érzékeny és szorgalmas, elkötelezett és imádságos, gondolkodó és hívő keresztények –, az csakis a fiatal teológusgenerációtól várható.”
A Frankfurtban élő Csiszár Klára, az Institut für Weltkirche und Mission tudományos munkatársa, a Ruhr-Universität Bochum oktatója, emellett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kar Vallás, kultúra, társadalom Doktori Iskolájának törzstagja, így felelt erre a kérdésre:
„Az új teológusgeneráció szerintem sokkal inkább hivatásának fogja tekinteni az egyház világ felé való odafordulásának kutatását. Azt a bizonyos ad extra (kifelé) egyházat fogják ők erősíteni. Úgy gondolom, hogy ők koncentráltabb erővel, remélhetőleg talán szabadabban és bátrabban tudnak majd odafigyelni »a világ dolgainak« teológiai reflexiójára, azokra a kérdésekre, melyeket a világ tesz fel a 21. században az egyháznak, s melyre az egyház – ha a II. vatikáni zsinat logikáját követi, és ad extra akarja jelenvalóvá tenni Isten szeretetét – válaszokat kell hogy keressen.”
A konferencia utolsó főelőadója, Nagypál Szabolcs, aki az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán a Jog- és Társadalomelméleti Tanszék adjunktusa, illetve a Vallásközi Párbeszéd Társaságának társelnöke. Ő így vélekedett a fiatal teológusgeneráció századunkban betöltött szerepéről:
„A fiatal nemzedék tartósan nagy előnye, hogy rajta tartja kezét a kor ütőerén, és jobban érzékeli annak ütemét. A kortárs teológiát mindig nemzedékek közötti együttműködésben érdemes művelni, a lehetőségek szerint úgy, hogy a végén kijöjjön a közösségi összhangzat.
További előnye a fiatal felnőtt korosztálynak, a jelen esetben mondjuk a 23 és a 35 éves kor között, hogy tagjai már rendelkeznek a kívánatos műveltség és fölkészültség alapjaival, ugyanakkor nem kötik még olyan szorosan érdekszövedékek, nem ragaszkodnak olyan határozottan már kitaposott utakhoz.
A fiatal ember elégedetlen, reményekkel teli, az élet szőnyegjét még szemből nézi és nem a fonákjáról, tele van merészséggel, jó értelemben vett pimaszsággal, kezdeményezőkészséggel. E tulajdonságait csatasorba állítva kell például a múlt évezred utolsó évtizedében született fiatal tudósoknak határozottan elköteleződniük a vallási közösségük mellett (a korszellemmel szembeszállva) és fölvállalni vallásos teológusként a kor nagy sorskérdéseit.”
