Fabiny püspök az elmúlt évtizedekben – egyházunk egyik lelkészi vezetőjeként és 2010–2017 között a Lutheránus Világszövetség egyik alelnökeként is – testvérei iránti felelősségtől vezérelve látogatta a régió egyházait. Országunk határain túl végzett szolgálatainak mottója Isten igéjéből származik. Jákób bízta meg fiát, Józsefet ezzel: „Menj, és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj! Azután számolj be nekem.” (1Móz 37,14)
A könyvet olvasva egyre inkább erősödik bennünk az a meggyőződés, hogy ezt a feladatot Tamás püspökre egyházaink közös Ura bízta, aki nemcsak tanácsolta útjai során, de mellette állt az egyes szószékeken is. S a feladat teljesítéséről szóló beszámolók – jóllehet már az otthoni íróasztal mellett születtek – szemnyitogatóak egyházunk népének s minden olvasónak.
A beszámolókat író püspök jó ismerője a meglátogatott egyházak múltjának, s összesűrítetten leírja mindazt, amit az olvasónak arról tudnia kell. Elmondja, hogyan kerülhet sor Moszkvában evangélikus püspökszentelésre. A történelmi bevezetésből kiderül, hogy Erdélyben, Kárpátalján vagy a Baltikumban a hatalom nemcsak a papokat és a híveket üldözte, de az etnikai arányok erőszakos megváltoztatásával az egyre zsugorodó nemzeti kisebbségeket is. Észtország legmagasabb templomtornyán szovjet zászló lobogott, a három megszállt balti államban templomok sorát rombolták le, a lelkészek egy részét halálra ítélték, vagy Szibériába száműzték. Ugyanakkor alig akad ott olyan egyháztag, aki nem veszített el valakit szerettei közül. Ezek a beszámolók nemcsak döbbenetesek, de kijózanítóak is. A magunk sirámai eltörpülnek mellettük; ha a könyvet olvassuk, elfelejtjük panaszainkat!
Tamás püspök egyházi konferenciákról jól ismeri testvéreit, az egyházak püspökeit, de a nyájak egyik-másik tagját is. Fel is idézi, előzőleg kivel s hol találkozott. A bemutatott személyeken, azok sorsán keresztül ismerkedik a felkeresett egyház gondjaival és örömeivel. Így jobban rögzítődnek a találkozás tapasztalatai. Az egyes egyházak örömeit is felsorolja: ír a Baltikumban és az inkeri egyházban visszakapott és zsúfolásig megtöltött templomokról, az új kiadású, szétkapkodott Bibliákról, az egyházak missziói felelősségének növekedéséről. Arról, hogy a szovjet időben betelepített oroszokon kívül ma „sok mohamedán és buddhista kerül a közösségeikbe. Nekünk nem kell széles e világra menni, a széles világ jön hozzánk” – számol be erről egy inkeri lelkész. Meg kell tanulnunk tőlük az Istentől visszakapott lehetőségek kihasználását!
Akadnak másutt is örömök. Kárpátalján a református templomok zsúfoltsága, a cigányiskolák alapítása és fenntartása. Szlovéniában a közelmúltban kezdte meg szolgálatát Mitja és Judit, a fiatal szlovén–magyar lelkész házaspár. Az is öröm, hogy él a maroknyi cseh, s az alig nagyobb, ám számos szolgálati lehetőséget kapott lengyel evangélikusság. Velük különben – amint olvassuk – „együttműködésre vagyunk ítélve!”. S természetesen a velünk évszázadokig közös történelmet író szlovákiai evangélikusokkal is.
Közös múltunk során súlyos bűnöket követtünk el egymás ellen, mindezek feltárása és megbocsátása maradéktalanul még nem történt meg. Pedig a „múlt bűneinek bevallásával példát is adhatnánk a társadalom többi csoportja számára” – vallja Tamás püspök. Ezek után a szlovák egyházi hetilapnak adott kemény, de előremutató nyilatkozatát is olvashatjuk.
Sok szó esik erdélyi testvéreinkről. Igen nyomós érvek címmel az Evangélikus Élet 2004. november 28-i számában megjelent írásában Fabiny Tamás fel akarta rázni egyházunk közvéleményét a december 5-i, a kettős állampolgárságról szóló népszavazással kapcsolatban. Bocskaira, Reményikre, Petőfire hivatkozva vette számba és cáfolta meg a „nem” szavazatra buzdító „agymosásszerű szociális demagógiát”. A sikertelen szavazás után pedig Sütő András bibliai parafrázisából idézett: az „igen” győzelmével „egymásnak létrafokai lehettünk volna”. Azóta talán mégis azok lettünk!
Az olvasott beszámolók sokunk tapasztalatáról szólnak: bármennyit segítettünk is erdélyi testvéreinknek, mindig mi gazdagodtunk meg közöttük. Ők azok, akik szeretetükkel mindig mértéken felül ajándékoztak meg minket. Románia rendszerváltása után sokan és sokat látogattak a határon túlra, testvérgyülekezeti kapcsoatok sora alakult, ifjaink látogatnak egymáshoz, teológiánk is nyitva áll a határon túlról érkező vendéghallgatók előtt. Ám mintha a szálak gyengülnének. Pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy egyházuk – lélekben s nem jogilag – egyházunk „keleti egyházkerülete”.
Tamás püspök könyve számos imatémát kínál, sőt sürgetően ajánl mindazoknak a magyarországi olvasóknak, akik saját egészségükön és szeretetteik sorsán túl másokért is szoktak imádkozni. Kelet-Közép-Európa valamennyi evangélikus egyházának mindennapi életében találhatunk imádságunkra szoruló feladatot.
A Baltikumban kemény harc folyik a lelkésznők szolgálata ellen, erőteljessé vált a fiatalok elvándorlása. Kárpátalján már csak alig van nyoma a munkácsi és az ungvári evangélikus gyülekezeteknek. Az evangélikusok vagy elmenekültek a világháború utáni határrendezés miatt, vagy beleolvadtak a református gyülekezetekbe.
A kapott körkép ismeretében meg kell hallanunk a beszámolót író püspök drámai felhívását: „Könyörgés Ukrajnáért.” Dona nobis pacem! Adj békét, Uram!
Évekkel ezelőtt hallottam egy hortobágyi rádióriportot. A budapesti riporternő azt kérdezte a mintegy kétszáz bárányt terelgető juhásztól: „Mondja, kedves bátyám, hogyan tudja megkülönböztetni ezt a sok juhot?” A megdöbbentő válasz így szólt: „Ugyan, hol lát maga itt akár csak két egyformát?” A meglátogatott egyházakban szolgáló püspökök, vezetők, a „testvérek” az első pillanatra egyformának tűnhetnek, s a nyájak tagjai is.
Ám a könyvből kiderül, hogy bár sorsukban sok a közös vonás, szolgálatuk is hasonló, de mind a testvérek, mind a nyáj tagjai a Teremtő külön-külön egyedi teremtményei. Ha sorsukat megismerjük, testvéreinkké lehetnek, sőt lesznek az Úrban.
Ezért Tamás püspök könyve toborzó. Imádkozó testvéreket toboroz a távol szolgáló testvéreinkért, az Isten nyájáért.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 3–4. számában jelent meg 2019. január 27-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. www.nka.hu
