A Sashalmi Waldorf Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény nyolcadik osztályos tanulói Sztehlo Gábor (1909–1974) evangélikus lelkész életét feldolgozó színdarabot készítenek Bakonyi Márta osztályfőnök vezetésével. A felkészüléshez és Sztehlo Gábor életének alaposabb megismeréséhez különleges napot szerveztek, melyen megismerkedhettek a sztehlói életúttal, annak örökségével és üzenetével.
„Sztehlo Gábor bácsiról mindig a bibliai jó pásztor története jut az eszembe. A jó pásztor megkeresi az elveszetteket” – mondta Keveházi László. Az embermentő lelkészről a nyugalmazott esperes felidézte, hogy „ő nem törődik azzal, hogy nyilas, vagy kommunista volt valaki, hanem azt nézte, hogy ha valaki bajban van, akkor segíteni kell neki, menteni kell őt”.
„Sztehlo Gábor akármilyen korszakban is élt, ő minden esetben a bajba jutottakkal, üldözöttekkel, a társadalom perifériájára szorítottakkal törődött” – fogalmazott Fabiny Tamás. Az elnök-püspök a sztehlói lelkészi szolgálat sokrétűségére mutatott rá. Vázolta, hogy lelkészként Sztehlo miként alapította meg a nagytarcsai népfőiskolát, ahol a tehetséges paraszt fiatalokat gyűjtötte össze és taníttatta őket. Fabiny Tamás elmondta, hogy a vészkorszak alatt Sztehlo püspöki engedéllyel a Jó Pásztor Misszióhoz csatlakozva kezdte meg az üldözött zsidó családok gyermekeinek mentését szervezni. A kezdetben tanfolyamhoz kötött keresztlevelek kiadásával kapcsolatban Sztehlo gyorsan felismerte, hogy „nincsen idő tanfolyamokat szervezni, illegális módon, de menteni kell a bajba jutott embereket” – idézte fel Sztehlo gondolatait a püspök.
Fabiny Tamás elmondta, hogy „1945-től is voltak üldözöttek, utcagyerekek és bajba jutott emberek”. Sztehlo ebben az időben számukra nyújtott segítséget, összegyűjtötte őket és létrehozta a Gaudiopolist, az öröm városát. Itt a fiatalok önkormányzatiságot tudtak gyakorolni. 1950-ben a kommunista ideológia nem engedte tovább Sztehlo munkásságát és államosították az intézményt. Ezt követően Sztehlo „megszervezve az evangélikus egyház diakóniai munkáját sérült gyermekek gondozásával kezdett foglalkozni” – mondta az elnök-püspök.
Keveházi László megállapította, hogy Sztehlo Gábor „mindig az éppen akkori rendszerrel mosolyogva, de szembement”. Kezdetben látta, hogy nem törődnek a parasztokkal, akkor összegyűjtötte őket és oktatást szervezett a számukra. A nyilas világban a zsidó gyermekeket segítette, majd a kommunizmus által üldözött fiataloknak nyújtott hajlékot. A kitelepítést Sztehlo kőbányai segédlelkészként élte át, a gyülekezet kitelepítetteivel tartotta a kapcsolatot – mondta Keveházi. A Gaudiopolis felépítéséről Keveházi László kifejtette, hogy annak három oszlopa volt: a családépítés, azaz olyan közösségformálás, mely időszakosan, de pótolja a családot; az iskola, mivel az oktatásra Sztehlo nagy hangsúlyt fektetett; és a munka, mely műhelyekben zajlott. A miniszteri és miniszterelnöki feladatokról Keveházi László felidézte, hogy az elsősorban a közösségi alkalmak szervezésére, és a gyermekek közötti békés együttélés elősegítésére terjedt ki.
Az öröm városának első miniszterelnöke megállapította, hogy érdekes, hogy a Gaudiopolis-modell korábban nem volt és csodálkozik azon, hogy azóta se terjedt el.
Fabiny Tamás előadásában arra is kitért, hogy Sztehlo Gábor megkapta az izraeli Yad Vashem Intézettől a Világ Igaza elismerést, valamint számos köztéri szobor, film és könyv őrzi Krisztusra mutató, mások életéért kiálló, helytálló életének emlékezetét.
A sashalmi waldorf iskola diákjainak előadására április végén kerül majd sor.