„A templom ezért az Istennel való találkozás kiváltságos helye. Észre lehet venni a Teremtőt a csillagos égbolt szemlélése közben éppúgy, mint alkotásai nagyszerűségét látva. De ha szava szól, akkor személyesen szólít meg. Ha szeretete szíven talál, akkor már utolért minket. Ha szent vacsorájában a szent és igaz közeledik hozzánk, és közösséget vállal velünk, az összetört életű, elesett emberekkel, akkor átéljük, hogy átölel minket, magához emel és magáénak mond bennünket. Ennél nagyobb csoda nincs a világon. Ezt kínálja a templom.
A templom az imádkozás háza. Bár a világ bármely csendes zugában lehet Istenre gondolni, hozzá kiáltani, de az Isten hajléka erre különösen alkalmas hely. Az ajándékaiért való köszönetmondás helye: képességeinkért, melyeket tőle kaptunk, családunkért, ahol felneveltek minket, s ahol mi is továbbplántáljuk az életet; a mindennapi kenyérért, amely táplál és éltet; a barátokért és testvérekért, akik nélkül nem tudunk élni; és a legdrágább ajándékért, a mi megtartónkért, Jézusért.
Erőgyűjtés helye is a templom: benne kaphatunk erőt, új lendületet az élet vállalt feladatainak teljesítéséhez, terhek hordozásához, a sors kiszámíthatatlan eseményei között fogódzót és támaszt keresve az örök holnap reménységében.”