Sokakért – Dies Academicus volt az Evangélikus Hittudományi Egyetemen

Létrehozva: 2019.04.11. 10:10, frissítve: 2019.04.13. 18:37
Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna, videó: Győri András Timótheus, hang: Zirnea Kornél
Budapest – 2019. április 10-én tartották meg az Evangélikus Hittudományi Egyetemen az idei év Dies Academicusát, amelyet ezúttal két jubiláló püspökünk, így Fabiny Tamás 60 éves és Szebik Imre 80 éves születésnapjának jegyében tartották, „Sokakért” címmel.

Közös éneklés és igeolvasás után Gáncs Péter áhítatával indult a nap. Máté evangéliumának 20,25–28 alapján elmondta, hogy mesterünk küldetésnyilatkozatának tömör foglalatát kapjuk ebben a néhány mondatban. „Egyértelmű iránymutatás ez a mindenkori tanítványoknak – mondta. – Ha az egyházban a világ hatalomvágya, rangkórsága, szervilizmusa tükröződik, akkor az egyház ízét veszített sóként a történelem szemétdombjára fog kerülni. Ebben az összefüggésben is fontos Judica vasárnapjának zsoltárversére tekinteni: Ítélj meg Istenem, és ments meg engem! Urunk tisztítson meg minket a Zebedeus fiak mindannyiunkban ott szunnyadó hataloméhségének kísértésétől, ő szabadítson fel közös szolgálatra sokakért, mindenkiért.”

Ezután köszöntötte „Imre atyját és Tamás öccsét”, majd rövid exkurzusban elmondta, milyen személyes kapcsolat is fűzi őt a két jubilálóhoz.

Szebik Imrét szupplikáló teológusként ismerte meg, püspöki szolgálatba állításakor is ott állt, és most a gyülekezeti munkatárs képzés ügyét is tőle örökölte meg.
Fabiny Tamás a budavári ifjúság tagja volt, és azóta is sok évtizedes barátság fűzi össze őket.

Méltatta mindkettőjük szolgálatát, amelyet sokakért végeztek eddigi életük során. Érdemeiket sem laudációnak, sem nekrológnak nem szánva, Istennek adott hálát azért, amit Isten rajtuk keresztül ajándékozott már eddig is nekünk és reménység szerint ezután is fog.

Csepregi Zoltán az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora köszöntőjében a meghívón látható megrepedezett, évgyűrűs fatörzs képéről beszélt és a növekedés evangéliumi fogalmáról és arról, hogy az evangélium arra tanít bennünket, hogy a növekedést az Isten adja. Ahogyan a fa évgyűrűi, úgy Imre püspök és Tamás püspök életpályája is egymásba ölelkezett, egymás köré rakódott.
A kép másik szimbóluma a kereszt. Pál apostol az erőtlenségeivel dicsekedett és egyetlen dologról volt hajlandó tudni, Krisztusról, a megfeszítettről. Pál nyomán, böjt idején laudációnkban a dicsértek életének gyengeségeit is kell néznünk, nehéz teherhordozásukat, de mindez a keresztre tekintve jelzi, hogy Krisztus áldozata az, ami megtart bennünket és a hála megfogalmazására késztet bennünket – zárta gondolatait a rektor.

Falus András A természettudomány és a hitem című előadását egy Albert Einstein idézettel kezdte „A tudomány kérdése a hogyan, a hit kérdése a miért.” Ő ehhez még két szót tett hozzá: „A (természet)tudományban a bizonyíték, a hitben pedig a bizonyosság a fontos.”
Ezután a következőket fejtegette: a természettudomány tapasztalatokból indul ki és modelleket alkot, kialakít egy hipotézist, amelyet igazolnia kell. Reprodukálhatóak a bizonyítékok, sokszorosan igazoltak. A természettudomány megcáfolható, nem lehet ideológiai védelemben részesíteni. A természettudományban sose mondjuk, hogy soha. A tudomány nem hit kérdése. A tudománnyal foglalkozó ember ehhez a világhoz, az őt létrehozó teremtőhöz való viszonya más kérdés.
A hit bizonyosságon alapul, nincsen szükség bizonyítékokra. A hit kijelentések, elméletek elfogadását jelenti, tágabb értelemben tapasztalatilag, logikailag nem bizonyítható, sőt nem is kell bizonyítani. Az elfogadás a racionalitás hiányában jön létre. Majd felvetett kérdéseket arról, hogy a teológia mennyiben tudomány és mi a tudomány-jellege. Mire van joga egy embernek?

Csepregi Zoltán Ároni ház – a nepotizmus protestáns változata? című előadásában részletesen beszélt a 17–19. századi magyarországi evangélikus családokról, jelesül a több nemzedéken át lelkészi állást betöltő személyekből álló vallási közösségek érdekességeiről. Elemezte történeti szociográfiák alapján a társadalmi magatartásformákat, a lelkészdinasztiák létrejöttét, a házassági stratégiák kérdését. Külön fejezetet szentelt a magyarországi püspökök családjainak, a püspöki székben egymást követő apa-fiú, nagybácsi-unokaöccs, após-vő viszonyrendszernek. Felsorolta az egyházi klánokat, majd a patrónusok, a regionális elit, az egyetemi tanulmányok, a szociális tőke, a kapcsolatrendszer és családi könyvtárak (nyomtatványok, kéziratok) öröklésének befolyásoló erejét is elemezte.

Az EHE énekkarának szolgálata következett ezután. A kórus dr. Fekete Anikó énekkarvezető irányításával adta elő J. S. Bach egy korálját és az Eperjesi Graduál egy tételét. Zongorán kísért dr. Finta Gergely.

Hafenscher Károly A püspöki szolgálat evangélikus-liturgikus szempontból című előadásában arról szólt, hogy a lutheri hagyomány szerint nincsen külön püspöki szentelési rend, mert a lelkészi szolgálatba állításkor felszentelik a lelkészt, püspökké azonban nem szentelünk, hanem iktatunk vagy szolgálatba állítunk. Luther az egyházat akarta megreformálni, nem akart új egyházat létrehozni, vagy új tanítást, hanem Krisztus egyedüli hatalma és uralma megkérdőjelezhetetlen volta alapján újragondolt minden, Krisztus hatalmát gyengítő tényezőt, amelyeket kiiktatott.
Ez alapján a püspöki szolgálat praktikus oldalát hangsúlyozta és azt, hogy nem kell emberi hatalom a tisztség betöltésére. Ettől függetlenül még ma is igen nagy különbség érzékelhető a püspöki szolgálat megítélésében az ortodox lutheránusok és evangélikál csoportok között.
Hafenscher Károly ezután a 2005-ös az egyház szervezetéről és igazgatásáról szóló zsinati törvény alapján vette sorba a püspöki tisztség jellegzetes vonásait. Hangsúlyozta, hogy a püspök joga és kötelessége, hogy gondot viseljen az egyházi szolgálat tartalmi és személyi feltételeiről. A részletesen felsorolt feladatok mellett kiemelte, hogy a püspök fontos feladata az, hogy a pásztorok pásztora legyen, azaz pásztorolja a lelkészeket, és elősegítse a testvéri szeretetben való együttműködést.

Székely János katolikus megyéspüspök Felnőttképzés az egyházban – teológiai és gyakorlati megközelítésben címmel a biblikus alapok vizsgálatával kezdte előadását. Elmondta, hogy Isten igen sokáig várt arra, hogy titkát feltárja. Ábrahám elhívása akkor történt meg, amikor egy emberi közösség alkalmassá vált arra, hogy rálásson különböző kultúrákra (egyiptomi, mezopotámiai), majd taníthatóvá, befogadóvá lett. A zsidó családok voltak az elsők, akik fontosnak tartották a családon belül az oktatást, tanítást, az olvasást és az írást. Így, amit Isten átadott az embereknek, azt tudhatták az utána jövő nemzedékek is. Isten így embereket, lelkeket, szellemeket érintett meg, majd előkészítette a helyet, ahol testet ölthetett. Az Ószövetség bölcsőt készített a Messiásnak.
Ábrahám története elmondja, hogy mit jelent embernek lenni. Odüsszeusz története pedig azt mutatja be, hogyan kell élni a világban. Amíg azonban Odüsszeusz hosszú út és próbatételek sorozata után ugyanoda érkezik meg, ahonnan elindult, Ábrahám élete a próbatételekkel teli út után soha nem tér vissza Háránba, és bár ígérete van egy földről, az sosem lesz az övé, csak Sára sírja, egy talpalatnyi föld, egy megnyílt húsvéti sír lesz a sajátja, amely azt mutatja, hogy a végpont nem ebben a világban van, az ígéret földje nem itt van.
Odüsszeusz világképe humanista, emberközpontú. Ábrahám történetében nem ő a főszereplő, nem ő a hős, hanem Isten. Az élet célja túlmutat a világon. Nem mi indítottuk el az életünket és Isten az, aki be fogja teljesíteni azt.
Ezután a püspök Jákób, Mózes, Jézus és Pál apostol életét is elemezve eljutott oda, hogy mi hogyan viszonyulunk a felnőttképzéshez. Megállapította, hogy sok energia megy el az akadémiai dolgokra, pedig arra kellene tanítani az embereket, hogyan éljenek. Nagy szerepük van a világiaknak az egyházban és ezt jobban ki kellene használni, valamint azt, hogy követhető felnőtt példák kellenek a fiatalok számára.

Ezután Kónya Péter az Eperjesi Egyetem rektora köszöntette a jelenlévőket.

Szebik Imre püspök köszönetet mondott azért, hogy neves jubileuma alkalmából köszöntötték. A Luther Zum Vergnügen című könyvecske alapján felsorolta, milyen a jó lelkész:
„Jó az a lelkész, aki tanítóképességekkel megáldott, éles eszű, jól tud beszélgetni emberekkel, kellemes orgánummal ajándékoztatott meg, jó emlékező tehetséggel megáldott, tudja, mikor kell abbahagyni a prédikációt, a maga dolgában szorgalmasnak mutatkozik, testét-lelkét adja bele a szolgálatba, hagyja magát mindenki által kigúnyolni és mindent türelmesen hordoz el.”
„Azt érdekes módon Luther nem sorolta fel, hogy a tudományban jártasnak kell lenni, mert azt alapnak tartotta. Az evangélium szolgálata az egész életet kívánja, mert az Istennek való szolgálat a legnagyobb szabadság, amire elhívattunk” – mondta Szebik Imre.

Fabiny Tamás püspök elődje alapján szeretne majd nem megkeseredett emberként nyugdíjba menni. Gáncs Péterhez hozzászólva, ő is hangsúlyozta, hogy ez a mai nap nem laudáció, mert csak Istent illeti a dicséret, nem is nekrológ, a halál állapotában való visszatekintés, hanem helyén lévő szavak, amelyeket mély hit és tudományos elköteleződés ihletett. A teológia hitmélyítő folyamat, nem szabad félni a kritikus kérdésektől, tudományos apparátustól, de vállalni kell emellett a rendszeres imaéletet és az egyházhoz, gyülekezethez tartozást. E kettőnek összhangba kell lennie.
A püspöki lánc viselése nem dísz, ornamentika, hanem a szolgálat mély jele, amely az Istenhez tartozást és a lutheri teológis crusist képviseli. „Szívünkre és vállunkra kell venni más emberek gondját, az elesetteket, a megalázottakat, másokat kell segítenünk.”
Ezután pedig a szolidáris ökumené fontosságát hangsúlyozta, köszönetet mondva a konferencia előadóinak sokszínűségéért, értékeiért.

Az állófogadás után, sor került a Teológia és nyilvánosság – az EHE oktatóinak tanulmánykötetének bemutatására. Az előadó Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője számára a kötet elolvasása igen mély, intellektuális élményt jelentett. A kötet fontos kérdéseket vetett fel, amely a jelenlegi egyházvezetés számára is folyamatos, napi dilemma: mit mondjunk kifelé, hogy viselkedjünk a mai magyar társadalomban, vagy a globalizálódó világban?
Az egész kötetben rendkívül jól rímelnek egymásra az egyes tanulmányok, rendkívüli szellemi műhely bontakozik ki. Ezután az országos felügyelő az egyes tanulmányokból idézve méltatta a szerzők tevékenységét, az egyes tanulmányok résztémáinak a főtárgyhoz való kapcsolatát.

A Dies Academicus végén Szabó B. András átvette teológiai docensi kinevezését, majd sor került Simon Z. Attila evangélikus lelkész doktorrá avatására. Laudációt mondott Seres-Busi Etelka egyetemi docens (a mellékletben olvasható), esküt vett Szentpétery Péter. Simon Z. Attila zárszóként köszönetet mondott.

Az ülést Csepregi Zoltán rektor rekesztette be.

KÉPGALÉRIA:

VIDEÓK: