Fabiny Tamás elnök-püspök az alkalmat bevezető áhítatában a 2Móz 3,5 – „Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz!” – alapján fejtette ki gondolatait. Igehirdetésében a szakrális és a profán tér közti különbségre hívta fel a figyelmet. A templom a mennyei szentély mása, ezért van jelentősége a liturgiának, és ezért mondjuk azt, hogy Isten jelenléte szenteli meg az épületet, amit Isten szolgálatába állítunk. Nemcsak kövekből, hanem élő kövekből kell, álljon egy ilyen templom! Püspök Úr végül feltette a kérdést: Vannak-e evangélikus szent helyeink?
Krähling János azzal kezdte előadását, hogy az emlékezet már az úrvacsora szereztetési igéjében is megtalálható: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19). Az evangélikus templomépítészetnek emlékezet, és identitásformáló hatása van. Az emlékhelyek olyan maradványok, amelyek emlékezet megőrzők. Luther szerint a templom ne közönséges, hanem közösségi, tiszteletet érdemlő legyen. Bibliai alapokra helyezve: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” ( Mt 18,20)
Ha a történeti Magyarország evangélikus templomait nézzük, akkor különböző identitásokkal találkozunk. Leginkább a magyar, német és szlovák gyökerű gyülekezetek jelenléte figyelhető meg. Három főbb típusú templomot különböztethetünk meg: a dél-dunántúli típus, ami a magyarországi németséghez tartozik, a Veszprém megyei típus, ami a középkori hagyományoknak a továbbélése, és a centrális típus, ami a szlovák típusú templomokra jellemző. Ezeken belül további típusokat látunk. Az alföldi típushoz tartozik pl. a tótkomlósi evangélikus templom, ahol érdekes a belső harántirányú tér és a középkori szószékoltár-forma a befordított karzattal. A nyugat-magyarországi típusnál a városi vonulathoz tartozik pl. a pozsonyi evangélikus templom, ami egy francia hugenotta templom típust követ. Ezt a mintát követi a szarvasi evangélikus ótemplom, a soproni evangélikus templom vagy a békéscsabai evangélikus nagytemplom. Falusi vonulata pl. Uraiújfalun található.
Az artikuláris helyeknek a felvidéki vonatkozásába olyan épületek tartoznak, ahol nem volt előírva térforma, és az építőanyag sem volt meghatározva. A dél-dunántúli típus kicsit őrzi a középkori hagyományt, hiányzik belőle a diadalív, de van szószékoltár. Jellemző rá a gazdag karzatrendszer. A Veszprém megyei típus egy érdekes közbülső fázis, ahol a középkori és a dunántúli típus hatása fedezhető fel. A nógrádi típusú templomoknak van szentélye, a templomhajók pedig faboltozattal fedettek. A centrális típusúaknál az egyik típus a szlovák gyökerekhez, a másik pedig a hugenotta hagyományhoz kötődik.
Az előadás végén kötetlen beszélgetéssel zárult az este.