Virágvasárnapi derű

Létrehozva: 2019.04.14. 12:01, frissítve: 2019.04.14. 12:01
Szöveg: Fabiny Tamás
Jézus szamárháton, alázatos királyként bevonult Jeruzsálembe. János evangélista szerint az őt fogadó tömeg pálmaággal a kézben hozsannázott, vagyis a győzelemnek és a diadalnak a jelképét tartották kezükben. Azokban az országokban, ahol nemigen vannak pálmák, egyszerűen csak virágos ágakat vagy barkát használnak és szentelnek meg.

Talán nem is gondolunk arra, hogy a magyar barka szó etimológiája összefügg a barikával vagy birkával. Nyilván a birka szőre és a barka bolyhossága közti hasonlóság kapcsolja össze ezt a kettőt. Ez az összefüggés nem kevesebbet mond, mint hogy Jézus diadalmasnak tűnő bevonulásának végső célja egyáltalán nem a hódítás és az uralkodás, hanem hogy mint áldozati bárány adja majd oda életét. 

Nagypéntek gyásza előtt virágvasárnap azonban még igazi örömünnep. Nem véletlenül hangzik fel ilyenkor a hozsánna és a hallelúja dicsőítő kórusa. 

Hadd legyek személyes: nagyon szeretem ezt a virágvasárnapi derűt. Igen, a passió töviskoszorúja előtt tartsuk kezünkben, és őrizzük szívünkben ezeket a virágokat. József Attilával együtt könyörögjünk azért, hogy a kisgyermekek „liliomlábaikkal / Ártatlanul mehessenek át / Az előttük álló vértengeren” (Tanítások).

Vagy milyen szép, hogy Virágvasárnap című versében Csoóri Sándor még a Jézust a hátán vivő csacsit is virág-metaforával jellemzi:

Valahol most egy tulipán-szájú,
kicsi szamárka ordibál,
hátára odaképzelem magam
s vagyok Jézus király.

Liliomlábú gyermekek és tulipánszájú szamárka, nos, az ilyen szóösszetételek miatt is áll hozzám annyira közel virágvasárnap. Néhány hete Jeruzsálemben járhattam, és nyomon követhettem Jézus Szent Városba való bevonulásának útvonalát Betániából az Olajfák hegyén és a Kedron patak völgyében vezető országúton át, az Aranykapun keresztül az egykori szentélyig. Aztán átmehettünk, igaz a közlekedést nehezítő ellenőrző ponton keresztül Betlehembe, ahol ezt a túlnyomó többségben palesztinok által lakott várost fal választja el a zsidók lakta területektől. Betlehem egyik tűzfalán egy hatalmas graffitire lettem figyelmes: egy fiatal kendős palesztin széles mozdulattal éppen elhajít valamit. Nos, nem kézigránátot, még csak nem is követ, hanem egy csokor virágot. 

Mint ahogy számos tüntetésen látni olyat, hogy demonstrálók virágot nyújtanak át a velük farkasszemet néző rendőröknek.

A virág a szeretet és a megbékélés ősi jelképe. Jó néhány évvel ezelőtt a Tolcsvay fivérek énekelték: 

Csak egy kék színű virág,
ennyi a jelünk.
Aki jön, mind barátunk,
és boldog lesz velünk.
Csak egy kék színű virág,
mit a kezedben hozol,
Csak egy kék színű virág,
már hozzánk tartozol.

Lehet mondani, hogy jó adag naivitás, a beatkorszakból itt maradt romantika árad ezekből a sorokból. Ám hadd utaljak egy másik, világlátásban nagyon hasonló korabeli zenekarra, az Illés együttesre. Nekik is van egy virágvasárnap is idézhető számuk, a címe az, hogy Virágok tengere. Szörényi Leventéék abban így énekeltek:

Oh, virágok tengere
Ringasd el hajóm

Majd felhangzott a refrén:

A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma
A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma

Jézus, a Jeruzsálembe bevonuló király nem a hatalom szeretetét, hanem a szeretet hatalmát képviselte. Nem hódítóként érkezett, hogy leigázza az embereket, hanem azért, hogy szelíd szavával lefegyverezze őket. Mindez pedig nemcsak a virágvasárnapi Jézusra jellemző, hanem arra a Mesterre is, aki nagycsütörtökön kötényt köt maga elé, hogy megmossa tanítványai lábát. Arra a nagypénteki szenvedőre is, aki mint bárány némán tűrte, hogy feláldozzák. Végül arra a húsvéti Úrra is, aki a maga végtelen szeretetével legyőzte a gonoszságot, és feltámadt. Ezért majd a húsvéti Jézust is virágot megidéző énekkel fogjuk dicsérni:

„Krisztus, virágunk, Szép termő águnk. / Feltámadt Krisztus, vigadjunk! / Bűnből, halálból támadjunk!” 

A jegyzet elhangzott 2019. április 14-én a Kossuth Rádió Vasárnap reggel, Lélektől lélekig rovatában.