„Lelkem köztetek marad!” – Pünkösd Maglódon

Létrehozva: 2019.06.13. 09:43, frissítve: 2019.06.17. 11:30
Szöveg: Németh Mihály; Fotó: Szél Attila, P. Nagy Krisztina, Balázsné Durai Anikó
Maglód – Pünkösd Maglódon az esztendő legszebb ünnepe. A gyülekezetben máig él az evangélikus szlovákok – napjainkra a legtöbb helyen megszűnt – pünkösdi hagyománya: a zöldágazás. Ez régen azt jelentette, hogy ilyenkor nemcsak a lakóépületeket, hanem a templomokat is feldíszítették zöld ágakkal. A maglódiak pünkösdi templomdíszítő szokása máig élő egyházi szokás, melyet a múlt évben felvettek a Szellemi Kulturális Örökség Magyar Nemzeti Jegyzékére.

2019 pünkösdjének szombatján az evangélikus gyülekezetből apák és fiúk indultak a maglódi határba nyárfaágakért. A levágott ágakat Kérges László felügyelő vezetésével rögzítették a templom padjaihoz. Aznap kora délután az asszonyok Szever Jánosné és Pavlovics Lászlóné irányításával kötözték fel anyáiktól örökölt, féltve őrzött kendőiket, színes szalagjaikat a topolyafák hajtásaira.

Pünkösd ünnepén a helyiek és vendégeik java része népviseletben érkeztek az istentiszteletre. A szlovák nyelvű liturgiában Gulácsiné Fabulya Hilda, az Országos Szlovák Lelkészi Szolgálat vezetője szolgált, akit elkísért gyülekezetének, a Budapesti Szlovák Ajkú Egyházközségnek több tagja is. A Pilisszentkeresztért Kulturális Egyesület és a Nézsai Őszirózsák Kórus karénekével dicsőítette Istent. Rajtuk kívül Ecserről, Dabas-Sáriból, Kerepesről, Kistarcsáról, Nagytarcsáról, Pilisről és Rákoskeresztúrról érkeztek vendégek erre a napra Maglódra.

Németh Mihály lelkész igehirdetésében arra emlékeztette a gyülekezetet, hogy Isten nemcsak kövekből akar templomot építeni, mint Haggeus próféta idejében, Jeruzsálemben, vagy az 1700-as években Maglódon, hanem élő kövekből, igéje hallgatóiból akar templomot építeni a Szentlélek által! Ami félbe maradt életünkben az folytatódhat! Ehhez Isten adja segítségét, amikor így biztat: „… ígéretet tettem nektek… és Lelkem köztetek marad! Ne féljetek!”

Az istentiszteletet követően a Művelődési Házban kezdetét vette a 21. Maglódi Szlovák-Tót Nap keretében a pünkösdi bál.  

Pünkösdhétfőn Pünkösdi Parókia Piknik volt a gyülekezetben. A hittanos családok voltak együtt közösségben. A hitoktatók által vezetett tanévzáró alkalmon bibliai foglalkozás, bábozás, sok játék várta a résztvevőket. A piknikezők az istentisztelet végére feljöttek a templomba közös imádkozásra, éneklésre és áldásra. Ezt követően pedig jóízűen fogyasztották el a bográcsban főzött pincepörköltet.

És még mindig nem volt vége a programnak. A pünkösdi templomdíszítő szokásukkal, a hagyományt szintén ápoló, szomszédos mendei gyülekezettel együtt, a maglódiak először mutatkozhattak be a Szentendrei Skanzenben. A Roszicska Hagyományőrző Egyesület, a Nő Klub, a Nyugdíjas Klub tagjai maglódi népviseletben, maglódi táncokat járva, kuglófot és kapusznyikát kínálva, prospektust osztogatva ismertették meg a skanzen látogatóival pünkösdi templomdíszítő szokásukat. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum színpadán, a Lévai Attila vezette Kacamajka Néptáncegyüttes, az őket kísérő fúvós és vonós zenekarokkal együtt, fergeteges műsort mutattak be. Ebben a maglódi zöldágazást mutatták be Túri György és Mózesné Kulánda Nikolett koreografálásában.

Az ünnep áhítattal zárult a Szentendrei Skanzen (idén a mendeiek által feldíszített) Szent Anna-kápolnájában. Lukács Máté András maglódi hatodéves hallgató az ézsaiási próféciát idézte: „Egyik ezt mondja majd: »Én az Úré vagyok!« Kié vagyunk? – tette fel a kérdést a lelkészjelölt. Ahogyan egy gyermek válaszol: apáé és anyáé, úgy Isten gyermekeként mi is válaszolhatjuk: mennyei Atyánké vagyunk. Ő pedig megjelöl minket Szentlelkével: az övéi vagyunk, hozzátartozunk, szeret minket.

Maglódon az elmúlt napok pünkösdi forgatagában áldás volt megtapasztalni Isten közösséget megújító, megtartó szeretetét, azt hogy övéi vagyunk, és hogy Szentlelke valóban köztünk marad.