A Timóteus Társaság keresztény ismeretterjesztő szervezet, amely különböző programokat, eszközöket és stratégiákat dolgozott ki annak érdekében, hogy az ifjúság és a velük foglalkozó szakemberek számára értékes és gyakorlati segítséget nyújtson. Munkájukban szorosan együtt dolgoznak magyarországi történelmi egyházakkal, civil szervezetekkel és helyi közösségekkel. A Timóteus Társaság a CCCI (Campus Crusade for Christ International) nemzetközi missziós szervezet magyarországi tagszervezete, melyet 1951-ben dr. Bill Bright alapított. Jelenleg valamivel több mint huszonötezer teljes idejű munkatárssal százkilencvenegy országban végzik missziójukat, huszonkilenc különféle szolgálati területet ölelve fel a diákok felé végzett missziótól a sportolókon, a katonákon, az üzletembereken, családokon keresztül egészen a lelkipásztorokig.
„A tanítványozás számomra azt jelenti, hogy egy vagy több Krisztus-követővel haladunk együtt előre a megszentelődés útján” – meséli Pecsenka Lilla, aki főállású szolgálóként dolgozik a Timóteus Társaságban. „A Bibliából azt látjuk, hogy Jézus ezt a modellt adta a tanítványainak: arra hívta őket, hogy kövessék, és tanuljanak tőle, majd pedig kiküldte őket azzal a paranccsal, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet. Az első keresztények is ezt csinálták (Pál leveleiből sokat megtudhatunk erről), és emiatt vagyunk mi itt. Úgy gondolom, hogy minden hívő életében fontos, hogy legyen egy »Pál«, egy nála érettebb hívő, aki már egy kicsit előrébb tart a megszentelődés útján, és egy »Timóteus«, egy nála hitben fiatalabb, akinek továbbadhatja mindazt, amit tanult, és aki szintén keres magának egy »Timóteust«. Az ilyenfajta kapcsolatok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy – az ige által és a Szentlélek erejéből – egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá formálódjunk.”
Néző Sándor 2007-ben találkozott a Timóteus Társasággal a jogi egyetem gólyatáborában. „Valószínűtlen hely Isten hívásával szembesülni! – meséli. – Később, azon az őszön első kézből megtapasztaltam, milyen tanítványnak lenni, és önkéntesként mindig ott voltak az életemben a Pálok, Barnabások és Timóteusok.” Sándor a jogi pálya helyett a szolgálatot választotta: 2015 óta főállásban dolgozik a Timóteus Társaságban, ahol középiskolásokkal foglalkozik.
Sándor szerint a fenti ige azt jelenti, hogy az életének része három embertípus: „Pál”, „Timóteus” és „Barnabás”. „»Pál« az a valaki, aki segít a hitben növekedni. Akihez mehetek a kérdéseimmel, aki biztat, hogy ismerjem meg Isten igéjét, aki együtt imádkozik velem, aki felteszi a kérdéseit, hogy építsen, aki példát mutat a szolgálatban és az evangélium továbbadásában. Ennek a valakinek nincs szüksége formális címre vagy felhatalmazásra. Ő a saját Istennel járását adja tovább, nem mintha ő már »megérkezett« volna, csak úgy, mint aki kicsivel régebb óta jár ugyanazon az úton. Ennek az idősebb testvérnek nincs szüksége más konkrét szerepre, de azért lehet neki: egy lelkész vagy más hivatásos szolgáló, egy bibliaóra vezetője, egy szülő, egy tanár, egy edző, csoport- vagy osztálytárs vagy felsőbb éves stb. Ezerféle kapcsolata lehet egyébként a tanítványaival, de nem ezek miatt, hanem Isten közvetlenül mindenkinek szóló hívása miatt (pl. Mt 28,18–20) lép be az életembe, és lemodellezi a tanítványnevelés folyamatát, hogy aztán én is továbbadhassam ezt valakiknek. Ezek a valakik számomra a »Timóteusok«, akiknek a fenti kapcsolatban én vagyok a »Pál«. Akikkel együtt járok a tanítványság útján, ők pedig a »Barnabások«. Ők azok, akikkel közösen nézünk szembe a kihívásokkal, birkózunk meg kérdésekkel, élünk meg helyzeteket. Egy csoport, akikkel Jézus tanítványai vagyunk. A közösségnek óriási ereje van, és az az ideális, ha több ilyen »Barnabással« vállvetve éljük meg a lelki növekedést. Ez egy nagyon rövid magyarázat, és hogy a gyakorlatban hogyan valósul meg, az kultúrától és élethelyzettől függően sokféle lehet. Három dolgot hangsúlyoznék benne, ami nem kihagyható: az Isten igéje, a személyes kapcsolat és a közös szolgálat.”