Énekeljetek neki új éneket! – Ünnepelt a monori gyülekezet

Létrehozva: 2019.09.20. 06:18, frissítve: 2019.09.20. 06:24
Szöveg: Sánta József, fotó: Gál Zoltán és Török Árpád
Monor – Orgonaszóval ünnepeltek Monoron, a nyolcvanéves templomszentelési évforduló alkalmán, ahol hálát adott a közösség az új hangszerért, és a gyülekezeti terem felújításáért. Hosszú fáradozás eredményét Fabiny Tamás püspök áldotta meg. Az ünnepség végén pedig egy reformáció korából származó Melanchthon mű is átadásra került.

Az 1900-as évek elején Meskó István tanító és dr. Lehotzky Antal közjegyző, későbbi felügyelő intéztek felhívást a környék evangélikusaihoz. Kezdetben csak néhány családdal, Monor, Monorierdő valamint Vasad kül és belterületén élők felkutatásával indult a gyülekezet. 1939-ben Detre Lajos szolgálati ideje alatt, egy régi vágya teljesült a gyülekezetnek. Két évvel az önállósodásuk után, már a templom építését is befejezték, és 1939. június 18-án dr. Raffay Sándor püspök felszentelte a gyülekezet új istentiszteleti helyszínét, amely dr. Sándy Gyula tervei alapján készült és a wittenbergi vártemplom jegyeit is magán viseli. Nagy összefogás kellett akkor is, derül ki a gyülekezet krónikájából: „Ahogy egy jó és képzett énekkarból is sokszor ki-kihangzik egy jó szoprán, vagy tenor a szólam erősítésére vagy aláfestésére, úgy tűnnek ki néhányan a jókedvű építők és monori adakozók sorából, mikor a gyülekezet templomának felállításáról volt szó.”

Szeptember 15-én hosszú munka után, felemelő ünnepségben volt része a monori evangélikusoknak, hiszen a 80 éves templomszentelési évfordulójuk alkalmából több célt is kitűztek. A gyülekezet régi vágya volt, hogy legyen egy méltó hangszere a templomnak. Még az 1900-as évek elején, mikor éppen csak kezdték évről évre összegyűjteni a környék evangélikusait, az akkor maroknyi közösség beruházott egy harmóniumra, és a kezdetek óta gyülekezeti énekeket mindig egy ilyen hangszerrel kísérték. Bár tervek voltak többször is, a gyülekezet sokszor változó anyagi helyzete nem tett lehetővé egy nagyobb beruházást, mégis megmaradt a vágy, hogy a gyülekezetnek méltó hangszere lehessen.

A gyülekezet felügyelőjének, Csontos Tamásnak buzgó ösztönzése és utánajárása nyomán egy külföldi referenciákkal is bíró céget, a Viscount Magyarország Kft.-t és ügyvezetőjét, Loósz Róbertet kértük fel a templom felmérésére és az ő ajánlatára választottuk a szerény megjelenésű, méreteiben a harmóniumhoz hasonló Chorum 40 típusú két manuálos és 31 regiszteres hangszert.

Talán csak a legmerészebb álmainkban gondoltuk, hogy akárcsak egykor a templom építése idején, most is lesznek olyanok, akik megerősítik a „kórus egyes szólamait”. Nem tudunk eléggé hálásak lenni azért a támogatásért és azokért az adományokért, amellyel ennek a kis gyülekezetnek az álmát megsegítették. 

A templomszentelési évforduló alkalmából a gyülekezet igyekezett a lehetőségekhez mérten minél szélesebb módon megújulni. A templomban így került felújításra az elektromos hálózat és az oldalsó lambéria, valamint a keresztelőkő.

Ezen felül a megnyert állami, egyházi és önkormányzati pályázatok, valamint a gyülekezet jelentős anyagi hozzájárulása nyomán egy sor felújítást tudtunk véghezvinni. Bár nem sikerült minden eredetileg tervezett felújítási munkálat végére érni, mégis impozáns végeredmény, tekintve hogy a szakmai munka mellett, a gyülekezet tagjai és a presbitériuma jelentős időt és energiát fordított arra, hogy a parókia környezete szép és hívogató legyen.

Mikor minden elkészült, a 80 éves templomszentelési évforduló ünnepséget szeptember 15-én ünnepelte meg a gyülekezet, amelyet nagy érdeklődés követett az egész városban, többek között a hivatalosan először megszólaló új orgona miatt. A liturgiai szolgálatot Győri Péter Benjamin esperes végezte, a gyerekek pedig kórusénekkel, furulyaszóval és rövid kis verssel szolgáltak, míg megszólalhatott az orgona. 

Fabiny Tamás püspök igehirdetési szolgálatában a meghívóban is szereplő zsoltárvers alapján szólt a közösséghez: Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! (Zsolt 33,3). 

Fabiny Tamás püspök megáldotta az orgonát, amelyen Johann Sebastian Bach: F-dúr prelúdiuma szólalt a gyülekezet felügyelőjének, és egyben kántorának előadásában. Sokan meghatódva és elégedetten hallgatták végig a darabot. Közös imádság következett, végül pedig Trincsi Laura kántor játszotta a záró 317-es éneket amelyben a 80 éve felszentelt templomban először énekelhette orgona kísérettel a gyülekezet: „Zengjen ma boldogan, szárnyaljon égig az ének! Atyánk, mind áldanak, akik ma házadba térnek.”

Az ünnepi közgyűlést Csontos Tamás felügyelő nyitotta meg, aki köszönetet mondott azoknak, akik támogatták az orgona megvásárlását: Evangélikus Egyházzenei Bizottság, Los Alamos (Egyesült Államok, Új–Mexikó) Betlehem Evangelical Lutheran Church, Monori Evangélikus Kultúráért Alapítvány, Monor Város Önkormányzata és azoknak a cégeknek és magánszemélyeknek, akik hozzájárultak ennek az orgonának a megvásárlásához. Egyúttal köszönetet mondott azoknak, akik a templom vagy a gyülekezeti terem felújításán dolgoztak.

Közgyűlési jelentésében Sánta József beosztott lelkész ismertette röviden a templomépítés körülményeit, valamint a korábbi gyülekezet által használt hangszerek történetét és a felújítási munkákat.

A végén Detre Lajos templomépítő-lelkész 39 éves visszaemlékező beszédét idézte: „…van egy ékszer szépségű templomunk. 39 évvel ezelőtt tárta ki ajtaját Istennek, Monoron élő népe előtt… a legfontosabb mégsem a számbavétel… a legfontosabb nem az, amit mi mondunk magunkról,  hanem amit Ő, a mi Urunk mond nekünk.”

Bíztatta az elmúlt időszakban elfáradt presbitériumot és gyülekezeti tagokat – akik lelkesen dolgoztak heteken keresztül –, hogy most még ugyan a pihenés és ünneplés ideje van, de hamarosan tovább kell folytatni a munkát, és további tanúságtételre hívta a keresztény közösséget Pál apostol levele nyomán: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58)

Az ünnepség egy másik fénypontja következett a végén, amikor köszönetnyilvánítás közben a gyülekezet másodfelügyelője, Kovács Endre egy nagyvonalú adományt ajándékozott az egyháznak elhunyt édesapja hagyatékából: egy eredeti reformáció korabeli szép állapotnak örvendő könyvet, Philipp Melanchthontól.

A közösség ezután megtekinthette a megújult gyülekezeti termet és a szépen felújított gyülekezeti udvart is a szeretetvendégségen.