„Mint a folyóvíz mellé ültetett fa” – Teremtés heti nyitó istentisztelet a Budavárban

Létrehozva: 2019.10.03. 07:09, frissítve: 2019.10.03. 12:55
Szöveg: Koltai Zsuzsa, fotó: MTVA
Budapest – Budavár – A magyarországi egyházak idén szeptember 29. és október 6. között ünneplik a teremtés hetét. Az evangélikus nyitó istentiszteletnek a budavári gyülekezet adott otthont a 11 órai ünnepi istentiszteleten, melyen Fabiny Tamás, az Ararát Teremtésvédelmi Munkaág felelős püspöke hirdetett igét. Az istentisztelet liturgiájában Koltai Zsuzsa koordinátor szolgált.

Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad.” (Jer 17,8a–b) – hangzott az ünnepi hét vasárnapjának igehirdetési alapigéjében.

Hála és felelősség a teremtés hetének idei témája, melyből kiindulva az Isten kezében való lét gondolata adott keretet az igehirdetésnek. A teremtés heti füzet borítóképét, az emberi kézre bizalommal szállt kismadarat vetítette Fabiny Tamás püspök a templom falára és helyezte példaként a szemünk elé: ezzel a bizalommal és hálával élhetünk mi is Isten kezében. Rámutatott: ebből az alaphelyzetből kiindulva nem egyszerűen természet- vagy környezetvédelemről beszélünk, hanem teremtésvédelemről, mert Isten az, aki ránk bízta a földet, és teológiai alapja van annak (kultúrparancs), hogy gondos vigyázással viszonyuljunk a világhoz. Emellett hangsúlyos, hogy felelősségünk is van: a világhoz való viszonyulásunk választás. Az Isten az ember elé adta az áldást és az átkot, a halált és az életet (5Móz 30,19), melyet a jeremiási alapige kifejező képei, a pusztában, szikes, lakatlan földön tengődő bokor és a folyóvíz mellé ültetett, üde zöld, gyümölcsöt hozó fa összehasonlítása tettek plasztikussá. Az áldás, a folyóig eresztett gyökér és a gyümölcsötermés alapja mind: a forrás. Jeremiás próféta – akiről a püspök megemlítette, hogy a kevéssé új keletű, a Bibliában gyökerező ökoteológiai gondolkodás művelője volt – könyvének korábbi szakaszában hangsúlyozza, hogy Isten az igazi forrás, és a világot sújtó problémák alapja, hogy „engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet” – mondja az Úr (Jer 2,13).

Fabiny püspök a Ferenc pápa Laudato si’ enciklikájára való hivatkozással elénk tárta, hogy ma ökológiai megtérésre van szükség, melyben példaként áll előttünk Assisi Szent Ferenc, aki a természettel ápolt egészséges kapcsolatán keresztül a teljes értékű megtérés dimenzióját, a belső és mély megtérést tudta megmutatni. 

Az igehirdetés zárógondolata kihangsúlyozta az Isten kezében való létet, a bizalom és biztonság fontosságát. Erich Frommra hivatkozva a birtoklás és a létezés különbségét emelte ki az igehirdető: a létezés választásába vetett bizalmat a birtoklás helyett, melyben a forrás Isten, a létezés Istene, a „Vagyok, aki vagyok.” (2Móz 3,14) Luther egy szép idézetén keresztül visszakanyarodva a képen látott és a vasárnap lekciójában is hallott, Krisztustól példaként elénk állított égi madarak bizodalmához, a püspök is arra buzdított mindannyiunkat, hogy a teremtés hete is biztasson bennünket az Istenre hagyatkozásban: merjük Istenre hagyni gondjainkat és aggodalmaskodásunkat, és az ő kezében maradni. (Az igehirdetés itt meghallgatható.)

A teremtés hetét megnyitó istentisztelet az igehirdetés mellett a liturgia változó részeiben is a teremtés hetének szellemiségét szólaltatta meg, a 104. zsoltáron keresztül a teremtett világ szép rendje, Isten dicsősége és világossága tárult elénk, a Kyriében Krisztus hálás életét hangsúlyozva könyörögtünk, és az Oratio Oecumenicában a teremtésvédelem természeti, társadalmi, emberi, egyházi és mindennapi szempontjai is megjelentek. (Az Oratio Oecumenica szövege itt olvasható.)

A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát Teremtésvédelmi Munkaágának koordinátora.