Barátok

Létrehozva: 2019.11.19. 06:32, frissítve: 2019.11.19. 06:32
Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Fabiny Tamás
Ez a lapszám a reformáció emlékünnepe és Márton napja között jelenik meg. Ebből az alkalomból egy 1540-es eseményt idézek fel, amelynek alapján a barátságról szeretnék szólni. Közgyűlésekre, zsinatra, felügyelőtalálkozóra készülve talán van ennek értelme.

Történt pedig, hogy a választófejedelem Luthert Wittenbergből Weimarba hívatta, ahol Melanchthon betegen feküdt. Amint Luther lóhalálában megérkezett, látta, hogy a helyzet valóban nagyon súlyos. Melanchthon szeme egészen megtört fényű volt, beszéde lelassult, hallása eltompult, arca sápadt és beesett volt. Senkit nem ismert meg, nem evett és nem ivott semmit. Amikor Luther ebben az állapotban látta barátját, így szólt: „Egek, hogy tönkretette az ördög ezt az embert!” Ezután az ablakhoz lépett, és hangosan imádkozni kezdett: „Mindeddig megtartott engem az Isten. Igaz, hogy a nyakára jártam, a fülét cibáltam, és számonkértem tőle a Bibliában tett ígéreteit. Mondtam neki, hogy meg kell hallgatnia, ha azt akarja, hogy ígéreteiben bízzam. Ó, Isten, Istenem, én Istenem! Állj mellém minden világ és okosság ellenében, hiszen nem az én dolgomról, hanem a tiedről van szó. Ó, Isten, Istenem, nem hallasz? Meghaltál, én Istenem? Nem. Te nem halhatsz meg, csak elrejtőztél. Állj mellém Jézus Krisztusnak, szeretett Fiadnak nevében, aki az én védelmem és oltalmam, erős váram.”

Ezzel Luther megragadta barátja kezét, és így szólt: „Bátorság, Philippus! Nem halsz meg. Bár Istennek lenne oka, hogy elvegye az ember életét, ám ő nem a bűnös halálát akarja, hanem hogy megtérjen és éljen. Ő az életben leli kedvét, nem a halálban. Ezért ne ess kétségbe, ne légy önmagad gyilkosa, hanem bízzál az Úrban!”

Az ilyen mély barátságnak alapja az lehet, hogy maga Jézus is ezt mondta tanítványainak: „Ti barátaim vagytok…” (Jn 15,14a) A barát az alter ego, a másik önmagam. Arisztotelész szerint a barát jelentősége abban rejlik, hogy az ember könnyebben megismeri a hozzá közel állót, mint önmagát. Az irodalom számos nagy költőbarátságot ismer. Elég, ha Vergiliusra és Horatiusra vagy Goethére és Schillerre utalok, a magyar irodalomból pedig Petőfire és Aranyra.

Az Ószövetségben Dávid és Jonatán barátsága különösen is erős. A 122. zsoltárban pedig ezt olvassuk: „Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked! Istenünknek, az Úrnak a házáért is jót kívánok neked!” (8–9) Továbbá az apokrif Jézus Sirák fia könyve így fogalmaz: „A hűséges barát erős támaszod, kincset talál, aki ilyen barátra szert tesz. A hű barátnak egyszerűen nincs ára, nincsen, ami vele értékben fölérne. Mint az élet balzsama, olyan a jó barát; akik az Urat félik, találhatnak ilyet.” (Sir 6,l4–l6)

Érdekes, hogy János harmadik levelének végén nem a testvérek, hanem a barátok köszöntéséről van szó: „Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.” (3Jn 15) Máté evangéliuma szerint Jézust vámszedők és bűnösök barátjának nevezik (Mt 11,19). Akiket mindenki ellenségnek tekint, annak Jézus a barátjává válik. Ezzel pedig azt valósítja meg, amit Isten is tesz: a vele szemben álló, ellene háborút folytató embert lefegyverzi, megszelídíti, és a maga oldalára állítja. Isten „Krisztusban megbékéltette a világot önmagával” (2Kor 5,19), és „abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Róm 5,8).

Ennek nyomán az egyház feladata kettős. Egyrészt minden tanítvány éljen boldogan és büszkén mint Krisztus barátja, másrészt igyekezzen másokat is baráttá tenni. Ellenségből baráttá. Isten ellenségéből Isten barátjává és a magunk ellenségéből a magunk barátjává. Mindez a missziói felelősséggel is együtt jár. Ez megragadható abban a feliratban, amely a második világháború után, az úgynevezett ébredési mozgalom idején egy missziói otthon falán volt olvasható: „Jól tetted, hogy eljöttél, de hol van a barátod?”

A keresztény spiritualitás abban áll, hogy elmélyítjük a barátságot egymással és Istennel. Ha nem hordozzuk a másikat rendszeres imádságban, akkor gyorsan elveszítjük a barátság tudatát. Luther szenvedélyes imádsága barátjának a gyógyulásáért példa lehet lelkésznek, presbiternek, minden egyháztagnak. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 43–44. számában jelent meg 2019. november 3-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.